viktornapló

RETTEGEK hogy a tétovázásommal nem tudom kifejezni az érzéseim annak a két embernek akik tizennyolcésfél éve a minden napjaim részei, és akik nélkül biztosan nem bírnék létezni..

RETTEGEK hogy a befordultságommal nem tudom érzékeltetni azzal a lánnyal a tiszteletem és szeretetem, aki már 5éve az egyik legjobb barátnőm, és én erre hihetetlenül büszke vagyok.

RETTEGEK hogy a szeretetemmel túlterhelem és elriasztom magamtól azt a lányt, aki nekem borzasztóan fontos, és.. annak ellenére hogy csak 3hónapja ismerem, de az első pillanattól kezdve (még ha ezt sokáig nem is mertem magamnak beismerni) barátomnak tekintem, és a kezem tűzbe tenném érte.. minden megtennék, hogy Ő boldog legyen, kerüljön ez bármibe..

RETTEGEK hogy a meggondolatlanságommal és őszinteségemmel túlzásokba esek, és elvesztem azt az embert, aki kirángatott a szarból.. akinek a megújulásom köszönhetem.. akinek a puszta jelenléte is garancia a jókedvre..

RETTEGEK hogy ez az egész idilli állapot egyszer csak véget ér.. minden amiért eddig hajtottam.. minden tisztelet, és megbecsülés amit eddig kivívtam, szertefoszlik.. én meg majd egyedül maradok.. beleragadva a sárba.. segítség nélkül.. magányosan.

Rettegek, hogy így szeretlek.
Rettegek, hogy elveszthetlek.
Rettegek, hogy rettegsz tőllem.
Rettegek, hogy már felnőttem.

Rettegek, hogy átverhetnek.
Rettegek, hogy átverhetlek.
Rettegek, hogy nem tisztelnek.
Rettegek, hogy nem tisztellek.

Rettegek, hogy nem szeretnek.
Rettegek hogy nem szeretlek.
Rettegek, hogy kihasználnak.
Rettegek, hogy kihasznállak.

Rettegek, hogy nem úgy látnak.
Rettegek, hogy nem úgy várnak.
Rettegek, hogy csak én adok.
Rettegek, hogy itt maradok.

valami ilyesmi játszódik le bennem:

Miután reggel elmentek Tédé-ék, semmi lelki erőm nem volt még arra, hogy összepakoljak. Tengődtem jobbra-balra, fetrengtem, minden bajom volt. Valahogy délben aztán erőt vettem magamon, és neki estem a takarításnak. Pár órába beletelt amig minden kifogástalan lett, de mivel nem bírom a kuplerájt magam körül, muszáj volt. Nem vagyok tisztaság mániás, de.. van igényem a rendre. Ebből adódik hogy valamilyen szinten a környezetemben lévőktől is elvárom ugyan ezt. Persze nem úgy mint egy házsártos vénasszony, aki a menyét baszogatja hogy: "jaj itt még egy kis helyen poros a szekrény.. jaj ezen a tányéron még van egy mikroméretű ételmaradék.." Jobban érzem magam a rendben. Ennyi az egész. Jó persze az én szobám sem olyan minden nap, mint egy múzeum.. Sőt.. zoknik, vagy ruhadarabok elég érdekes helyekről szoktak előkerülni.. :DD

Na szóval összepakoltam, megfürödtem, elkészültem. Már 4re végeztem, és beültem még a gép elé. Semmi lényegeset nem csináltam tulajdon képpen. MSN meg net. Ennyi.. Fél7kor indultam itthonról, Tédé már a ház előtt várt, hamarabb ideért. Még visszaváltottuk a kisboltba a pénteki borosüvegeket, a maradékot pedig hatalmas élvezettel hajingáltuk be a szelektívbe.. :DD Út közben ideadta a "meglepit" amit már egy hete beharangozott. Hát én nem tudtam hová legyek örömömben. Csak úgy, semilyen különösebb alkalomból egy üveg mézesbodza. Háááát.. Ennek amugy az a története, hogy mi már szeptember óta arra csorgatjuk a nyálunkat, hogy: mézesbozda+fantabodza. Végre összejött! Mellesleg pont pénteken volt negyedéve hogy ez az egész 4eneggyütt dolog elkezdődött, és igy azt is megünnepelhettük ezzel.

7re beértünk a Centrumhoz. Norcsi meglepő módon kevesebbet késett mint Zsuzsi.. :DD "jönnek a csajok, jönnek sorba, boroskóla, fütyülősbodza.." :DD Na aztán Spár. Bor, kóla, bodza. Gyerünk hozzám. Úgy volt egyébként hogy Anyus már itthon lesz estére, de változott a program. Szóval kaptam az alkalmon, és felcsődültünk. Megérkeztünk, meghallgattuk Zsuzsi utibeszámolóját, amit én már csütörtöktől vártam. Hozott nekünk hupikéktörpikés gumicukrot a Haribo gyárból. El is tettem emlékbe. Van egy söröskorsóm amit 17. szülinapomra kaptam Gabentől és Kittitől, abba tettem bele. Kint van a polcomon.

Mivel elég hamar elfogyott minden alkoholtartalmú ital, Tédével elrohantunk a kisboltba. méghogy rohantunk... SPRINTELTÜNK! Persze zárva volt. Elmentünk a benzinkútra is, de.. a benzinkút is zárva volt. Hát én még ilyet nem basztam. Vissza fele is kissebb rohanás.. Feljüttönk, még megnéztük a pénteki videókat is. Hát keveset röhögtünk rajta.. :DD Aztán Zsuzsival letepedtünk a földre, és egy hosszú beszélgetésbe kezdtünk. Már régóta mondogatta hogy.. van valami, amit nekem nem akar elmondani, mert nagyot csalódnék benne. Eleinte én is úgy álltam hozzá, hogy nem érdekel, mert.. nem hiányzik ez nekem, de.. Az utóbbi egy hétben ahogy átgondoltam, hogy mi lehet az, egyre kíváncsibb lettem. Végül elmondta, és.. nem lepett meg egyáltalán. A régebbi beszélgetések alapján ugyan erre gondoltam én is, és.. egyáltalán nem csalódtam akkorát. Láttam rajta amúgy is, hogy megbánta. Különben meg én is csináltam már sok butaságot, szóval téma lezárva. Szercsi van! (L)

11kor indultak haza. Lekísértük őket a megállóba, hívtak egy taxit, aztán elmentek. Tédé még visszajött, és segített összepakolni. Éjfél előtt őt is lekísértem még az uccsó buszhoz, aztán hazajöttem. Ennyi volt.

fél6ra jött tédé.

Gémeltünk, meg röhögtünk egy csomót. Nem tudom már miken, de úgy szakadtunk, hogy az elképesztő. Csináltunk egy részegedj okosan csövesverziót, bár nem játszottunk vele este. Közben elkezdtünk CBA-s lufikat is fújni..  Még mondta is Tédé, hogy tuti szívinfarktust kapna ha kidurranna az egyik lufi mikor fújja. Állok a fürdőben, mosom a fogam, annyit hallok:
DIRRR ....csend.... A KURVA ÉLETBEEE! :D:D:D:D:D hatalmas volt..

Berohantunk a városba, Spárba bekellett még mennünk. Vettünk bort, pálinkát, csipszet, kólát, kísérőt. Úgy volt, hogy miután végzünk, talizunk Bettivel a Centrumnál. Hívott hogy nem tud odaérni időben, inkább lejön majd a lézerponthoz, én meg lemegyek elé a megállóba.

Hazaértünk Tédével, alig hogy letettük a szatyrokat, már hívott is minket Pé hogy megérkeztek Denyóval, menjünk le eléjük. Visszajöttünk, bepakoltam a hűtőbe a piákat, kivéve a páleszt meg a  kísérőt. Ment is egyből a welcomedrink. Első kör az új vezérigazgatókra ment. (mivel ez egy céges buli volt CBA-s lufikkal.. :D) Csörgetett Betti hogy nemsokára itt lesz, mentem is le egyből. Feljöttünk, ittunk még egy kört rá is. Kicsivel később megjött Sinkó+Dóri is. Egy újabb kör a tiszteletükre. Innentől az este kísértetiesen hasonlít a Másnaposok című filmre. Ami innentől történt, azt ma reggel raktuk össze.. :D:D

Denyó paprikapálinkájával kezdődött az egész. Hát az halál volt.. DE AZÉR ADTA! Három kör ment belőlle, de nekem az első után az se lett volna baj ha többet nem iszunk. Végig marta a számtól a gyomromig az összes szervem. VÁÁááá... Megittunk, aztán jött a bor. Beszélgettünk közben, énekeltünk csomót, ment a röhögés végig. Csináltunk pár képet is. Fantasztikus volt a hangulat. Bettinek 11kor már mennie kellett, lekísértem a megállóba. Hát amit ott leműveltünk.. Hazafele szerintem amúgy felbotlottam valamiben, mert fáj a vállam.. :D Visszajöttem, nagyba ment a party. Nemtudom Sinkóék mikor mentek el kb, de utána elszabadult az őrület. Átöltöztem jáccósruhába, épp a pólóm akartam felvenni, de már a nappaliban voltam, mert beszéltem közbe. Denyó meglátott félmesztelenül: VEGYÜK LE MI IS A GECIBE! Leöltözött mindenki. Hát az kurva nagy volt. Négy hülye félcsupaszon ugrál, ordítozik, énekel, szakad. Kész. Vége. Halál. :DDD

A kamera nemtudom hogy került elő, de akkora videókat csináltam hogy az valami eszméletlen. Denyó közben kézzel robbantgatta a lufikat. Az nagy volt.. :D Arra emlékszek még, hogy Tédével és Denyóval énekeltünk egy csomót, aztán PÉvel ment egy jó félóra lelkizés, mikozben a WC csészét ölelgette. Amugy annyit röhögtünk azon ahogy hányt, hogy az valami eszméletlen. Ülünk a szobába, ennyit hallunk kintről: BLÖÖÖEE. OKcsővége, hatalmas szakadás a nappaliban. Denyó fel-alá mászkált egyfolytában, Pé a budiba, Tédé énekelt, én meg szakadtam. Őrületes volt.

Valahogy egyóra fele feküdtünk le. Pé kért egy lavort még, ha éjszaka is hányia kéne. Tédé az ágy bal felén aludni próbált, Pé jobb szélen öklendezett, én meg Denyóval a földön szakadtam. Fogalmam sincs hogy min, de úgy röhögtünk, hogy az leírhatatlan. Utána még püföltem egy kicsit lufival is, meg lefejeltem a szekrényt, aztán valahogy elaludtunk.

Fél9 előtt keltünk fel, egyből néztük is a videókat. Hát ISZTENEM! Az elképesztő volt. Na majd Görögország 2010.. Az lesz még nagy.. 10kor leléptek, én meg bedőltem az ágyamba. Eszméletlenül jól sikerült este volt.. Ja egyébként.. a paprika hogy került a kólásflakonba?:DD

Az idézeteket direkt a végére hagytam:

- "Cry me a river.. PUKE IN THE RIVER!"/Tédé

- "Ez a videó Losing my way!"/Tédé

- "Na Tédé hugyozzunk a mosdóba!"/Denyó

- "Jó ez a viszkikóla!" /Denyó - a közelbe nem volt amúgy viszki..

- "Ez itt a lényeg: písz..basztarájmsz!"/ Denyó

- "Megyek én a budiba, az az én hazám."/Pé

..és kitudja ezeken kívül még mennyi volt, amit nem vettem fel, vagy jegyztünk meg.. :DDD

pár képecske:

és az este zenéje:

EGY vagy max két ember van köztetek aki megérdemli, hogy egyáltalán hozzá szóljak. Aki képes kezet fogni velem rendesen, és a szemembe nézni. Aki képes volt normálisan férfi módjára viselkedni velem erre a kibaszott 5 percre. Nem elfordulni, és elvonulni. Nemhiába, az a kibaszott 6év mégis csak 6 év. Nem fogok úgy tenni mint ha minden oké lenne. Nem hazudok se magamnak, se nektek. Viszont bunkó nem leszek. Ha már odajösztök, nem állok meg csendbe, vagy fordulok el. Veletek töltöttem a kamaszkorom, szerintem ez azért mégsem olyan dolog amit el lehet felejteni. Nem is akarom.

Dehát én vagyok a hülye, a köcsög, a paraszt, meg a faszfej. Ez így van! Le is szarnám a véleményed ha tudnám, hogy nemismersz..

Egyébként ma volt hangverseny. Egész jó volt. Ilyen dobos emberek voltak. Keveset ordítoztunk Tédével.. "DOPEMAAN" .. "VANBÉL!" :DD Hatalmas volt. Utána haza, film, kis MSN, aztán hívott Betti. Vásárolgatás volt megbeszélve mára. Ő is vett meglepit, meg én is. Szerintem amugy hatalmas ajándék amit ő talált.. :DD Muszály volt egy képet lőni benne.. :DD Később összefutottunk Tédével is, és hozzánk csapódott. Amugy kis közösségi hely a pláza. Alig találkoztunk ott ismerősökkel.. tényleg..

Jó nap volt. Jól éreztem magam.

A következő idézetet abból a könyvből másolom ki, amit épp olvasok. Azért pont ezt a részt, mert ez áll a lelki világomhoz a legközelebb. Talán ez fejez ki engem igazán. Ha elolvasod, próbáld meg erre az időre kizárni a külvilágot. Próbálj meg koncetrálni rá. Képzeld el a helyzetet.. mintha megjelenne lelki szemeid előtt az egész idilli állapot. Engem nagyon magával ragadott.

Sánta Ferenc - Isten a szekéren

   7. Szalma-boldogság(részlet)

"..Végig nyújtózkodtam a puha, erős ágyon. Éreztem hogy melegít, nem fázik a hátam.
    Késő este volt már, amikor eloltottam a villanyt. Feleségem fejét a vállamra vontam. Ő pedig odasimította homlokát az arcomhoz. Egy-egy kis kacagás kibuggyant a száján. Aztán szép csendesen az utolsó is elhalt. A kályhában még izzott valami kis parázs. Néha fel is lobbant, s gyönge, kedves hangon durozsolt is hozzá, mintha erős tűz lenne. Örült a játéknak, s a sok kis nevetését felküldte a falra. A mennyezeten táncolt, ott töltötte a kedvét. Egyedül voltam már, és hagytam, szólaljon, keljen a gondolatom. Alattam megzizzent a szalma a mozdulatomra. Nem akartam hallani a hangját, s hogy űzzem a fülemből, előhívtam a feleségem kacagását.
   [..] A feleségem kacagni kezdett. Azt hittem, már alszik, de kacagott, úgy kacagott, hogy megrebbent mellettem a válla. Csendesen reászóltam.
    - Sok lesz a boldogság, hagyjál holnapra is.."

Vissza olvastam az előző bejegyzést, kommentekkel együtt. Aki nulla az egy nulla. Akit így lehet befolyásolni, és ennyire be is vesz mindent amit mondanak neki, anélkül hogy a másik oldalról egy csepp információt is meghallgatna, az nekem ne hencegjen azzal hogy ilyen meg olyan felnőtt.

Aki egy novella méretű kommentben alig tud egy kerek, szép, egész mondatot leírni, szavakat ragozni, összefűggően beszélni, az nekem ne mondja hogy gyerek vagyok. Azzal hogy idegen, vagy a köznyelvben kevéssé ismert szavakat használsz, nem leszel több. Tőlem főleg nem. Egyetlen év van köztünk, hova vágsz fel ennyire? Egyáltalán nem értem miért kezelsz úgy mint egy taknyos kölyköt. Semmi okod rá, nem is ismersz. Egyetlen szót nem váltottunk még szemtől szemben.

Ha olvasod az írásaimat, olvasd. Engem nem izgat. Azért publikus. De ne próbálj engem fúrni, fikázni, vagy lenézni. Igaza van Lillának, ott a nőd, légy vele boldog, és felejtsetek már el engem! Ti jobbra, én balra. Minek kellek én?

Ezek voltak az utolsó perceim, amit arra pazaroltam, hogy neked/nektek üzenjek. Innentől legfeljebb ha reagálnom kell valamire, akkor hallotok rólam. Eddig sem kerestem a társaságotok, most sincs rá szükségem. Ez maradjon is így.