viktornapló

Hétfő:
Bandi hívott este, hogy van-e kedvem felugrani hozzájuk a koliba, meg majd Ligetbe. 8ra ott is voltam. Miután mindenki össze szedte agát először Máténál iszogattunk, aztán lementünk a klubba giotinozni pár kohásszal. Na ez egy fasza játék. kicsit be is adta, Bandi megetetett, aztán még egy kört játszottunk. Sajnos ekkorra már elmúlt 11, és Iboly volt a portás, szóval mondhatni kizavart a koliból, mivel látogató nem maradhat tovább. Volt egy kis tétova, mert a csapat nagy része inkább Millerbe ment, én meg oda tuti nem, így Bandival és Rékával mentünk a Ligetbe. Iszogattunk, de már annyira nem adta ez a része. Volt megint egy kis kakaskodás is, bár nem úgy mint a múltkor, aztán Bandiék veszekedtek, én kiakadtam, aztán jöttem.

Kedd:
Tédével meg Firével futottunk össze DGYbe. Kisbolt, 2sör, domb. Jó este volt, elmarhultunk. Domb után sétálgattunk körbe-körbe a sín mellett, full céltalanul és full értelmetlenül. CSŐ BÉLA! - CSŐ GÉZA!

Szerda:
Hát a gyógytornász summer beach 2013ból végül is egy karaoke est lett (ami hozzá teszem hatalmas volt). Fél9kor találkoztunk a Centrumnál: Gabi, Zsófi, Adri, Timi, Réka+Bandi. Bor a teszkóból, aztán Erzsi. Mentek a sztorizgatások, közben megérkezett Ádám is. Megjelent két random pöcsarc is, és úgy érezték csatlakozniuk kell.. holott előtte még az egyikkel kishijján összeütöttem, aztán hirtelen nagy span lettem. Elég hűvös lett közben, és mivel elfogyott a szesz, elindultunk a RockCellárba. Mondhatom, hogy ment a szokásos őrület: egyszerre négyen-öten énekeltünk..... énekeltünk a lófaszt.. ÜVÖLTÖTTÜNK egy mikrofonba, iszogattunk, röhögtünk, egyszóval hatalmas hangulat volt. Éjfélkor névnapom tiszteletére kértek nekem egy számot.. hát mi mást, ha nem a kivisz majd hazát. Történt még egy s más, aztán ismét csak záráskor jöttünk el.

Csütörtök:
A nevem napja. Most jutott eszembe, hogy tulajdonképpen egész héten ezt ünnepeltem. Pedig ez csak egy évnap, a szülinapom se ünnepeltem soha ilyen keményen.. No mindegy. Szóval fél2re letekertem DGYbe, kosarazni. Tédével tali, majd kicsit később Fire is csatlakozott. Dobálgattunk, de ha 10/1 bement nekem, sokat mondok. Azért elszórakoztunk, aztán mikor meguntuk Tédé elkezdett szórakozi a bicajommal.. hát az volt még egy mutatvány, tekintve hogy nem tud bicajozni. Sodortunk egy szeletát is, Tédéről kiderült hogy egy 40éves kiégett díler, és hogy egy szakállas szopó pókember a kosárpalánkon a háló.
Délután Anyukával főztünk, aztán este megjött Zsuska. Vacsiztunk, beszélgettük, és megbeszéltük azt is, hogy 20-án megyünk Bonobo koncertre. Nagyon örültem hogy eljön velem, ugyan is megint az a bosszantó helyzet állt elő, hogy bárkit hívtam, nem jött senki. Na de a lényeg, hogy megvannak a jegyek, úgyhogy nincs vissza út. Utána együtt elindultunk a városba, Ő ment haza, én Tédéékhez csatlakoztam az Erzsin. Kicsit már be voltak baszva, bár azért volt 2,5 óra előnyük. Kicsit később elindultunk a Forintba, aztán Szinvaterasz, majd Retron. Gabesz behívott egy sörre, beszélgettünk kicsit, aztán mivel már éjfél elmúlt, nekem meg a bérletem lejárt, elindultam gyalog haza. Most vitték fel 7500ra a helyszíni bírságot, én pedig nem akartam megkockáztatni hogy a Szent Annán belefussak egy egész villamosos razziába. Fél óra alatt haza is sétáltam, még jól is esett. Kitisztult a fejem.

Péntek:
A nap délután fél5kkörül kezdődött. Gergővel tali a Vikingben, egy sört bedobtunk amíg vártunk Pikura, aztán mikor megjött együtt elnéztünk a lottózóba, aztán le a Balatonba. Csatlakoztunk Danihoz és Kopaszhoz, söröztünk, majd 7fele átsétáltunk a Siestába, útközben végig a Pofa be-ből idézgettünk.. "Téged hogy hívnak? - Zsozef. - Ááá.. szóval Afrikából jöttél? - Nem, az antillákról te BAROM! - Akár csak az én Zsozef barátom.. afrikai az Antillákról." Legurítottunk itt is pár sört, amíg nem kezdődött a meccs.. amit inkább ne is néztem volna. Szavak nincsenek rá.. talán jobb is hogy nem tudtam elmenni. Ahogy vége lett, Pikuval visszamentünk a városba. Tédéék az EUn voltak amikor megérkeztünk. Elég szar kedvem volt a meccs miatt, vettem is egy sört, majd átmentünk a Retronba Gabeszhez. Na innen indult be az este. Egy csapásra elszállt a rossz kedvem. Elkezdtünk mászkálgatni a városba, hát az Erzsin már muszáj volt leülni, mert úgy röhögtem Tédén, hogy nem bírtam menni. Az egész szitu, ahogy nem bír megállni, és jön nekem full kétségbeesett fejjel.. hát kész. Utána az EU felé vettük az irányt, közben elromlott Tédé google translator-je mire összefutottunk Pikuval: "P: - buzi vagy Tédé? V: - google translator, nem buzi translator.. a buzival csak veled tudna beszélgetni annak mi értelme? P: - ha-ha. D: - GECI EZ JÓ VOLT!!!" Utána megint mászkáltunk, míg a Forintban össze nem futottunk Blankával és a spanjaival.. akiket sikerült 5 perc alatt teljesen lerongálni. "V: - Tédé, kell rózsa? Itt van a földön. D: - Várjál Védé, most a stukkert fogom. - V: Guns 'n roses?" Kész.. kiégés.. Aztán a sarkon játszottunk még Jay és Néma Bobosat is, közben elhangzott egy kisebb kérdés: "Ezek a nők miért állnak itt? HE! Ti nők, miért álltok itt?" Kicsit később megint vissza mentünk a Retronba, de innen már beütött a tucat korsó sör, úgyhogy homályos a dolog. Összességében kurva nagy este volt, iszonyat jól éreztem magam.. illetve hát a meccset leszámítva.

..ha egy kicsit tökösebb lennék, és a szívemre hallgatnék az eszem helyett.

Nyaralás, mert ezen a nyáron sem jutottam el sehová. Gyűlölöm ezt az állapotot. Nincs senki, akivel el tudnék utazni ide-oda, eltölteni egy kis időt.. ezért is örültem Bandi meghívásának.

Hetekkel korábban hívott fel félrészegen az ötlettel, hogy mi lenne, ha 19-én elmennénk Leviékkel hozzá, hívná spanjait, és akkor veretnénk náluk, mert szabad a ház. Na hát nekem sem kellett kétszer mondani, így 19-én reggel negyed 7kor a Tiszain vártam Gabira. Levi és Eszter Hernádnémetiben szálltak fel, aztán együtt robogtunk tovább Újhely felé. Azt gondoltam, majd alszik mindeni, úgyhogy vittem magammal a könyvem az útra, ehelyett végig beszélgettük meg röhögtük az utat, így pillanatoknak tűnt a 1,5 órás út. Mint kiderült, évekkel korábban ezen az útvonalon "belekötött" Levibe pár sittes cigány, Levi pedig nunchakuval akart nekik menni. Nos, ez a valódi esemény eléggé eltorzított verziója, de jó volt utána Levit még napokig ezzel szívatni.

Mikor megérkeztünk az állomásra, először egy cigánygyerekre hittem hogy Bandi, amíg rendesen rá nem fókuszáltam. Kis kacaj volt ezen is, bár Bandinak annyira nem tetszett a vicc, azt hiszem a helyében én sem örülök ha egy szikkadt cigánnyal tévesztenek össze.. Na a lényeg, hogy berámoltunk a Tháliába, Gabi ült elől, Eszter, Levi meg én hátul, sőt, Levi kijelentette hogy ő középen akar ülni. Az indíttatást kevésbé értem, minden esetre elférni nem nagyon lehetett így tőle. Útközben megálltunk Királyhelmecen, hogy még a Lidl-be beugorjunk knédliért. Bandi korábban már szólt, hogy éppen podpora (segélyosztás) van, de nem gondoltam volna hogy ez ilyen. Minden bolt és posta környékén hemzsegtek a cigányok. Mint valami csótányfészek. Ami viszont ennél még jobban megdöbbentett, hogy alig hallottam szlovák szót. Sőt, az egész ott tartózkodásunk alatt sem nagyon találkoztam igazi tóttal. A pénztáros is széles mosollyal, sziasztokkal köszönt amit akkor nagyon furának és szívmelengetőnek tartottam, főleg mert az első ember volt, akivel a "határ" átlépése után találkoztam. Minden esetre később szembesültem vele, hogy ez tök normális dolog, és pár nap múlva már az hangzott furán ha nem csak magyarul beszélnek körülöttem az emberek. Na a lényeg, hogy megvettük amiért bementünk, és indultunk is tovább Battyánba. Egyébként összesen 45perc volt az út, olyasmi tájon mint ha Cigánd felé mennék. Battyán kis falu, nagyrészt magyar, bár a podpora azért itt is látszott, mindenhol cigányok mászkáltak. Réka már ott volt, köszöntünk, lecuccoltunk, Bandi kiosztotta a szobákat, aztán kiadta az ukászt a lányoknak, hogy csinálják meg a csirkeszárnyakat, addig mi ketten elvittük nagymamáját Helmecre, orvoshoz. Már meg sem lepődtem, hogy mindenki magyarul duruzsolt a váróban. Azon viszont nagyon, hogy az utcákon a villanyoszlopra hangosbemondók vannak felszerelve, ahol előbb szlovákul majd magyarul is vakerálnak valamiket. Nem nagyon értettem hogy mit, de egy magyar pártról és színházműsorról szóló mondatokból csíptem el 1-2 szót. Visszafelé, de már "otthon" beugrottunk még a postára, és a boltba is, majd haza. Épp elkészült az étek: knédli, paradicsomos káposzta, sült csirkeszárny. Először próbáltam késsel-villával, aztán próbáltam kézzel mancsikálni, de valahogy sehogy sem esett kézre a hármat egyszerre, szépen enni. Aztán Levivel rátettük a káposztát a knédlire, és úgy haraptuk mint ha valamilyen lekváros kenyér lenne. Bandi meg Réka jól kiröhögött minket, sőt Bandi még egy képet is csinált Leviről, hogy megmutathassa a szüleinek, milyen "találékonyak" voltunk.

Utána azért megmutatták hogy kell szépen, kulturáltan viselkedni az asztalnál, ha ilyen eszünk. Teszem hozzá akkorra, mikorra már kb végeztünk. Ebéd közben megérkezett Nándi is, Réka öccse. Miután kicsit felszabadult, kiderült mekkora arc is valójában. Ittunk pár kör házit, aztán elérkezettnek láttuk az időt, hogy bicajjal elinduljunk a Latorcára. Természetesen a lőrét nem hagytuk otthon, és még sörből is feltankoltunk, aztán így nyolcan elindultunk.

Az út először a falun, majd a cigánysoron, de nagyobb részt egy ártér szerű bozótos-cserjésben vezetett. Közben ment a vigasság, kisebb-nagyobb ütközésekkel, egyensúlyvesztésekkel, koordinációs zavarokkal. Mindenki kellően becsípett már, én pl egy ilyen alkalommal, mikor hallottam magam mögül valamit csattanást, és hátra fordultam hogy megnézzem mi történt, belegurultam a bozótba, majdnem el is dőltem. Kicsit nevettek ki.. Nagyjából 15 perc lassú tekerés után értünk fel a töltésre, majd onnan nem messze a lengőhídhoz.

Épp olyan volt, mint a filmekben: nyekergő fa, jobbra-balra kilengő kötélszerkezet.. először igazán embert próbáló feladat volt a pálinkától spiccesen végig szédelegni rajta úgy, hogy inog minden felé, és még a bicajba se tudtam kapaszkodni rendesen, mert valahogy az se akart arra menni amerre én toltam. Nagy nehezen átértem a másik oldalra, addigra a lányok épp elkezdték az átkelést, visítozva, tiltakozva.. ahogy egy igazi lány: "jaaaj én ezen nem megyek át! jaj mi lesz ha leesek!?" stb. stb. A gavallérok vissza mentek értük, hogy átsegítsék őket, én meg egy igazi trollhoz méltó módon elkezdtem ingatni a hidat. Hát azért a sikoly és szitokáradatért már megérte. Nagy nehezen átértek, aztán tovább indultunk. Végül egy holtág mellett, a tarlón állapodtunk meg.

Nándival egyből az iszapba cuppantottunk minden szeszt, ami mint utólag kiderült hatalmas hülyeség volt, alig bírtuk utána kiszedni. Réka elesett útközben, a térdét lehorzsolta, Bandi pálinkából rögtönzött rá fertőtlenítést.. nem aratott osztatlan sikert. Kacarásztunk, fényképezgettünk, itt van egy kis képszakadás, aztán történt ami történt, Bandi és Réka össze kaptak. Amíg kibékültek, Levivel karatésat játszottunk. Még most is fáj a sípcsontom.

Utána visszafelé Nándi felvetette, mi lenne ha beugranánk a hídról. Voltam olyan spicces, hogy meg sem fordult a fejemben hogy mi van ha nem elég mély a víz, vagy egy gally van a vízfelszín alatt, ami felnyársalhat.. úgyhogy átmásztunk a szélére, aztán kis habozás utána ugrás....... leírhatatlan. Imádom ahogy a félelem utolsó szikrája is kiveszik belőlem abban a pillanatban, hogy a talpam alól eltűnik a talaj, és azt a pár másodpercet, amíg a zuhanás akár repülés is lehetne, vagy lebegés.. és végül a víz simogatását, amikor átbukik a fejem felett. Tényleg, ezt át kell élni, nem lehet leírni. Teljesen megrészegültem az élménytől, és ugrottam még egyet, amit már nem kellett volna, mert rosszul érkeztem, félig a hátamra, és utána borzasztóan szúrt a mellkasom napokig, talán egy kisebb légmell alakulhatott ki. Viszont ami nagy kérdés, hogy mi a fenéért ugrottam ruhástól a vízbe!? Bár mire hazaértünk, megszáradtam, de az indíttatást akkor sem értem.. Hazafelé úton Eszter már igencsak jól érezte magát, és el is esett, úgyhogy még szerencse hogy Tomi, akivel már a Kocsonyán is találkoztam, épp akkor érkezett meg Bandiékhoz kocsival, így ki tudott jönni érte, és Gabival együtt hazafurikáztak (lehet hogy Réka is velük ment, erre nem emlékszem már). Bandi és Levi így maguk mellett tolva hozták a két üres bicajt, így a hazaút jóval lassabb volt, és mivel Levi sem volt színjózan, meg és sem, egyszer össze is ütköztünk aminek egy kisebb borulás lett a vége. A falu szélén a cigány soron felajánlotta egy purgyé hogy megveszi a gazdátlan bicajt.. hát nem járt sikerrel. Mikor megérkeztünk, én bevetődtem a zuhany alá. Azt nem tudom még mik történtek ez után, a következő amire emlékszem, hogy ülünk a "mókapadon" Nándival meg Tomival, Tomi egymás után gyújtja a cigiket, és röhögünk mint a kurvaélet fasza minden szaron. Közben szalcsit sütöttünk, meg ittuk a köröket. Eszter egészen hamar kiütötte magát, talán már akkor mikor hazaértünk, úgyhogy Levi hol vele volt, hol kint velünk, aztán hirtelen eltűnt, mint utóbb kiderült elaludt. Réka meg Gabi maradt talpon a végére, Bandi nem ihatott mert másnap reggel megint vezetnie kellett, Tomi csak simán nem ivott, Nándi meg.. arra nem emlékszem Ő ott volt-e még ekkor. Na szóval így hárman ittuk a köröket megállás nélkül, egyiket a másik után. Réka folyton jött hogy na még egy picit, csak egy kicsit igyunk még, naa naaa igyunk már.. nagyon aranyos volt. Azt is megtanultuk, hogy az üdítőt málnának, a tömény italokat pedig pálinkának mondják, úgyhogy ha legközelebb valaki megkérdi hogy kell-e málna pálinkával, most már tudom hogy akár vodkanarancsra is gondolhat. Amúgy teljesen elveszítettem az időérzékem, mert már 11kor azt hittem, hogy van vagy 2óra, de végül is tényleg 2fele feküdtünk le, viszont azt nem tudom addig mi történt.

Másnap reggel. Ébredés, reggeli, kómás fejek, mindenki szenved.. azt hiszem én voltam a legkevésbé másnapos. Nagy nehezen már 10-11fele mindenki magához tért, aztán kis tétovázás után úgy döntöttünk, végül is kimegyünk a Tiszára. Nagyjából félóra volt kocsival, de mivel nyolcan voltunk, Bandi kétszer fordult. Amíg megérkezett a második hullámmal, mi Levivel Eszterrel és Gabival kerestünk egy jó helyet, ahová letelepedhetünk. Ahogy a part szétterült a kanyarban, ahogy a homok sütötte a lábunkat.. mint ha Cigándon lettem volna. Rögtön bevetettem magam a vízbe, kellemesen hűvös volt. Kicsit úszkáltunk Levivel, megállapítottuk hogy elég lassan mélyül, viszont a sodrás erős volt. Mint kiderült, az örményekkel is vigyázni kell, akik a víz alatt rejtőznek. Kiéltem a gyerekes homoktúró vágyaimat is, amikor elástam a parton a sört és a málnát, hogy be legyenek hűtve. Mondjuk szart sem ért, mert ugyan olyan meleg volt mikor kivettük, de én jól éreztem magam homokozás közben. Megjöttem Bandiék is, aztán felsétáltunk a parton egészen messze, hogy félig a sodrással félig úszva leereszkedjünk. Épp a folyó közepén úszkáltunk, amikor eszembe jutott hogy kiskoromban mennyire szerettem volna átúszni a Tiszát úgy, mint a nagyok. Hát most itt volt a lehetőség. Bandit is rávettem, és amint a rendőrök elmentek a partról, át is úsztunk a túlpartra, ami egyébként már Magyarország volt. Remek érzés volt. Egy régi vágyam teljesült ezzel az aprósággal. Utána már lassan elindultunk hazafelé, de még azért csináltunk egy képet.

Hazafelé egy sorompónál álltunk jó sokáig, mint kiderült tőlünk pár percre már az ukrán határ van, és a vonat amit mi látunk, arra felé tart Szlovákiából. Majdnem negyedórát álltunk ott, mire végre megmoccant a szerelvény, és átmehettünk. A hazaúton megálltunk Csernyőn egy pizzériába, hogy az aznapi ebédet biztosítsuk magunknak. Sajnos Levi és Eszter semmiképp nem tudtak tovább maradni, így ők miután hazaértünk, rögtön elkezdtek készülődni, mi addig megkajáltunk. Újhelybe is ugyan úgy utaztunk, ahogy előző nap. Miután felszálltak a vonatra, elmentünk Mátéért, aztán vissza Újhelybe, mert a félreértéseknek köszönhetően Ádám 1,5 órával a megbeszélt időpont után futott be. Mondanom sem kell, eléggé zabosak voltunk, főleg mert még aznap szerettük volna gulyást megfőzni, és tekintve hogy az idő is elromlott és már sötét is lett mire vissza értünk, ebből nem lett semmi. Helyette viszont Réka rajzolt egy piás társast, amibe szépen bele is kezdtünk, ám én már a végére nem jutottam el, ugyan is kidőltem nagyjából félúton. Volt amúgy egy nagyobb dinnyénk is, amit még Bandi az érkezésünk előtt vett, és amit naponta legalább 3× jutott eszünkbe hogy meg kellene enni, végül azt hiszem ekkor lett elfogyasztva.

A harmadik nap reggele. Stílusosan zenével ébresztettük azt, aki még nem vergődött ki az ágyból akkorra, amikorra a többség már igen. Előző nap Gabi talált a kocsiban egy "90-es évek válogatás" címkéjű CDt, amin mint kiderült apróbb zenék vannak, úgyhogy a balatoni nyár, a táncolj még, sájgájz, és még hasonló, borzalmasnál borzalmasabb zenekarok ébresztették a csapat felét. Reggelire virslit főztünk, mint kiderült talán túl sokat tettünk a fazékba..

..de azért jó lett. Az előző nap elmaradt bográcsozást viszont bepótoltuk. Gulyást főzünk. Bandi ásott krumplit, ami egy kisebb komédiába illett.. vagy olyan kis gubics volt mint egy heregolyó, vagy ha nagyobbacska volt, szét volt rágva. De csak a belseje, a héja egy lyuktól eltekintve ép volt. Azért csak összeszedtünk egy vödörre valót, utána én meg Máté nekiláttunk a hagyma felkockázásának, közben odabent Réka a hússal foglalatoskodott. A krumpli pucoláshoz is nekiláttunk, bár én a felénél átadtam a késem Ádámnak, elfogyott a türelmem. Nándi és a spanja gondoskodott a tűzről, amit párszor ott hagytak a picsába, így ilyenkor majdnem teljesen el is aludt, én léptem közbe. Mondjuk az indíték a pálinka volt, úgyhogy meg lehet őket érteni.

Szép lassan főtt a gulyás, Bandiék kihozták a hangfalat, így telóról tudtunk zenéket tenni. Közben "teázgattunk", csúszott a konyak és a pálinka is. Eközben egy fűkaszás ember is megjelent, aki a két telek közötti gazost aprította le. Épp akkorra ért a kerítéshez, mire a levesünk megfőtt, és mivel az asztal közvetlenül a kerítés mellett volt, így kénytelenek voltunk odébb költözni az udvar másik végébe, a fűre.

Sajnos ekkorra már elromlott az idő is. Amikor kijöttünk én még félmeszkóba voltam, mire megfőtt a kaja, már a pulcsim hiányoltam. Úgy volt megbeszélve hogy én és Gabi ezen a napon jövünk haza ebéd után, ám végül is sikerült rábeszélni minket, hogy maradjunk még egy napot. Hogy őszinte legyek, egyikünket sem kellett nagyon győzködni, nagyon jól éreztük magunkat.

Így hát Bandi Mátéval ment vissza délután Újhelybe, és visszafelé már a szüleivel és hugával jött. Mi addig, amíg távol volt, rendbe vágtuk a házat, porszívóztunk, mosogattunk, rendet pakoltunk, szóval csilli-villire varázsoltunk mindent. Amíg vártunk, kiültünk a kertbe kártyázni Nándival, a spanjával meg Ádámmal. A játék neve "anyád" volt, olyasmi mint a kent. Elszórakoztunk vele, Ádám lőtte a nap dumáját: "Viktor.. van nálad 5-ös? - Van. - Treff ötös? - Nem. - Ja.. bazdmeg, az nálam van." Megérkeztek közben Bandi szülei is, bemutatkoztunk szépen, az apukájával meg is ittuk a pertut nem sokkal ezután. Vacsira főzött nekünk lecsót, utána kicsit beszélgettünk és iszogattunk, majd hirtelen éjszaka lett. Megérkeztek Réka szülei is, és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Tea, pálinka, gin. Arra még tisztán emlékszem, hogy letegeződök mindkét apukával, beszégletünk minden féléről, és innentől valahogy képszakadás van. Sajnálom nagyon, mert jó lenne emlékezni mik történtek még, és az se lett volna rossz ha nem dőlök ki és még ébren vagyok tovább, de hát ez így jött ki.

A negyedik nap. Reggeli, készülés. Ádám közben elment megnézni a templomot, és mint kiderült amúgy kb a fél faluval összespanolt az alatt a pár alkalom alatt, amíg a boltba volt ezért-azért. Tisztába volt a falu összes friss pletykájával, azzal hogy ki kinek a kije, és ki mi csinált, illetve kivel. Mikor jöttünk el, még integettek neki a falusi asszonyok, amikor meglátták hogy ő is a kocsiban ül.. hát hihetetlen volt. A hazaút mindent egybevéve, ajtótól ajtóig 3 óra volt. Fura volt megint belépni a lakásba, ennyi mindennel a hátam mögött. Egyébként az egész úgymond nyaralás legkellemesebb csalódása Gabi volt. Ezelőtt csak felszínesen ismertem, de most tök jól kijöttünk egymással. Beszélgettünk csomót, szivattuk egymást, ő ütögetett, én oltottam.. elvoltunk. Egyik legkedvesebb emlékem, mikor csak hárman kocsikáztunk, Petőfit hallgattunk, és éppen ez a dal szólt. Csak bambultam ki kettejük között a hátsó ülésről, és ettől az apróságtól olyan nyugodtság, és boldogság fogott el, mint már nagyon régen. Leírhatatlanul jó volt ez a pár nap, teletűzdelve sok-sok boldog, önfeledt és gondtalan pillanattal. Szívből köszönöm nektek.

Hát hol is kezdjem.. Úgy indultam el fél8kor a városba (az elmúlt napokban már sokadjára), hogy nem egyedül jövök haza. Sajnos ismét nem jött össze, de ami helyette történt.. kurva vicces és egyben kurva tanulságos is volt.

Tehát Tédé, Braz, Fire meg én először spár, majd EU. Eleinte kihaltság volt, alig lézengett ott pár ember. Aztán oda jött hozzánk egy hajléktalan, Istenről és Jézusról beszélt, meglepően értelmesen, és miközben hallgattam, végig az járt a fejemben, hogy Ő lehet Isten egyik megtestesülése. Így utólag leírva kicsit furán hangzik, de akkor csak erre tudtam gondolni.. és talán épp ez a gondolat az alapja a hitünknek.

Közben Fire elment baszni, és miután az emberünk is levált, és mi megittuk a borunkat, vettünk még 1-1 sört, és átmentünk az Erzsire. Az OFF reppelni szeretett volna, de mivel az EU időközben feléledt, túl sok volt a fültanú. Így hát hárman átsétáltunk, leültünk egy padra, reppelgettek, és közben hallottuk meg, hogy arrébb egy csaj igen jó hangon énekel. Oda hívtam hozzánk, hogy nem lenne-e kedve Tédéékkel egy közös számot tolni, ő pedig hozta a bnőjét is. Mint kiderült, a bnője 15, ő 20 volt. A hangjuk nagyon odabaszott, csináltam rengeteg hangfelvételt is, de még nem hallgattam meg milyenek lettek. Közben a téren többek is figyelmesek lettek a produkcióra, egy srác odajött és a kisebbik lányt fűzögette, a másik meg elkezdett beatboxolni. Na az azért elég kemény produkció volt. Beatbox, repp, ének.. komoly volt nagyon. Aztán hogy-hogy nem, ezzel a két sráccal és a random társaságukkal elindultunk valami kocsmába a Vörösmarthyra, mert hogy már éjfél elmúlt, és minden bezárt. Közben kiderült, az a hely sem 0-24, úgyhogy mi 3man, meg a lányok leválltunk, és a Szinva teraszon kötöttünk ki.

Azt már nem tudom hogy jutottunk el arra a ponthoz, de onnantól az este annyiból állt, hogy a kiscsaj rajtunk "tesztelte" hogyan menjen oda illetve tekerje az ujja közé a palikat, közben mi és az idősebb bnője adta neki a tanácsokat.. Durva, hogy már ilyen fiatalon ennyire ráérzett, viszont még így is kurva vicces volt ahogy a testhez álló szoknyáját úgy felhúzta hogy az egész picsája ki volt, és ahogy próbálta tenni az agyát, kevés sikerrel. Minden esetre nagyon durván tolta, és benne is van a vérében a kurvaság.. sajnos. Én kifejezetten jól szórakoztam, ahogy tette ott az agyát nekünk, és próbálta eljátszani a nagylányt. Utána, mikor hazaindultunk, Braz elkezdte ontani magából a hülyeséget..hát ez volt az este fénypontja.

Elhitette ezekkel a szutykokkal, hogy ő a VV3ban volt benne, és hogy milliókat keresett vele, igy lett ismert Tédével meg az OFF formációval, hogy ismeri az összes magyar hip-hop előadód, nagy spanba vannak, meg hogy multkor az én lakásomon buliztunk Fluorra, és hogy SP egy kényes buzi, hogy előre meg volt írva a forgatókönyv a valóvilághoz, és hogy Tédé azt hitte az RTLklub székházában hogy TóthGabi fiú.. meg mittudomén még mik voltak.. ezek meg úgy megették, hogy öröm volt hallgatni. Sőt! Még ilyeneket lőtt az idősebbik csaj hogy: "Jajj tudtam én hogy valahonnan ismerősök vagytok, akkor biztos a VVből, meg a Viva TVről!" Egyszerűen felfoghatatlan volt. Utána hazafelé azon gondolkoztam, hogy.. végül is azért hitték el, mert el akarták hinni.. full átlátszó volt az egész, de nekik annyira kellett ez a megerősítés, hogy amit csak sejtenek azzal kapcsolatban, hogy a ValóVilág és úgy általában az egész média világa egy előre megírt szar, és hogy milliók repülnek a zsebébe annak, aki szerepel, hogy el akarták hinni, és el is hitték. Tátott szájjal csodálkozva nyelték le az egészet. Az egy pillanatig sem forult meg a fejükben, hogy ha ennyire tele vagyunk, miért villamossal megyünk haza, vagy hogy Braz hány éves volt, amikor a VV3 futott, ha most 20.. dehát ezeknek ez kellett. Ennyire egyszerűek.. az idióta kis picsa, aki kurva akar lenni, és a féldagadt némber aki menyasszony.

A centrum mögött találkoztam Danival és Pikuval 4kor, majd együtt le a Balatonba. Jött még Kopasz és Gino, legurítottuk a söröket, aztán 5kor elindultunk. Útközben ment a szokásos marhulás, az egyik pihenőnél találkoztunk 5 kövesdivel, beszélgettünk velük kicsit, aztán azon nevettünk hogy mi is ilyenek leszünk 30-40év múlva, mikor majd megyünk meccsre. Győr előtt, mikor letértünk a pályáról, begyújtottuk a füstbombákat, amiket Daninak adtunk Pikuval szülinapjára, csináltunk képeket is, meg videót is, bár én nagyobb füstre számítottam.

Miután megérkeztünk Győrbe, meg akartuk látogatni a Korong kocsmát, ahol tavasszal olyan kellemes emlékekkel gyarapodtunk, de sajnos most a rendőrök még a közelébe sem engedtek, úgyhogy jobbhíjján bementünk a stadionba. 500ért sör, aztán elfoglaltuk a helyünket a drapink mögött. A meccs.. hát először is vállveregetés magamnak hogy vittem szemüveget, másodszor meg vállveregetés a csapatnak, mert simán leírtam a picsába az egész stábot, amikor idejött Tomiszláv SZIVACS, és most be kell látnom, tévedtem. Jól játszottunk, hajtós, tüzes, izgalmas, élvezhető meccs volt, és bár kicsit hiányérzetem van amiért nem tudtunk nyerni, hisz simán ott lógott a levegőben hogy két góllal vezessünk, de ettől függetlenül ez is jó eredmény.

Hazafelé még Tatabányán megálltunk egy burgerkingnél, aztán.. hát valahogy sikerült kurvára eltévedni, és kb ilyen lyukóhoz hasonló földutakon kóvályogtunk legalább 10 percig, mire nagy nehezen kikecmeregtünk oda, ahonnan elindultunk. Kevés röhögés út közben.. Végül 3ra értünk haza, és összességében.. az a tipikus túra, amikor vigyorogva szállsz ki hajnalban a kocsiból, és a Futball Faktorból elhíresült szavakat mormolod magadban, amíg elérsz az ajtóig: "naná hogy kurvára megérte!"

06.17-07.19.

5hetet töltöttem önkéntesként a megyeiben, a II-es Belgyógyászaton. Amennyire nyűg volt az elején, annyira megszerettem a végére. Fontolgattam, hogy maradnom kellene még, de tekintve hogy önkéntes munka, így hát egy fillér fizetést sem kaptam.. na meg ugye elvégre csak nyár van, és így lehetőségem sincs egész napos programra.. nem mint ha eddig lett volna ilyen..

Hogy nézett ki egy átlagos napom? 5:40 és 6:00 között kikászálódás az ágyból, attól függően aznap hajnalban mikor értem haza. Gyors készülés, reggeli, aztán indulás 6:30 körül. Odaúton vagy olvasás vagy Bonobo hallgatás, vagy esetleg mindkettő. Általában nem értem be kereken 7re, pár perc késéssel léptem be mindíg. Elmentem az őrző előtt, be az öltözőbe. Átöltöztem, tollat a póló nyakához tűztem, kulcsot az övre, névtáblát a  pólóra, aztán indulás. Az őrzőben körbeköszönés, kézmosás, és attól függően mennyi az idő, ücsörgés még ott egy kicsit. Közben befutott Gyuszi és István is, aztán együtt fél8kor elindultunk a szokásos reggeli körre. Először az őrzőről szedtük fel a beutalókat, majd a férfi, és női oldalról is. Az ultrahangot és a röntgent általában István vitte, az endoscopiára, és ERCPre szóló beutalókkal én foglalkoztam. Tehát miután megvoltak a papírok, lesétáltam a GEAra, leadtam Heninek a mappákat, megnéztem a napi programot, egyeztettem a II-esről hány beteg van, aztán tettem a jeleket magamnak a papíromra: melyik betegnek van lent a papírja, melyik beteget hoztam már le, és melyikük végzett már. Andi általában kért már akkor egy gasztróst, úgyhogy mentem is fel a székért, és a betegért. Útközben cseverészés, nyugtatás, hogy nem lesz az olyan rossz.. holott valójában kurvaszar érzés. Közben beindult a colono is, Éva azt szerette ha lehetőleg két beteg már lent is van, hogy mehessen a vizsgálat gyors egymásutánban, mint a futószalag. Nagyjából ezekkel el is telt az egész délelőtt.

Néha előfordult, hogy egy beteget a GEA előtt UHra is el kellett vinni. Ilyenkor ráírtam az UHs beutalóra hogy ülő/fekvő, meg hogy: utána gasztro/colono, majd a beteggel elgurultunk a vizsgáló elé. Bementem felvetetni a papír, közben általában találkoztam Petivel is, aki a III-asról hozta le a betegeket. Miután a beutalót felvették a rendszerbe, átvittem a vizsgálóba, szóltam hogy már itt vagyunk, aztán kiültem a váróba a beteg mellé. Általában - tekintettel arra, hogy még utána lesz más vizsgálat is - hamar behívtak minket. Ha fekvő volt, elraktam az útból a vizsgáló asztalt, és a helyére toltam az ágyat, ha ülő, akkor átsegítettem a székből. Amint a vizsgálatnak vége lett, letöröltem a zselét a betegről, aztán irány tovább, végig a folyosón. Leparkoltunk a GEA előtt, én pedig bementem szólni hogy megjöttünk. Itt már többet kellett várni, attól függően, volt-e bent épp orvos. Begurultunk a vizsgálóba, felültettem a beteget a asztalra, majd segítettem elfektetni, és pózba állítani, attól függően, hogy alul vagy felül ment be az ujjnyi vastag cső. Miután megtörtént a vizsgálat, visszagurítottam őket a szobájukba. Nagyjából ez ment délig, addigra általában minden betegemmel végeztem, és jöhetett az ERCP. A beteget letoltam a gasztroba, ott az orvosa felvilágosította mivel is jár majd a vizsgálat, aztán átkísértem az ERCPbe. Felsegítettem az asztalra, majd beültem Zsóka néni mellé, a röntgen sugaraktól védett szobába. Amint vége lett a vizsgálatnak, az enyhén kótyagos beteget visszaültettem a székbe, majd feltoltam a szobájába. Aztán attól függően mennyi meló volt, vagy el tudtam jönni 1kor, vagy nem.

Optimális esetben 1:10kor már az ebédlőben voltam. Felvettem a tálcát meg az evőeszközöket, aztán a két tányér hamit, egy poharat, és leültem az ablak meletti asztalhoz. Az volt a kedvenc helyem az ebédlőben. Hoztam magamnak vizet, elővettem a könyvet, és olvastam evés közben, bár az utolsó hetekben előfordult hogy Fruzsival meg az orvostanhallgató gyakszis haverjaival ettünk együtt. Ebéd után jöttem haza, és attól függően mennyit aludtam éjszaka, vagy lepihentem vagy olvastam tovább estig, amikor is indultam be a városba. Így nézett hát ki egy átlagos napom. Persze volt olyan is, hogy a röntgenbe és az UHba én hordtam a betegeket, akkor sokkal több kört kellett megtennem, de azt a részét is ugyan úgy szerettem.

Természetesen vannak sztorik is.. mikor az ERCPbe úgy kellett berohannom ólom mellényben, hogy lefogjam a beteget, akivel az orvos és a 3 asszisztens nem bírt már, úgy vergődött.. vagy amikor colono közben az öreg úgy elkezdett visítani mint egy kisbaba, és az Istennek sem lehetett lecsitítani, bármit csináltunk vele, utána meg, mikor kitoltam, végig nézni az elszörnyedt arcokon a folyosón.. vagy mikor az egyik beteggel egyik nap lementem UHra, másnap reggel meg mikor mentem érte hogy viszem gasztróra, a nővérke szólt, hogy az illető megszökött éjszaka.. aztán persze ott volt az a beteg is, aki hangosan végig imádkozta a vizsgálatot, és a másik aki már meg sem szólalt, csak egyfolytában jajgatott, megállás nélkül ha baja volt, ha nem.. és a többi tucatnyi másik történet, ami most hirtelen eszembe sem jut.. na szóval nem unatkoztam, az a lényeg. Jó volt nagyon.

06.22.-23. - Snipnél bográcsozás. Délelőtt lementünk Firével, együtt bevásároltunk Snippel és Brazzal, és annyi holmit összeszedtünk, hogy azon gondolkoztunk, ellopjuk a bevásárlókocsit, és azzal hazatoljuk. Végül is nem tettük meg, mert ahogy végeztünk, ránk szakadt az ég. Óriási vihar lett, bőrig áztunk mind. Kicsit para is volt, hogy lesz-e főzés, de megoldottuk.. mondjuk a tűzgyújtás nedves fával szép mutatvány volt.  Egész este pörögtünk, hatalmas őrület volt, és olyan bográcsgulyást rittyentettem, hogy igazán büszke voltam magamra. Az éjszaka közepén elfogyott a pia, úgyhogy elgyalogoltunk a tescoba, Snip, Fire, én meg még volt valaki.. Na a lényeg hogy útközbe belebotlottunk 2 lányba, azok mentek 4-5 méterrel előttünk, mi meg útközben végig énekeltünk nekik minden szépet. Mivel ők is arra mentek amerre mi, ez nagyjából 30-40 percig így ment. A végén Snip utánuk szaladt, és mint kiderült KAROSSZÉRIA LAKATOSNAK tanulnak és a faszuk ki volt velünk. Full tahók voltak, amit valahol meg is értek, bár én nem bunkózva hanem röhögve reagáltam volna le ha kilométereken keresztül követ 4-5 idióta és röhögve énekel minden faszságot. Másnap még ott maradtunk Firével és "medencéztünk" ami annyit jelentett hogy félórát szenvedtünk hogy bele tudjunk ülni a jéghideg vízbe, aztán mikor sikerült, meguntuk, és mentünk filmezni. Este jöttünk haza.

06.25. - Liget. Este 9kor csörgött a telefonom, mikor már épp beletörődtem, hogy ez estét egyedül töltöm. Bandi hívott, egy órám van leérni a kolihoz, menjünk a Ligetbe. Öltöztem, indultam, és mint a svájci óra, olyan pontos voltam. Először a koliban fogyasztottunk, eltörtem Kriszti borát, szétvágta az ujjam, szétvéreztem mindent, de megoldottam. Miután megittuk a magunkét, lementünk a Ligetbe. Elég sokan voltunk, de a társaság nagy része lány, csak 4en voltunk fiúk: Bandi, Máté, MrMóga, meg én. Ki is használtuk a lehetőséget, és lementünk csocsózni, a többiek fent maradtak. Egyszer csak jött le az egyik lány, annyit mondott hogy kurva fárasztó társaság ült oda hozzájuk, mi szartuk le, játszottunk tovább. Aztán kicsivel rá jött le egy másik valaki, és mondta hogy mi történt. Megyünk fel, Gabi csurom sör, reszket, full ideg mindenki. Elmesélték hogy megkérték a srácokat, hogy húzzanak el a rákba mer idegesítőek, aztán azok felbaszták magukat ezen, ordítoztak, taplóskodtak, anyáztak, Gabi az egyiknek az arcába vágta a sörének az alját, az visszaöntött egy teli korsót, meg felvett egy üveget az asztalról és megsuhintotta. Na ekkor lett vége az egésznek, és ekkor szóltak nekünk. Bandival beleálltunk a 2 srácba, akik teszem hozzá nálam jóval nagyobb darabok voltak. Bandi nagyon befeszült, úgyhogy én osztottam végig, igen büszke voltam magamra hogy így elküldtem a kurva anyjába mindkettőt.. fülüket farkukat behúzták, és elhúztak a véreres faszba. Kicsivel utána a harmadik gyerek odajött hozzám, hogy ő csak most találkozott ezekkel, és hogy ő nem akart rosszat, menjünk csocsózni, de leoltottam a faszba, Bandi ezen röhögött még napokkal utána is. Még kicsit maradtunk, de mivel nekem másnap meló volt, sajnos 2fele már jönnöm kellett.

06.30. - Város. Találkoztam a városban Fannival, Adrival, meg Bandival, Kezdeti bolyongás után a Vikingben kötöttünk ki, de sajnos az 10kor bezárt mi meg nem akartunk leállni, úgyhogy átmentünk a Forintba, ami éjfélig volt nyitva. Onnan gondoltunk egyet, és kitaláltuk hogy gyerünk ki a nagytescoba borért. Aztán a szeles utcán eszünkbe jutott, hogy amúgy ennyi erővel mehetünk az avasi tescoba is, és akkor utána koli.. úgyhogy 20asra szálltunk. Útközben Timivel is random összefutottam, váltottunk pár szót.. Tescoba bevásároltunk, söröket bort, mindent, aztán elindultunk a koliba. Sajnos a köcsögnéni volt a portás, aki már ilyenkor nem enged fel idegent, úgyhogy megpróbáltam felsurranni mikor nem figyelt, de valahogy mégis meglátott.. úgyhogy kint még ültünk egy darabig, de végül is nem láttam értelmét tovább maradni így, szóval hazajöttem.. de azért még így is kurvajó este volt.

07.01. - Kövesd. Úgy volt, hogy pörgetünk egy szalcsit az előző napi társasággal, de nem sikerült 3ig érdemben előrelépni az ügyben, úgyhogy gondoltam egyet és leugrottam Robihoz Kövesdre. Kurvarég nem láttam már. Állomásról legalább 20-30perc séta után találtunk végre egy kocsmát, ott sörözgettünk, beszélgettünk csomót, majd benyomtunk egy burgert.. én életem legdurvábban csípős hambiját ettem meg. 3× csípett. Na utána még egy kis sör, aztán el is telt felettünk az idő, úgyhogy indultunk a buszpályaudvarra. Robi ellőtte a nap aranyköpését is.. A táblákon a pontos idő mellett ki volt írva, hogy mikor indul a köv. busz abból a megállóból. Robi: "Ahogy nézem, minden busz 19:05-kor indul most.. - Őőő.. Robi.. az a pontos idő. - pár másodperc csend - Jaaa.." A hazafele út olyan nyugtató volt.. kezdett nyugovóra térni a nap, én meg ültem a buszon hallgattam a zenét, és csak bámultam ki.. Imádok utazni.

07.03. - Meccs. Meló után rögtön mentem Tamiékhoz, Tédé meg Fire már ott volt. Füstöltünk kicsit, elvoltunk, aztán én léptem 5fele, mert meccs volt 6tól egy román csapat ellen. Leértem a stadionhoz, lassan megjöttek a többiek is, ittunk egy sört, aztán gó be. A meccs baszott szar volt, úgyhogy amikor Dani is megérkezett 10-15 perccel kezdés után, le is ültünk a lelátó alatt sörözni. Az utolsó 5 percre mentünk még fel, de minek.. Csináltunk egy képet még, aztán lementünk a Balatonba. Gergővel kitaláltuk, hogy csinálni kellene egy bográcsozós vagy sütős Czimborák-napot, a többieknek is tetszett az ötlet, úgyhogy a dátumot is megbeszéltük. Utána még Siesta,de itt már képszakadás van, aztán valamikor hazaértem.

07.05.-07. - Leviéknél. Délután melóbol ahogy hazaértem, egyből jött fel Levi, megvárta míg elkészülök, aztán együtt mentünk le a Centrumhoz. Csatlakozott Bandi, és indultunk Gesztelybe. Úgy volt hogy sütünk szalonnát aznap este, végül is ez elmaradt, helyette ettünk lángost. Este még kicsit ps3maztunk, meg sakkoztunk meg elmáztunk, meg beszélgettünk és röhögcséltünk, szóval kurvajó volt megint. Másnap 2fele kimentünk, valami falunap volt, megnéztük Leviék karatéskodását, aztán beültünk a Poroszkaiba hogy sörözzünk. Fanni+Joci, Levi+Eszter, Bandi meg én. Sör mellé végül is túrtunk egy pizzát is, aztán kitaláltuk hogy üljünk fel erre a motoros kisvonat szerű izére... mert miért ne. Körbe vitt a falun, egynek simán jó volt. Eszter meg Levi megint drámáztak.. kicsit aggódtunk hogy most mifasz van, de Levi leszarta, így hát mi is. Estére Áronhoz voltunk hivatalosak bográcsozásra, ami egész jól alakult. Igaz a társaság nagyrésze elég fura figura volt, úgyhogy velük nem is nagyon foglalkoztunk, de ettől függetlenül elvoltunk mi ott magunknak. Pálinka, vodka, sör (ami vmi kurvaszar házifőzésű volt..) és nem nagyon bántott már hogy mivan. Valahogy 1fele szörnyen elálmosodtam, úgyhogy vissza mentem Leviékhez, a többiek még maradtak. Utána mesélték, hogy Áron csattra vágta magát, kifeküdt a verandára, és mikor az anyja 2fele kiment szólni neki hogy most már jó lenne ha befejeznénk a bulit, csak egy halálhörgés szerű hanggal tudott felelni. Utána az egyik fura gyerek eltűnt, és mint később kiderült, reggel a falu másik végében az árokparton ébredt fel. Élet.. Vasárnap délelőtt segítettünk pár szép nagy darab terméskő helyére gurításában is, kicsit azért bele is fáradtunk a végére. Bandi visszament a koliba, én még maradtam. Flekkeneztünk, ami kifejezetten jó lett, este meg összeült a Kónya család, és a tűz mellett igazi családi hangulatban sütöttünk szalonkát. Nagyon jól éreztem magam, kicsit olyan volt mint ha én is a része lettem volna arra az estére egy igazi nagy családnak, olyannak, amiről mindig is álmodtam. Igazából épp ezért jó Leviéknél.

07.08. - Strand. Reggel kis késéssel értem be a melóba, rögtön Leviéktől. A nap hamar elment, mint általában, aztán mikor végeztem láttam hogy többször is kerestek Bandiék. Visszahívtam őket, mondták hogy száguldjak hazafelé fürdőgatyáért, és a selyemréti strandon találkozunk. Így is lett, és egy kurvajó délután kerekedett az egészből. Most adták át a strandot, és határozottan jó lett. A csúszdák is faszányosak, az idő is remek volt, és a víz is, bár az kicsit már meleg is talán.. nagyon-nagyon-nagyon jól éreztem magam. Lubickoltunk, aztán csúszdáztunk órákon át.. utána Adrival verettünk 1-1 bivalyt, Levi és Bandi lángost, aztán kezdődött előlről minden.. Annyit csúszdáztunk, csoda hogy nem kopott szét a picsámon a gatyám. Tényleg, szavakba nem önthető mennyire jól esett végre lubickolni egy kicsit, és hát a társasággal sem volt hiba. Egészen zárásig ott voltunk.

07.09. - Karaoke. A meló egész pörgős volt, meg sem álltam egész nap. Már pár hete egyedül viszem a GEA-t, így sosem unatkozok nap közben. Amint végeztem, és megebédeltem, hívtam Bandit hogy merre vannak, ők végeztek-e már gyakorlaton. Már a nagyTescoban voltak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. Onnan el koliba, Adrival összedobtak valami étket, aztán elkezdtünk borozni. Közben játszottunk alkoholit.. a 8. mező az volt, hogy ha rálépsz, irány vissza a startra. Én ebbe 7 alkalommal léptem bele. Eleinte még vicces volt, de mikor már a többiek rég végig értek a pályán, és én még mindíg csak a "vissza a startra" mezőre léptem.. na sebaj, legalább kicsit beadta a borovics. Közben csatlakozott KovácsTimi is, megnéztük a Movie43-mat.. hát agyfasz az a film, komolyan. Utána sikerült meggyőznöm a többieket, hogy menjünk még be a városba. Megkajáltunk a megaburgerben, aztán a cellarban kötöttünk ki. Ismét ment a karaoke, megint hatalmasat alakítottunk, annyit röhögtünk, meg énekeltünk.. sosem gondoltam volna hogy ennyire meg fogom ezt szeretni. Nagyon jól éreztem magam. Záróráig maradtunk.

07.12. - Blankánál. 9kor szólt Tédé, hogy Blankánál üres a pecó, menjek fel. Így is tettem, kicsivel később megjött még Szemi, valami Zsolti, meg Csipi. Kicsit Anikó is felnézett, de nem maradt sokáig. Iszogattunk, ment az xbox, füstöltünk a teraszon, a többiek szívták Blanka vérét, én meg elhitettem Szemivel meg Csipivel hogy 2évig taxiztam. Nehéz volt megállni hogy ne röhögjem el magam, de úgy megkajálták, hát már a végén majdnem elárultam nekik hogy csak szopattam őket. Hajnalig, a nap első sugaraiig maradtunk, és minden perce megérte. Nagyon jó volt. Este aranyköpése: "Blanka?! - Mivan? - Csak megkérdeztem. - Mit? - Hogy Blanka."

07.13. - A Czimborák-nap. Délután Pikuval találkoztunk, kimentünk a nagyTescoba, vett egy felsőt, meg vettünk szeszt. Épp mikor kijöttünk, összefutottunk Zsuskáékkal, felajánlották hogy elvisznek besenyőbe Gergőékhez. Mikor megérkeztünk még csak Gergő és Csonti volt ott, de nem sokkal később megjött Kopasz, Gino, Dani majd nagyjából egy órára rá Milán és NagyViktor is. Kopasz volt a kajafelelős.. sült krumpli, sült hagyma, 22szelet tarja, tucat csirkemell.. beszarás milyen finom volt. Ha 70 ujjam van, azt mindet megnyaltam volna. Közben ittunk is azért, ment a sör, a pálinka a viszki meg a vodka is. Játszottunk egy 4v4 focit is a kertben, hát mekkora borulások voltak, te jó ég.. nagyon nevettünk. Én voltam Kopasszal, Gergővel és NagyViktorral, Dani volt Pikuval, Csontival és Milánnal. Végül ők nyertek asszem 5-2re. Hatalmas játék volt. Az este végére elkezdett csepegni az eső is, de vajmi keveset foglalkoztunk vele. Ültünk a tűz mellett, röhögtünk, iszogattunk.. jó volt nagyon. Még egy ilyet össze kell hoznunk, hatalmas nap volt. Éjfélkor lett vége, úgyhogy Pikuval még elmentünk Tédéhez. Úgy volt hogy lesz buli, de már csak Ő meg Braz voltak mire megérkeztünk. Kicsit felpörgettük a hangulatot, bár amekkroa lendülettel érkeztem, olyannal aludtam is be nagyjából egy órával utána.

aber hängst noch immer an der Wand.
Die Zeit mit dir war schön,
doch uns bleibt nur die Erinnerung daran.
Und manchmal wünsch ich mir, wir Zwei
hätten uns später erst gesehen.

Tehát.. először az előzmények. Hétfőn kezdtem a megyeiben önkéntesként, főként beteg hordással megy el a 6 órám, és eddig tetszik. Az egyetlen "baj" az, hogy nem alszom valami sokat éjszaka, mert ezzel párhuzamosan beindult az élet a városban is. Minden nap bent vagyunk, és van valami kurvajó dolog amibe belecsöppenünk. Kedden pl a Görögszőlő utcán voltunk, egy házibuliba. Volt sörpingpong, az a kocsmás játék amit még a karrinás időkben Regiékkel csapattunk mindig az órásban, találkoztam sok új arccal is, úgyhogy nagyon jól szórakoztunk. Aztán 3-4 óra alvás következett, majd 7től 1ig meló. Utána ebéd, haza, aztán délután irány Tédéhez és Firéhez, később hozzám, és úgy be a városba.

Találkoztunk Krácival+Domival, és Pikuval, aztán a spár után az Európa téren kötöttünk ki. Most újra reneszánszét éli, 2-3 év elteltével. Eleinte csak Tédével meg Firével voltunk, Szofiékkal futottunk össze, melléjük ültünk le. Később jöttek Tamiék, meg még pár ember akiket nem ismertem. Onnan kezdett bepörgni az este, felmentünk a templomhoz, voltak kacarászások is.. Utána ketté szakadt a csapat, mi hárman meg egy új arc, elindultunk le a templomtól, hogy menjünk valamerre.. aztán a srác leszakadt, mi meg elkezdtünk nyitva lévő pékséget, vagy bármi mást keresni.. kevés sikerrel.

Épp a Centrum felől sétáltunk a Villanyhoz, amikor hallom hogy valaki a nevem kiabálja. Nem ismertem fel először a hangot, aztán amikor odanéztem, Ádám jött nagy mosollyal. Leválltam Tédééktől, és csatlakzotam hozzájuk a cellarba. Bandi, Ádám, Móga, Zolkó, Milán, Bépé, Enikő, Dorina és Kriszti. Úgy örültem mikor megláttam Bandit, és ő is nekem, mint ha 20 éve nem találkoztunk volna. A legszebb az egészben hogy Ő is pont akkor gondolt arra, hogy jó lenne ha ott lennék, meg én is akkor gondoltam arra, hogy de jó lenne össze futni velük, biztosan ők is részt vettek a Szalamanderen, és most valahol a városban iszogatnak. Erre láss csodát, Ádám utána kiabál a főutcán.. Na hát mondanom sem kell, rögtön ittunk egy sört, mer még utána jópárat, beszélgettünk csomót, tervezgettük hogy legyen majd a nyár, mert ugye még egy közös tóparti bográcsos sátorozás is be van ígérve.. remélem megvalósul minden. Nagyon jó lenne. Eközben odakint éppen karaoke volt, eleinte nem is nagyon foglalkoztunk vele, de ahogy egyre több sört töltöttünk be, megjött a bátorságunk is. Bandival két számot is "énekeltünk", az egyik a billie jean a másik meg.. hát.. nem tudom már mi volt, de a lényeg hogy más éneklésébe is betrollkodtunk, szóval két mikrofonra jutottunk 6-7en, és üvöltöttünk meg ugráltunk. A Bíborszél - Miskolc c. remek nótát legalább 3× elénekeltünk, azaz inkább elordítottuk.. összekarultunk, és körbe-körbe ugráltunk. Mógának a söre ugrálás közben mind egy cseppig kifröccsent a korsóból, én legalább 3× letapostam valaki lábát, és végig üvöltöttünk mindannyian. Annyira önfeledt és boldog voltam, idejét sem tudom mikor éreztem magam ennyire hibátlanul. Egészen zárásig, nagyjából fél4ig ott voltunk, a végére Bandi rottyra tette magát. Mikor kijöttünk, még vártam velük egy buszt, és végül én is hazaértem fél5re. Egy óra alvás után már csörgött is az ébresztőm, de teljesen kész voltam, így nem mentem be melózni. Helyette aludtam egész nap.

Kedden éjfélkor úgy döntöttem, az volt az utolsó nap, hogy alkoholt ittam. Nem akartam megvalósíthatatlan célt magam elé tűzni, ezért vasárnap 24:00 a cél egyenlőre. Mint sejthető volt,a szerda és csütörtök nem volt nagy cucc, a mai naptól azonban kicsit paráztam.Azaz tegnap, mert már szombat, 3:10 van.

Szóval, 8kor taliztunk Tédével Firével, Snippel, Brazzal, Pikuval és Blankával a Centrumnál. Első utunk a Spárba vezetett, mindenki bevásárolt, én vettem egy kis dobozos kólát. Fura volt. Még beugrottam egy kis kajáért a Totiba, aztán az Európa térre ültünk le. Az a hely amúgy reneszánszát éli. Most megint ott van nagy élet, már nem az Erzsin.

Nyomattuk a szotyolát, megjelent kicsit Szofi is, bár csak párpercre, aztán jöttek Vicáék,Tamiék is kicsit, Adriánék is, szóval igy mindíg odacsapódott hozzánk valaki. Braz elég hamar bemart, végig dőlt belőle a hülyeség. Ha épp nem, akkor azzal oltottuk hogy dagadt, az este végére már be is sokallt ettől amit azért meg is értek, pedig néha tényleg jól jött ki a poén. Beszélgettünk meg röhögtünk sokat, aztán elkezdődött a kavarás a Rokival, végül is nem ment senki, maradtunk a városban. Piku közben eltűnt, Blanka maradt az Európán, mi meg öten fiúk elkezdtünk vadászni. A szinvateraszon bele is futottunk két csajsziba, egy sörpadon ültek ami az Opera fesztivál miatt volt most kitéve. Leültünk hozzájuk, az egyikük azonnal beflegmázott, látszott rajta hogy részeg és azt hiszi bármit megtehet. Közben még két barátnőjük is visszajött, aztán igy próbálgattunk spanolgatni velük, többé kevésbé ment is, de ez a flegma csaj felkúrt nagyon. Egyszer ki is osztottam a picsába hogy faszt képzel magáról, érdekes módon utána normális lett, bár ez sem sokáig tartott. Különben amugy kurvajól nézett ki, kár hogy ekkora tahó volt. Na lényeg hogy voltunk ott velük, hát.. egynek elment. Braz meg Tédé osztotta, Fire Snip és én meg igy figyelgettünk hogy mi történik, aztán amit nem értek: a végén, amikor elmentek a rokiba full paraszt bunkó pöcsbe szóltam ehhez a flegma csajhoz, erre odajött és nyomott egy puszit az arcomra. Én meg így ültem,hogy.. ez most mi a faszom volt?

Utána vissza Európára, többiek még mindig ott voltak. Épp lemaradtunk valami balhéról, már csak azt láttuk hogy a rendőrök "gyakorlaton vannak". Kis idő mulva odajöttek hozzánk is emberkedni, nagyon bekeményedtek a semmire. Végül is eljöttünk, ott hagytuk a többieket, aztán mászkáltunk össze vissza. Braz egész este Blankát fárasztotta, szerintem nagyon vicces volt, Blanka annyira nem értékelte. A gyrososnál leszerveztük már azt is, hogy az esküvőjüket ott megtartjuk. A csávó a hátsó, függönnyel leválasztott részt fel is ajánlotta nekik a nászéjszakára, vagy egy 50cm-es kést Blankának ha nagyon kivan már a fasza Brazzal. Utána még Forint, majd újra Szinvaterasz. Beszélgettünk csomót, közben Blanka lepattant, mi még öten maradtunk. Az ott pakolászó éjjeli őrnek segítettünk összeszedni a padokat, napernyőket ilyeneket, jó érzés volt segíteni. Teljesen egyedül volt, és biztos hogy megkönnyítettük az estéjét ezzel, és ez nekünk kb semmi se volt. Az opera fesztivál miatt volt egy ilyen kis zenélős beszélgetős táncolós dolog a színház mellett, csomó akváriummal meg vizes cuccokkal, eltöltöttünk ott pár percet, hangulatos volt. Utána hazafelé vettük az irányt, de mivel villamos sokára jött, sétáltunk, Út közben továbbra is ment a röhögés, mint végig egész este. Nagyon jól éreztem magam, és az is jó érzés volt hogy nem ittam semmit. Egyrészt hogy simán, szenvedés nélkül meg tudtam tenni, így nem olyan rossz a helyzet mint gondoltam, másrészt hogy így is kurva jól éreztem magam, ugyan úgy mint ha ittam volna, harmadrészt mindenre emlékszem, és negyedrészt pedig így összesen 365Ft-ot költöttem, az 1500-2000Ft helyett.

Most 3:45 van, és már kezd a nap felbukkanni. Én pedig nem vagyok részeg, spicces, vagy álmos, egyszerűen csak boldog vagyok, hogy egy nagyon jó estém volt. Kizártam minden negatív dolgot ami történt, és büszke vagyok magamra hogy ezt ilyen egyszerűen meg tudtam tartani. Kurvára imádom a spanjaimat.. Snipet, Firét, Brízit és Tédét. Minden szarság ellenére is úgy érzem, hogy jó társaság vagyunk így öten. Ez már nagyon kellett.

Tédével indultunk be a városba, 7re már a VH-Spárban voltunk. 1-1 sör, aztán lecsüccsentünk az Erzsire. Kicsit később Fire is csatlakozott, bár majdnem egész este a telójába volt belebújva. Pár paddal odább volt egy kis homeless barátok közt, sőt.. mint kiderült patkány mindenki. Miután megittuk a sörünket, és 00 perccel zárás előtt még benéztünk a Spárba. Tédé jóvoltából Barbarossa vagy vmi hasonló nevű fehér rum, plusz egy pepsi, és irány vissza a bözskére. Először csak hárman ücsörögtünk, beszélgettünk csomót, hallgattuk Mac új lemezét, és közben végig azt éreztem, hogy valami még hiányzik. Aztán megláttam Tamit két spanjával, hát csak odahívtam már őket.. na innen indult be az este. Nagyjából ekkorra már a rum is bőven fogyóban volt, és mivel Fire nem különösebben rajongott érte, Tédével be is iszogattuk szépen. én nagyjából 10/4ig vittem, Tédé kicsit tovább. Utána felosontunk a brigáddal a templomhoz mert miért ne, és hát itt voltak kacajok ami azt illeti. Voltam annyira józan, hogy kihagyjam, de a többiek gyönyörűek voltak. Istenem, mennyit röhögtem rajtuk.. Aztán mivel a hangulat remek volt, senki sem akart hazamenni, szóval elindultunk hogy a vologdán a shellnél veszünk még valamit. Útközben továbbra is folytatódott az őrület, majd össze estem a röhögéstől.. egyik legszebb eset: sétálunk nagyba, Tédé legszélen, mellette én. Láttam, hogy Tédé előtt 3 oszlop is van, gondoltam megnézem mennyire figyel előre.. hát egyáltalán nem. Megkopogtattam a vállát, de annyi ideje sem volt, hogy felém fordítsa az arcát, homlokkal telibe vert egy oszlopot. Olyan hangja volt, és maga az ütközés is, hát majd behugyoztam a röhögéstől.Hihetetlen volt, még utána percekkel később is ezen röhögtem.. "Tédé! - Miva....PIFF!" Óriási volt. Ezután még el a Shell kúthoz, bár már a kezdeti lelkesedés elmúlt, úgyhogy innen már hazafelé vezetett az út mindenkinek.. de még így is hatalmas este volt.

Este 10fele lőttem ki a gépet, nem bírtam már tovább várni a feliratra az új Trónok Harca részhez, ráadásul valószínűleg be is aludtam volna rajta. Nem tudom miért, de nem bújtam be az ágyba. Ráfeküdtem csak úgy játszósba, és arra gondoltam, hogy úgy sem tudnék így elaludni. Feküdtem így még egy darabig, üres fejjel, csak néztem a sötétséget, és a következő pillanatban már hajnali negyed5 volt. Azon kaptam magam, hogy a kukipárnát ölelgetem. Elkezdtelek tapogatni magam mellett, és mikor feleszméltem, borzasztóan elkeseredtem. Visszabújtam a párnámhoz, és próbáltam felidézni, minden egyes éjszakát, amikor kiskifli-nagykiflibe feküdtünk, és teljesen rád telepedtem, ahogy szoktam. Próbáltam felidézni a hajad illatát, a szuszogásod hangját, a bőröd puhaságát, és akkor tudatosult.. 5 hónap és 9 nap elteltével, hogy vége. Ennyik voltunk, és soha nem lesz már olyan mint eddig. Úgy hasított belém, olyan élesen vágott a szívem felé, mint ha egy kés a lelkemet akarná szétcincálni. Innentől már nem is tudtam visszaaludni. Rád gondoltam, ránk, és kerestem hol veszítettük el egymást.. hol volt a vége, amit én nem vettem észre.. mikor ment el előttem a vonat úgy, hogy én meg ott maradtam a peronon, és mint a hülyegyerek akinek fogalma sincs mi zajlik körülötte, és továbbra is várja a vonatát. Úgy készültem arra két éven keresztül, hogy el kell válnom tőled, hogy a végén mégsem kiálltottam megálljt. Aztán jött a január, és én elfelejtettem hogy elváltunk. Elfelejtettem, vagy nem akartam rá gondolni.. nem tudom.. Eltettem a fiókba, bezsúfoltam a többi kacat közé, és elégedett voltam magammal. Aztán jött 2013.06.11., 4:14 és a fiókból kikúszott 2.5 év, hogy szembesítsen az igazsággal. Elmentél. Szakítottunk, és vége. Egy dolgot viszont nagyon bánok, és sosem bocsájtom meg magamnak.. nem fogadtam a csókod, mikor elengedtelek a villamoshoz. Ezer és ezer csókot adtál már nekem, de talán ez lett volna a legfontosabb. Most már sosem derül ki.

Ég veled.

Ahogy közeledett a szülinapom, úgy ment el tőle egyre jobban a kedvem. A szombati, családos borzalom végképp elvette az egésztől a kedvem. Aztán Timi addig addig rágta a fülem, hogy ne hagyjam annyiban, szedjek össze spanokat, hogy végül is belementem. Nagyon jó döntésnek bizonyult.
Kedden, a napján Timivel és Firével beltünk a vikingbe, faszán elvoltunk, jó hangolás volt a pénteki napra. Szóltam többeknek is, szándékosan egyfajta teszt volt ez részemről. Aki eljött, arra számíthatok. Az mellettem van, a többi nem érdemel tőlem semmit. Az égvilágon semmit. Nagy-nagy PONT a mondat végén.

Szóval.. fél7kor találkoztam Timivel, majd 7kor a búzán Bandival és Levivel. A terv az volt, hogy Bandi lecuccol nálunk, és utána bevesszük a várost. Feljöttünk, ettünk, és akkor szembesültem vele, hogy tulajdonképp csak Fire és Eszter hiányzik még a csapatból, ugyanis mindenki más lemondta. Ja, nem..Gabi azt ígérte, később csatlakozik. Lényegtelen. Szóval akkor csak két ember hiányzott, kint esett az eső, nekem meg volt egy üveg vodkám. A hangulat adott, a társaság adott, a hely adott, inni is van mit.. hát maradtunk. Gyorsan felhívtam Firét hogy ne a városba hanem hozzánk jöjjön, Levi pedig szólt Eszternek hogy útközben ugorjon be egy boltba szörpért. Közben előkerültek a Mónika show videók, ez meg is alapozta a hangulatot.  Ezen a videón röhögtünk egész este. "Kiállítottad a feleséged hogy kurválkodjon.. - és?" | "Te.. hát megöllek te köcsög..- KIHÍÍÍ?" A kacsa minderre csak rátett egy lapáttal. Végig röhögtünk, Fire előadta magát, ezek meg úgy megkajálták minden szavát, hogy öröm volt nézni.
10kor hívott Gabi, hogy merre vagyunk, mert csatlakozna akkor. Összeszedtük magunkat, bementünk városba, Erzsin találkoztunk vele, majd beültünk a krémbe. Sokadik neve ez már annak a helynek, de ez a legszarabb eddig szerintem. Sör, vodka, szóval ott folytattuk ahol nálunk abba hagytuk. Szerintem olyan éjfél körül eljöttünk, mert az emeleten, ahol ültünk, semmi levegő nem volt. Gabi levált, mi pedig átsétáltunk a Forintba. Közben Dani hívott, hogy az irodában megvendégelne, de nemet kellett mondanom. Jobban jártam, ugyan is továbbra is kibaszott jó hangulat volt. Én ezt nem is tudom amúgy máshogy leírni vagy konkrét példákat hozni hogy mik voltak, egyszerűen csak boldog voltam, és örültem hogy igaz emberek vesznek körbe, nem kétarcú kutyák. Boldog voltam. Ez a jó szó. Leviéknek sajnos 1kor már menniük kellett, így négyen maradtunk Timivel, Bandival és Firével. Még voltunk egy kicsit, ittunk ugyan úgy, meg elszórakoztattuk egymást, aztán nagyjából 2-3 között jöttünk haza, de erre már nem emlékszem. Elvileg még ettünk, meg talán megágyaztam nekik, de lehet azt nem én csináltam már.
Reggel Timi hamar elment kressz órára, Bandi és Fire csak utána kelt. Reggeliztünk, röhögcséltünk a tegnapi dolgokon, még megnéztünk egy filmet, és hazamentek mindketten. Nagyon-nagyon jó este volt, és ha ezt most olvassátok, ezúton is köszönöm mégegyszer! Jó hogy eljöttetek!

Fél2 előtt pár perccel találkoztam Pikszivel a Szinvapark előtt. Bementünk a spárba, a jómenüt megvettük, én még mellé két sört, az egyik az új fehérdobozos Borsodi volt.. hát nem nagy cucc. Viszont tegnap az az Edelweiss Dunkel.. hát annak nincs párja, annak minden cseppje egy élmény volt, komolyan.. az egy csoda. Na szóval.. ott tartottam, hogy spár. A fizetésnél a pénztárossal beszélgettünk kicsit, és valószínűleg bekavarodott, mert egy ezressel többet adott vissza, így tulajdonképpen 70Ft-ot fizettem mindenért. Jó biznisz. Ezután mentünk az Agiphoz, ott volt már a 3 útitársunk, mint később kiderült, egyikükkel már találkoztam egyszer, 2009ben mikor Zsuzsival, Norcsival emg Tédével ittunk egy játszótéren a belvárosban, és ő meg elzavart minket mert hangosak voltunk. Pikuval bekevertük a menüt, megjött Milán is, úgyhogy elindultunk. A tapelágnál még felvettünk egy srácot, aztán így 7en indultunk neki az útnak. Odafele mindent kitárgyaltunk, tipikus meccs előtti beszélgetések, nagyon jó volt. Pesten már majd behugyoztunk, Milán nem is bírta, Ő a járdán elintézte az út mellett.. Pest után végig a Balaton mellett, jó volt megint arra járni. Rég láttam már. Aztán Balatonszemesnél ráfordultunk a 67es útra. Szép szöglete az az országnak. Végig kifelé bámultam, és nézelődtem. Nagyon tetszett. Persze a kötelező csoportkép, és a pózolás a Kaposvár táblával sem maradhatott el egy megállónknál. Dani is beért minket közben a 2 tárnoki utasával, a városba már együtt gurultunk be. Beálltunk a vendégparkolóba, ami tulajdonképpen egy szalaggal elkerített rész volt a hazai parkolótól. Nyilván a kaposváriak nem a huligánjaikról híresek, de azért érdekes megoldás.. hülyék és féltéglák mindenütt vannak.. Besétáltunk a vendég szektorba, jegy, hugy, sör, drapi. A meccs az idegenbeli formánkhoz képest jó volt, bár csak 1-1 lett a vége. Sejthető volt. Váltottam pár szót Feledi Lacival is, és.. közben valamiért nagyon rám törtek az érzelmek, így utólag nem is értem miért. Minden esetre tanulságos beszélgetés volt. Szurkolás csak elvétve volt, akkor is leginkább a mi kezdeményezésünkre, de ennek ellenére odabaszott a hangerő ha küldte mindenki. Meccs után taps, aztán hazaindultunk. Kicsit már lehűlt az idő, és a szél is feltámadt. Eleinte aludt mindenki, aztán valahol pest előtt Pikuval elkezdtünk minden hülyeséget énekelni, sőt néha már ordítani.. a barátok közt intrót legalább 3× elénekeltük. A rádiónak is dalolásztunk.. nagyon röhögtünk, jól feldobta a hazautat. Pesten még beálltunk a mekdrájvba GYALOG miután kiszálltunk a kocsiból.. értelem? Jól bekajáltunk, utána folytatódott az ökörködés, mire Miskolcra értünk, kedvem sem volt hazajönni, úgy felpörögtünk. Minden esetre nem tudtam már negyed3kor hová menni, úgyhogy nem volt választás. Összességében nagyon jó túra volt, jól éreztem magam. Megérte azt a tizest. Az útitársaink is jófejek voltak, velük szívesen mennék megint.

Azt a kurva eget.. hát egyenlőre felfogni sem bírom, mi a halál fasza volt ez az este..

Kezdődött az egész nap azzal, hogy 11kor feljött Fire. Sütöttem pizzát, filmet néztünk, aztán 7re mentünk Dani elé. Vettünk egy sört meg makukát amíg vártunk rá. Volt ott egy szerenádozó csoport, nagyba énekeltek, mi meg közbeordítoztunk Firével.. nagy volt. Megjött Dani, együtt le a martintelepre, feladtunk egy mikszet. Volt egy kis kavarás ezzel, a sárga lapokra akartam fogadni, de aztán már a végén azt sem tudtam mit tettem meg.. Ezután indulás a Siestába meccset nézni. Út közben megint belefutottunk ugyan abba a csoportba, megint ordítoztunk nekik.. hatalmas volt. Beértünk a siestába, sör sört követett, a meccs is egész jó volt, ropogtattuk a cigánycsipszet, szóval fasza volt minden. Utána még kicsit kint leültünk, beszélgettünk, aztán lépés. Volt egy csávó, aki fasirtba van Zolival.. mikor mentünk, Dani elkezdett számolni, hogy ezek mennyi idő után mennek egymásnak.. 8ig jutott. Hatalmas volt..

Utána még átruccantunk a Balatonhoz, de már zárás volt, úgyhogy előtte ácsorogtunk egy csöppet, aztán Daniék behoztak minket a városba. Firével úgy gondoltuk, hogy mivel már semmi se lesz nyitva, menjünk el a tescoba sörért. Aztán rájöttünk hogy éjfél már elmúlt, és a tesco meg elsején nincs nyitva. Ekkor már az Álmos utcánál jártunk, de visszafordultunk. Visszafelé végig rohantunk, hogy elérjük a villamost, útközbe el is estem, de akkorát.. Kb elfelejtettem lépni futás közben. Aztán fogalmam sincs milyen megfontolásból de végül nem szálltunk villamosra, hanem vettünk egy sört a Forintba. Mászkáltunk a városba, és belefutottunk Fire 3 cigány spanjába. Na innen indult az este. Ez a 3 srác, pontosabban ebből 2, hatalmas forma. Fogalmam sincs hogy hívták már őket, de az egyik talán katona. Na a lényeg, hogy mondták hogy mennek ki az egyetemre, menjünk velük mi is. Hát mentünk, fasz se bánja. A kettesbe volt valami hepaj, be is álltunk a sorba, de asszem olyan félóra sorbaállás után mondta valaki hogy kurvaszar a buli meg nyomor is van, úgyhogy offoltuk a partit. Vissza a kocsiba.. na mi legyen? Menjünk kurvázni. Lementünk a Fonodára ÖTEN hogy majd szerzünk valamit. Egyetlen ribancot találtunk, de az is vetített jobbra-balra, nem volt benne a dologba.. de az a duma amit ezek levágtak, hát behaltam rajta. "Ismered XY-t? - Persze.. együtt ültünk. - Tényleg? Hogy hívnak? - Lopó Sándor." Húú de röhögtünk.. Na szóval a kurva sem jött össze, úgyhogy vissza a városba. Na mi legyen? Menjünk a helynekembe. Azt hozzá teszem hogy nekem már egy forintom sem volt, de a pia sosem hiányzott a kezemből. Innen kicsit hiányos az emlékezetem.. Csak az van meg, hogy mászkáltunk ide-oda, aztán volt valami koncert szerű is, ott behánytam egyszer, aztán valamiért kimentük, de erre nem emlékszem, csak arra hogy megyünk vissza és a kidobó mondja hogy nem kell másik belépőt váltani. A fosás is rám jött közbe, na az szép volt mondjuk.. Aztán talán már záróra volt, úgyhogy eljöttünk. Következő emlék képem hogy a Centrumnál várunk a villamosra. Asszem fél5re értem haza, de ebben sem vagyok biztos. Kurva jó este volt összességében, nagyon jó arcok voltak ezek.

Disznóvágás Gesztelyben, Levi nagyszüleinél. Nagyon-nagyon régen éreztem már ennyire felhőtlenül jól magam. Egyszerűen.. szavak nincsenek rá, komolyan mondom! Óriási volt!

A történet ott kezdődik, hogy az volt a terv eredetileg, hogy erre a hétvégére feljön Bandi meg Levi, és majd együtt elmarhulunk, focizunk, ilyenek. Aztán végül is ez nem jöttössze, csak a foci, de sajnos Levi arra sem tudott jönni, helyette viszont meghívott magukhoz vasárnapra, disznóvágásra. Eleinte gondolkodtam, hogy talán ki kellene hagyni, vagy valami szar kifogással lemondani, de végül is úgy voltam vele, hogy már nagyon-nagyon régen voltam, és miért ne mennék, ha már egyszer elhívtak.. azt kell mondjam, nagyon jól döntöttem.

6:50es busszal mentünk ki, Bandi is meg én is még hulla álmosan. Leszálltunk a buszról, Levi, Eszter és Bius már vártak. Elsétáltunk a nagyszüleihez, lecuccoltunk, átöltöztünk, köszöntünk mindenkinek, a disznónak is. Amíg Levi keresztapjára vártunk, aki amúgy böllér volt, kicsit feszélyezve éreztem magam. A disznó ott röfögött a ketrecbe, én meg állam mellette mint valami nyomorék, és nem nagyon találtam a helyem. Közben végre megérkezett Gábor, megfente a kést, kiszedték a jószágot a ketrecéből, fejbe lőtte.. mint egy zsák szar, úgy eldőlt. Levi meg is könnyezte. Azért az nem volt semmi.. egy szarházi cigányt akár mikor szétgépelne, de egy disznót így megsajnál. Én tartottam a véres tálat, Levi könnyezve fogta a kucu lábát, Bandi meg röhögött. Nagy életkép volt. Ezután elkezdődött a perzselés, megint olyan hülyén éreztem magam, a tétlenségem miatt, de sajnos sehogy sem tudtam segíteni. Levi apja, nagyapja, meg keresztapja csinálta a munka nagyobb részét. Közben megittuk az első stampót, kezembe nyomtak egy sört, aztán elkezdődött a kefélés, vakarás. Na itt már kivettük a részünket a munkából, keféltem mint állat. 9 órára elkészült a vér, bevonultunk mindannyian megreggelizni. Igen jól esett. Utána megittunk egy kávét, és vissza az udvarra. Megjöttek közben Levi kis unokatesói, hát az egyik kislány olyan aranyos volt, örökbe fogadtam volna legszívesebben. Meg kellett zabálni, komolyan mondom.

A meló közben egy percig sem hagytak kiszáradni, folyamatos szeszutánpótlás zajlott, igen jó pálinkából. Közben a disznó le lett kefélve, mosva, felnyitva, belezve, felezve, így hát elkezdődött a feldolgozás. Közben végig ment a hülyeség, Levi meg az apja nagyon nagy formák.. ment a csipkelődés, piszkálódás végig. Szépen oltogatták egymást aztán már mindenki mindenkit.. kaptam én is a pofámra. Tekeredtünk a röhögéstől rendesen. Közben elkezdtük a hurkának valót előkészíteni, kiporcozni, felvágdosni. Levi nagyapja eldicsekedett a kocsijával, ami a korához képest valóban jó állapotban van. Kidumáltam Levi apjával a cigányoktól a románokon keresztül a szerbekig, minden gyökér népet akit csak lehet. Meséltek a katonaságról, Levi vérét szívták folyton, olyan igazi családi hangulat volt. Ami pedig a legjobb.. úgy éreztem hogy részese vagyok, nem csak szemlélője. 2körül megebédeltünk, aztán elkezdtük a hurkát. Először ledaráltuk az előkészített alkatrészeket, majd be lett keverve, és elkezdtük tölteni. Kicsit nehezen indult, de a végére egészen belejöttünk. Igazi csapatmunka volt, mindenki kivette belőle a részét.

Na innentől már kicsit ritkásak az emlékeim. Miután a hurkát megtöltöttük, és befejeződött a procedúra, elpakoltunk mindent, és beültünk a ház elé a teraszra. Itt van egy kis képszakadás, a következő emlékem hogy Levi apja és nagyapja, Bandi meg én csocsózunk a ház előtt a szürkületben, és úgy csal a két öreg, ahogy nem szégyelli. Veszítettünk is. Ekkorra már mindenki ment is haza, úgyhogy elköszöntünk, megköszöntük a vendéglátást és az élményt, és eljöttünk. Én, Levi szülei meg Bandi a második körben érkeztünk meg Leviék házához. Hát sosem fogom elfelejteni azt a látványt, és azt a pár percet. Bemegyünk a kapun, megyünk az ajtó fele, egyszer csak látjuk, ahogy Levi fekszik hanyatt a kutyaól tetején, félig lelógva róla, és hangosan énekli hogy: "csillagok, csillagok, mondjátok el nekem.." Aztán mikor meglátott minket felkelt, és mint aki csak épp most jön a kertből, mint ha mi sem történt volna, jön oda hozzánk. Eközben a többiek, még ők sem tudják milyen indíttatásból, a teraszról, lehető legmesszebbről jöttek elő, a csenddel közölve: ilyenkor nem ismerjük ezt az embert. Ezen órákig röhögtünk úgy, hogy én pl néha már levegőt alig kaptam. Beültünk egy kicsit a nappaliba, győzködtük Bandival a többieket, hogy nézzünk el egy kocsmába, csocsózzunk egy normális asztalon, de nem adták be a derekukat. Helyette inkább hazakísértük Esztert. Egyébként az eredeti terv az volt, hogy mi Bandival majd megyünk haza, mert nem úgy készültünk hogy ott aludjunk, de végül Levi meggyőzött minket, hogy maradjunk. Hazafelé úton Levit rávettem hogy erősködjön, egy nagy betondarabot emelgetett volna, amit a sínek alatt a talpfák helyett használnak, de nem bírt vele. Ezen is jót röhögtünk. Meg azon is, amikor elmesélte hogy nemrégiben jöttek haza az apjával kocsival, a cigányok meg az út közepén kolbászoltak. Az apját elkapta az ideg, nyomta a dudát izomból, Levi meg üvöltött ki az ablakon, hogy: KAPJÁTOK BEEE!! A cigányok meg teljesen lemerevedtek, és csak néztek, hogy ez most mi volt?! Levi ezt olyan jól elmesélte, hogy ezen teljesen kiégtünk. Percekig röhögtünk. Ahogy így a cigányok helyébe képzelem magam.. köpni nyelni nem tudtak. Istenem, de idióta ez a gyerek..

Szóval nem mentünk haza, hanem felültünk Levi szobájába, kicsit PS-eztünk, aztán miután a család lepihent, mi még fennmaradtunk beszélgetni. Pontosabban.. nyeríteni. 8-2ig kibeszéltük az összes nőt, és szakadtunk mint a hülye gyerekek.. Ennyit nagyon-nagyon régen röhögtem már. Néha levegőt alig kaptam. Mivel másnap korán kellett kelnünk, így hajnal2kor már eltettük magunkat, de még az ágyban hosszú percekig megállás nélkül röhögtünk azon, ahogy Levi a kutyaól tetején fekszik, és énekel, aztán fapofával, mint ha mi sem történt volna, jön oda hozzánk. Még most is röhögök rajta, ahogy ezt leírom. Idióta..

Reggel kicsit nehéz volt az ébredés, és a buszon hazafelé vettük észre, hogy a bőrdzsekin ujja el van szakadva. A kedvenc dzsekim.. már meg van 5 éve. Nagyon szerettem. Még egy ilyen jót nehezen fogok találni. Nagyon jó szolgálatot tett, megérte az árát. Nyugodjék békében,

Nincs, mert amellett hogy nekem is borzasztó érzés, a másikat is tönkre teszi.Talán ez kicsit önmentegetés, vagy talán csak megint a csalódottság (természetesen ismét magamban) mondatja ezt velem. De talán ennek így kell lennie. Elűztem, elhajtottam mindenkit, akaratlanul.. de ezentúl már szándékosan fogom. Mert nincs értelme. Valaki kapcsolatba menekül, valaki a kapcsolat elől. Én önmagam elől, önmagamhoz.

Máshoz nincs értelme.. mint írtam.. tönkre tesz mindenkit.. és így engem is. Ezt tovább nem tudom folytatni. Így nem.

Délbe keltem, nem is értettem hogy sikerült addig aludni.. 4fele jött Tédé, Fire meg Safi, a tegnapi felejthetetlen délután-este ismétléseként. Ugyan úgy indult minden.. sör, gémelés, röhögés.. aztán 8kor léptünk tőlünk, hogy csocsózzunk egyet. Utána várparkoló, majálispark, majd megint egy kis csocsó a Lugasba. Végül is 9fele eljöttünk, Tédé meg Safi haza, mi Firével meg le a Tiszaira... aztán Plázába, persze oda is 10re, pont zárásra értünk be.. úgyhogy megint csavargás, és végül előttünk kötöttünk ki. Kurva jó volt. Rengeteget beszélgettünk, fejtegettük a dolgokat.. Jó volt így tétlenül kóvályogni. Közben hívott Dani hogy fussunk össze, már fél12 volt, semmi kedvem nem volt hazamenni, úgyhogy elmentem vele az "irodájába". Kicsit megijedtem mire leesett hogy hová megyünk, ugyan is a legutóbbi élményem onnan elég kellemetlen, viszont nem volt mit tenni, ha menni kell hát menni kell. Nem bántam meg. Jól elvoltam a csajjal. Kellett ez most. Mármint az egész nap. Így ahogy volt.

2012.12.21.
Reggel 8kor keltem Dani hívására. Összeszedtem magam gyorsan.. aztán Daniék felvettek, mentünk elöször a Búzára, Sanyihoz a puffancsokért, aztán még bolt, és irány Kopaszhoz. Rögtön egy kör pálinkával indítottunk, majd elkezdtünk tanakodni, hogy mikor kezdjük a hambisütést. A nagy döntésképtelenség közben is ittunk még egy kört, aztán akkor is mikor végre kitaláltuk hogy akkor kezdjük el most a sütést. Vagyis hát.. Kopasz sütötte, mi meg néztük. Zsófika is segített neki a húspogikat megformázni, olyan aranyos volt. Állt Kopasz mellet egy kisszéken, mert amúgy nem érte fel a fazekat, és hatalmas szakértelemmel gyurmázta a husit. Mi addig focizgattunk egy jéggé fagyott labdával, de kb a lábam eltört ahányszor belerúgtam. Azért vicces volt.

Közben megjött Dzsino, ittunk egy kört vele, aztán akkor is mikor hazaugrott egy csöppet, meg akkor is mikor visszajött. Közben elkészültek a burgerek, én ettem meg az elsőt. Kibaszott jó lett. Be is túrtam rögtön még egyet, kicsit fel is szívta a pálinkát, úgyhogy ittunk rá még egy kört. Mindenki megkajált, közben Viktor kidőlt pár órára, majd mikor visszatért, ittunk még egy kört. Idő közben már elfogyott két üveg pálinka, és megbontottuk az Ötzit is, amit Timitől kaptam. 50%-os finomság. Lassan kezdték beadni a dolgok, és egyre kevesebbre emlékszem. Valamikor Sanyi is megérezett, meg átmentünk a Balatonba is, meg elvileg a Siestába is, de hogy ott mi történt, azt már nem tudom. Gondolom ittunk..

6óra fele leléptem, mert még volt egy kis dolgom. Először Dóriékhoz mentem, de fingom sincs az odaútról. Elvileg busszal mentem, gyakorlatilag teleportáltam egészen az ebédlő asztalukig. Megetetett, beszélgettünk, de fingom sincs miről. Remélem nem szégyenrészegre ittam magam. Utána hirtelen Zsuskáéknál találtam magam, innen sincs sok emlékem. Következő állomásom a Spar volt, aztán meg a szobám. Itt már lemerült a teleportgépezetem, de még mindig részeg voltam. Megpróbáltam összepakolni mindent amit Timihez vinnem kellett másnap. Elég bonyolult feladat volt úgy, hogy állni alig bírtam. Szerencsére semmi fontos nem maradt itthon. Utána megfürödtem, szendvicseket gyártottam, és 1óra fele feküdtem le. Furcsa, de már ekkor másnaposnak éreztem magam. Szerencsére reggelre ez el is múlt.

2012.12.08 Miskolc, Városháztér - 2013.01.02. Sölden, Gaislachkoglbahn

Megtettem, de már elkéstem. Próbáltam hazudni magamnak, és így neked is.. szavak nincsenek rá mennyire sajnálom. Te lennél az utolsó ember akit bántanék, és látod mégis megtettem. Nincs mentség erre. Isten veled barátom.

"[...] Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem. [...]"

Hát veszett egy este volt.. Fire kicsivel 8 előtt, Safi meg Tédé 8ra jöttek. Azt se tudtam eleinte hol a fejem, annyira kapkodós-rohangászós napom volt. Kezdtünk egy kis kajával, aztán welcome drinknek sör meg pálinka. Odaadtuk az ajándékokat is egymásnak, nagyon jó volt látni, hogy ennyire örültek azoknak, amiket tőlem kaptak. Elégedett voltam magammal. Én is jókat kaptam Safi "Életmentő doboza" különösen tetszik. Annyira részletes, meg ötletes.. beszarás. Tédétől megkaptam az elmúlt egy évet filmben, hát el bírtam volna nézni még vagy fél óráig.. Firétől kaptam egy cukorkát, meg egy Coronitát.. rég meg akartam már kóstolni.
Egyébként kibaszottul végig röhögtük az egész estét. Remekül éreztem magam. Hatalmas volt a hangulat. Fire új getto blasteréből eleinte jó kis oldschool hip-hop szólt, aztán oldschool disco, aztán.. már nem emlékszem. Végig pálinkáztunk, Safi is hozott, nekem is volt, úgyhogy fogyasztottunk is szépen. Kokóztunk is, ami egyébként szőlő cukor volt összetörve. Fogalmam sincs miért szívtuk fel. Ráadásul nem is egyszer. Erre tényleg nem tudok magyarázatot adni.. Minden esetre nagy beleéléssel csináltuk. Valahogy 1ig ment az őrület, akkor léptek le a többiek, de még zárt ablakon keresztül is hallottam, ahogy üvöltöznek a villamosmegállóba.

10.31. szerda
Amint vége lett az anat gyaknak, rohantam is haza. Gyorsan összepakoltam, levágtam a hajam, megfürödtem, csináltam hamit az útra, és már indulnom is kellett. Enni sem volt időm, és mint utólag kiderült, pár dolgot otthon is felejtettem. Végül is 4 táskával indultam el: egy hátizsák, egy oldaltáska, egy vállra akasztható utazótáska, meg egy gurulós bőrönd. Kb mint egy karácsonyfa. Induláskor paráztam is, hogy nehéz lesz ennyi pakkal közlekedni, pedig nem volt nagy szám, ahogy utólag kiderült. Kicsit késésben voltam már mikor elindutam, de gondoltam úgyis késik majd a vonat, nem lesz semmi para... Hát persze hogy most jött pontosan... Felszálltam, elhelyezkedtem az első ülésem amit találtam, és már indultunk is. Pestig eseménytelenül telt az út, unalmamban elkezdtem rejtvényt fejteni abból az újságból, amit Timinek vettem ajándékba, nehogy elfelejtsen magyarul. Kicsit olyan volt, mint a Forrest Gumpba: "Hoztam egy kis csokoládét, de párat már megettem belőle." Leszálltam a Keletibe, előre baktattam a táblához, de mire oda értem, már be is állt a vonat. Beültem egy fülkébe, full egyedül voltam. Megkajáltam az egyik fantasztikusan szétpergő gyrosom... ez volt az utolsó alkalom az úton, hogy tudtam enni. Nagyjából 15 perccel indulás előtt már tele volt a fülke. Kicsit paráztam, hogy amiért nincs helyjegyem, Bécsig majd állnom kell, de ahogy láttam, senkinek nem volt mellettem. Győrben kiürült a fülke, aztán egy kicsit kattant nő meg a csivavája ült be hozzám. Bécsig előadta a fél életét, néha sutyorgott, néha hangosan beszélt, fogalmam sem volt igazából hogy nekem dumál-e vagy a kutyájának... érdekes társaság volt. Alig vártam már hogy megérkezzünk. Vonatról le, át egy másik peronra, vonatra fel Kb 7 percet töltöttem el a mászkálással, de a tököm lefagyott. Megkerestetem a fülkém, berámoltam a cuccom, de közben már meg is jött egy család, meg még egy csaj.. meg még egy anya a kisfiával. Nagy nehezen elhelyezkedtek, beletelt vagy háromnegyyed órába. Ez azért volt para, mert egy ember is alig fért el az ágyak között, szóval mire elült mindenki, csak addigra tudtam én is befészkelni. Kicsit kellemetlen volt a szituáció, mert azok ott elkarattyoltak németül, de én meg lófaszt se értettem az egészből, és néha nem tudtam elönteni hogy nekem pofáznak, vagy csak egymás között rólam. A fülkében három ágy volt egymás felett mindkét oldalon, én a középső ágyat kaptam. Kb 180 cm hosszú, és 1m széles volt a fekhely, így kifejezetten nehéz volt elhelyezkedni. Alig bírtam
elaludni...

11.01. csütörtök
...már ha lehet alvásnak csúfolni ezt az állapotot. Életemben nem voltam még ilyen szar helyzetben. Fél óra szundítás, egy óra fetrengés.. ilyen felosztásban telt az idő 4óráig, amikor is már végképp nem tudtam visszaaludni. Ekkor már Innsbruckban voltunk, egy megállóra Ötztaltól, de valamiért itt 1,5órát várakoznunk kellett. Kínomban már felöltöztem, és kiálltam a folyosóra bámészkodni. Marha sok minden láttam az éjszaka közepén egy full kihat állomáson.. Aztán jött egy pali, aki visszaadta a jegyem, a mit még akkor vettek el mikor beszálltam. Több se kellett... beviharzottam a fülkébe, összeszedtem minden pakkom, szartam le ki alszik meg ki nem, én léptem... Rendesen megkönnyebbülés volt leszállni végre. Átsétáltam az aluljárón, fel a főépület elé, és gondoltam megcsodáltam ezt a kurvahosszú szerelvényt, mire megint hallom hogy valaki németül dumál nekem. Egy csaj volt, azt gondolhatta hogy nem tudom merre kell menni, mert igen csak segíteni akart megtalálni a buszmegállót, és hiába mondtam neki hogy vágom merre kell menni, de még vagy öt-tíz percig ott ácsorgott körülöttem és az igen gyér angol tudásával szeretett volna útba igazítani. Kedves volt tőle, csak kicsit túlzásba vitte. Volt még fél órám a buszig, úgyhogy betoltam egy rántott húst, és közben arra gondoltam, hogy fogom Timit szanaszét ölelgetni és csókolgatni ha meglátom. 6:20kor megjött a busz, beültem leghátra, és szinte azonnal be is aludtam. Mire felkeltem, már világos lett. Nagyjából vágtam hogy hol lehetek, és csodálkoztam is, mert egy óra alatt beértünk Söldenbe, mivel a menetrendbe 1,5 órát írtak. Még jó hogy időben felkeltem. Leszálltam a buszról, aztán elkezdtem sétálni a hotel felé, és szóltam Timinek is hogy hamarabb jöttem meg. Épp a bejárat előtt találkoztunk össze. El sem akartam engedni. Olyan jó volt végre élőben is látni, nem csak Skypon. Csodálatos pillanat volt. Utána gyorsan  bejelentkeztem, és mentünk is az apartmanhoz. Épphogy ledobáltam minden cuccom, már borítottuk is be egymást az ágyba, és csak ölelkeztünk, meg csókolóztunk, meg vigyorogtunk hosszú percekig. Odaadtam Timinek az ajándékokat, megpróbáltam olyasmiket is hozni, ami itt nem nagyon van, és tudom hogy hiányzik neki. Szerencsére jól választottam. Timi is készült nekem, a hűtő tele volt minden féle sörrel, meg csomó kajával. Közben megjött Hani is, de nem maradt sokáig, mert Gabival épp költözés közepén voltak. Lemostam még magamról az út porát, aztán Timivel ágyba bújtunk. Eszméletlen volt. Összebújtunk utána, és én azt hiszem akkor el is aludtam. Pár órával később ébresztett Timi, hogy lassan ébredjek, mert estére hívott vendégeket, és főzni kell nekik. Csilis babot készítettünk, a specialitásunkat. Bár kétszer is elbasztuk, és Timi kicsit idegeskedett is emiatt, pedig Isteni lett. Végül csak Hani&Gabi, és Enikő jöttek, a többiknek melóhelyen volt kavarodás. Megkajáltunk, söröztünk, beszélgettünk sokat, de közben már mindenki majd elaludt, úgy teletömtük magunkat. 9fele el is mentek a többiek, mi pedig mint két farönk, úgy dőltünk be az ágyba.

11.02. Péntek
Reggel Timi 6kor kelt, mert kellett mennie dolgozni, én még utána vissza feküdtem. Fél9ig aludtam, utána ébredés, majd reggeli. Kicsit gépeztem, tévéztem, aztán felporszívóztam, elmosogattam, és kiültem ez erkélyre tanulni. Csodálatos volt a kilátás, olyan érzésem volt, mint ha körém lenne vetítve a táj, és én csak egy üres teremben lennék. Mint egy álom. Délben feljött Timi, Hani meg egy munkatársuk, Dóri ebédelni. Bőven maradt még a csilis babból, mivel tegnap 2 nagy fazékkal főztünk, így ez volt az ebéd. Megkajáltak, aztán mentek vissza melózni. Utána tévézgettem tovább, elkezdtem naplót írni, aztán már jött is Timi. Elengedték hamarabb, mivel holnap mégis csak be kell mennie egy fél napra, pedig úgy volt, hogy a szombatja az végig szabad lesz. Összeszedtem magam, aztán kimentünk sétálni. Csodálatos hely ez. Ha nem lenne 10 hónapig tél, simán élnék itt. Egy folyócska csörög végig a völgy aljába ahol a városka is van, és az egyik részénél kb 20 méter magasban egy függőhid megy át felette. Nagyon komoly. Timi kicsit be volt tojva, mondta is hogy neki havonta egyszer bőven elég ezen átkelni, mert annyira nem rajong érte, pedig olyan szép kilátás volt onnan mindenfelé. Csináltunk pár képet, aztán bementünk az Empriseba. Vettünk édességeket, csipszet, sört, meg még csomó mindent, aztán folytattuk a sétát. Úgy néz ki itt a hegy, hogy a felső harmadában, a legtetején hó, középső részen sűrű fenyves, az alsó harmadban meg nagy füves dombok, amiknek az aljában vannak a házak. Felmásztunk egy ilyen domb tetejére, onnan is fényképezgettünk, aztán vissza a Sonnalpba, majd megint ki. Besétáltunk a "belvárosba", szétnéztünk, vettünk kis ajándékokat, mentünk egy csomót. Olyan jó volt kézen fogva sétálgatni, néha meg-meg állni, csókot váltani, ölelkezni... legszívesebben sose mennék haza, csak lehessenek még ilyen minden perceink. Csak az vigasztalt, hogy még van egy napunk. Közben folyamatosan esteledett, és a völgybe már a nap nem sütött be, de a hegycsúcsok szó szerint világítottak, ahogy a havon megcsillantak a napsugarak. Olyan szép hely ez... Tettünk egy jó nagy kört, és elég hűvös lett már, mire visszaindultunk. Miután megérkeztünk, nemsokkal később hívott minket Hani, hogy Gabi nemsokára itt van értünk, és akkor menjünk fel hozzájuk. A régi pecójukba mentünk, amiből épp most vitték el az utolsó dolgaikat. A végső takarítás közepén voltak, úgyhogy vacsoráztunk, és segítettünk nekik mi is. Úgy volt hogy ezután átmegyünk velük az új lakásukba, de addigra Timivel teljesen elfáradtunk, és inkább jöttünk haza. Még akartunk gyújtani egy szivarkát, de sehol sem találtunk tüz szerzámot, így letettünk róla, és inkább mentünk aludni.

11.03. szombat
Eddig ez volt a legjobb éjszaka. Olyan szorosan bújtunk össze, amennyire csak lehetett, és nagyon jól aludtam. Timi, szegénykém megint kelhetett 6kor, és mennie kellett dolgozni. Én ma is fél9kor keltem, megreggeliztem, mosogattam, főztem teát, és naplót írtam. Kicsit TVztem, aztán délben meg is jött Timi. Eleinte úgy terveztük a napot, hogy felmegyünk a gleccserhez, de mivel a nap fele már elúszott, így inkább a maradék időt egymással töltöttük, szorosan összebújva. Ebédre megcsináltuk a sültkrumplit, kicsit érdekesen indult az is.. Valahogy nem megy most a kajakészítés beindítása. Amíg az sült, kiültünk az erkélyre. Timinek volt pár szál szivarkája, azt ellőttük.. fless volt. Úgy igazából semmi különös dolog, csak úgy maga az érzés, ami miatt azt mondom, hogy jó volt. Nagy nehezen a krumpli is elkészült, és evés közben elkezdtük nézni a Macskajajt. Kb ezredszerre láttuk már mindketten, de még mindig hatalmas film. Nagyjából a felénél járhattunk, mikor telefonált Hani hogy végzett melóba, és menjünk, üljünk be valahová. Kis sétálgatás után egy amcsi, motoros bárba ültünk be. A lányok elmentek sörért, én addig maradtam a helyünkön, figyeltem a cuccokra. Alig hogy elmentek, megszólalt a Sweet Childhood o' mine.. mennyi ennek az esélye? Amúgy egy jópofa 3 decis korsóba csapolták a sört. Úgy behúztam volna.. pont bele illett volna a gyűjteményembe. Kár hogy nem Miskolcon voltam. Bár őszintén megvallva, ezt leszámítva egyáltalán nem hiányzott a város. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de abszolút el bírtam volna képzelni hogy többet haza sem jövök, és szarok magasról mindenre. Többek között ezt is beszélgettük még a kocsmában, meg hazafelé, hogy mennyire másabb kint minden... mennyire előrébb vannak az emberek agyban is, meg színvonalban is. Nem szeretném elkezdeni hasonlítgatni a dolgokat, mert hosszú lenne a sor, és amúgy is tök felesleges.. viszont nagyon meghatározó volt ez az este az életemben, ilyen szempontból. Egyébként lenyűgöző látvány, ahogy éjszaka a hegycsúcsok mögül felsejlenek a hold sugarai, és bevilágítja azt a pár felhőt, ami az égen úszik. Olyan közel, és úgy ragyogtak a csillagok, mint ha egy ugrással simán elkaphattam volna őket. Gyönyörű hely. Miután lefeküdtünk olyan szorosan magamhoz öleltem Timit, ahogy csak lehetett. Nehéz volt elaludni, tudván hogy holnap már indulnom kell.

11.04. Vasárnap
5kor keltünk. Nehéz volt. Összeszedtem magam, aztán elindultunk a buszmegállóba. Szinte teljes volt a csend. Volt még egy kis időnk a buszig, így álltunk még a kihalt utcán. Azt hiszem erre mondják hogy volt időnk elbúcsúzni, de ez sosem ilyen egyszerű.. Sosincs elég idő. Legszívesebben bebújtam volna a bőre alá, hogy mindig vele maradhassak. Mikor felültem a buszra, és elhaladtunk Timi mellett, úgy éreztem mint ha egy darab a testemből kiszakadt volna. Lehet sikerült... A busz út nagyon nehezen telt el. Miután megérkeztem Ötztalba, még volt 1,5 órám a vonat indulásáig. Ott is teljes kihaltság volt egy jódarabig, így tudtam gondolkozni. Aztán végre megjött a vonat is, és most láthattam mindazt, amiről az odaúton lemaradtam az éjszaka sötétje miatt. Lenyűgöző volt. Ahogy egyre lejjebb jöttünk az Alpokból, úgy lett a levegő is egyre füstösebb, mocskosabb. Linztől már alig láttam 800 méternél tovább. Az előttem lévő ülésen 3 kiskölyök ült, arra ébredtem hogy rajtam röhögnek. Mármint ahogy alszom. Miután felkeltem, ragasztottak az ülésük háttámlájára egy "HI!" feliratú postit-et. Elkezdtem velük egy kicsit levelezni, aranyos kis idióták voltak. Bécsben volt két órám a csatlakozásig, így mivel nem tudtam mit csinálni, elkezdtem mászkálni a Westbahnhof környékén. Végül is egy térre ültem le, bontottam egy sört, meg faltam egy kis chipset. Kicsit távolabb egy csapat srác állt, az egyikük gitározott meg énekelt. Magyarul. Mögöttem egy párocska ült, szintén magyarok. Milyen már ez? Fél óráig nem volt Bécs közepén egyetlen német ajkú sem 20méteres körön belül. Mivel elfogyott a sör, visszamentem az állomásra. Befutott a vonat is, tömve volt, de találtam helyet. Este 7re beértünk Pestre, vettem még egy helyjegyet Miskolcig, aztán fel az ICre, majd haza. Hosszú út volt. Megérte. Már csak 46 nap.

Reggel Anyuka elment Panni nénivel Gyulára, vasárnapig ott lesznek. Én be egyetemre, egész jó nap volt, Levivel meg /B/Andival már a szombat estét tervezgettük. Délután úgy volt hogy jönnek fel az inasok, de kavarás volt, így 8ra mentem Firével a Centrumhoz. Jött Tédé meg Brízi, aztán szép sorban a többiek. Mint egy oldschool krú estén. Nagyon durva fless volt, mint ha megint 2011 nyár lenne. Utána még Spár, többiek bevásároltak, én egy 6os pakk kisborsodival meg félliter Ottó-féle kerítésszaggató házival toltam, úgyhogy nekem ingyenbe volt az este. 9re értünk ki valahogy tpcre, a házhoz. Már voltak ott páran, Piku, Adrián, stb. Mivel ment a válogatott meccs, bevetődtünk a tévé elé hogy majd megnézzük még a második félidőt.. de végül is rajtam kívül mindenki szart rá. Nembaj, én elvoltam. Közben itattam mindekit a pálinkával, meg beszélgettem Petrával is kicsit. Volt egy kurva nagy tükör is, csináltunk egy csomó képet a társasággal. Lettek jók. Meccs után spanolgatás, ivás, mászkálás. Közben megjött Safi is Enikővel, de nem maradtak sokáig, mert full randomba megjelent Moncsi is. Nem nagyon tudtuk mire vélni. Amugy nem volt nagy hangulat.. mármint jó buli volt, de jobbra számítottam. Nem volt akkora őrület, mint gondoltam. Nem tudom pontosan mikor jöttünk el, de éjfél már bőven elmúlt addigra. Elindultunk hazafelé gyalog, hogy majd valahol szerzünk egy taxit. Út közben megint elkapott minket a rongálás. Az összes kukát felborítgattuk, szétvertünk mindent ami az utunkba került. Az egyik panzió elé ki volt téve egy csomó szemeteszsák. Nekifutásból belevetődtem, aztán egy párat szétszórtunk az úton. Fogalmam sincs mi értelme volt, de akkor jól szórakoztunk. Aztán kitaláltuk hogy menjünk még be a Ligetbe. Odafele ugyan úgy ment a hülyülés, Fire beleugrott egy bokorba, röhögtünk annyit.. kurva nagy volt. Megérkeztünk, lehúztunk egy kör kacsát, váltottam pár szót ismerősökkel, Brízi betolt 2 csomag mogyit. Közbe meghullult a társaság, úgyhogy hívtunk egy taxit hogy menjünk haza. Útközbe totál lefárasztottuk a taxist, csodálom hogy el bírt minket viselni. Már befordultunk az utcánkba, mikor kitaláltam hogy amugy aludhatnánk nálunk is. Szóval nálunk véget is ért a fuvar, a csávó hatalmas megkönnyebbülésére. Feljöttünk, ettünk jó pörköltet.. ökörködtünk még egy cseppet, aztán mindenki lefeküdt. Viszont nem lett ennyivel vége az estének: Brízire rájött a hányinger. Adtam neki egy lavort, és megfenyegettem hogy ha melléhány, kidobom a gecibe. Erre mit csinál? Átjön a nagyszobából lavorral együtt hányni hozzám. Fasza. Miután végzett kimosattam vele domestossal, aztán jóccakát. Reggel 9fele keltünk, kicsit összeszedtünk magunkat, és úgy volt hogy a többiek mennek haza. Aztán úgy alakult hogy Tédé lelépett, Fire meg Brízi elmentek a Lidlbe, aztán visszajöttek. Kajáltunk, söröztünk, felidéztük az estét, röhögtünk csomót.. hatalmas fless volt. Mint egy jó after party. Kurvára adtam. Délbe léptek le végül is, aztán én meg elkezdtem készülődni a bálra.
Folyt.köv.