2013. október 10. - 11. - 12.
Este 7kor találkozó a Siestában. Dani, Kopasz, Ákos, Piku, Milán, Gergő, Joci, Legenda. Bedobtunk pár sört, közben pedig próbáltam feldolgozni, hogy 24 óra elteltével már Amszterdamban leszek. Összeálltunk egy csoportképre, aztán fél9kor elindultunk.
Bár a többiek folyamatosan cserélgették a helyüket a kocsiban, én végig elől ültem. Talán pont ezért is, de nagyon keveset aludtam az egész út alatt. Mindig az épp aktuális sofőrrel és a mitfahrerével marhultam. Odafelé a német határig Kopasz vezetett, mellette Gergő és én. Nagy hangulat volt.
Vittem egy üveg gönczi barack pálinkát, rögtön el is kezdtük betermelni. Joci útközben a hátsó ülés és köztünk mászkált, mindig jött egy-egy körért, és osztotta szét a többiek között. Miskolctól egészen Németországig egy kisbusznyi oláhcigány is folyton feltűnt a pihenőknél ahol megálltunk, és pofáztak meg mutogattak hogy "3-0 Bukarest! 3-0 Bukarest!" Fasz kivolt már velük.. Közben elfogyott a barack, aztán előkerült még egy üveg házi is.. holott még a magyar határt át sem léptük.
Hajnali 3:42kor léptük át a német határt, utána meg is álltunk egy benzinkútnál. Gergő hozott labdát, úgyhogy passzolgattunk kicsit, hogy magunkhoz térjünk, és átmozgassuk magunkat. Megejtetem egy reggeli fogmosást is, és mivel ekkorra már kerülgetett a szarás is, úgy gondoltam teszek egy próbát. Hát emlékezetesre sikeredett. A WCn volt egy érzékelő, ami ha mozgást észlelt, az ülés mögül előjött egy kis szerkezet, és eközben elkezdett forogni körbe a WCdeszka, így letakarítva önmagát.. na most mindez akkor történt valahogy, miközben én rajta ültem. Azonnal felpattantam, úgy megiejdtem, mert aszittem van mögöttem valaki. Nagyon röhögtem utána magamon mire leesett hogy mi a franc történt. A budi előtt volt egy kutyaetető is, ezt meg kellett örökíteni:
Innen Milán vette át a vezetést egy darabig. Kopasz is bontott egy üveg vodkát annak örömére, hogy átadta a kormányt, így hát azt is muszáj volt elfogyasztani. Különben az odaúton összesen legfeljebb 2 órát aludtam, az is valahogy ez után esett meg. Egyszerűen nem voltam álmos, és annyira jól elvoltunk, hogy nem akartam aludni sem. Reggel egy újabb megállónál, a benzinkúton találtunk 1literes dobozos sört. Azonnal vettem is egyet. Legenda kipróbált egy nyerőgépet is amin nyert 20€-t, de nem jöttünk rá, hogy kell kiszedni a pénzt, így körbekérdeztem mindenkit aki a shopban volt. Végül két rendőr és egy harmadik fickó segítségével rájöttünk hogy működik. Legenda adott is 5€-t a segítségemért. Mikor visszaértünk a kocsihoz, akkor láttam meg Kopasz milyen szettben vereti.. nagyon nevettem raja.
A következő megállóban belebotlottunk két kisbusznyi németbe. Azok is valamilyen meccsre mentek. Kopasz és Gergő egyből odamentek hozzájuk, mikor észrevették, hogy a kisbuszuk hátulja tele van sörös rekeszekkel. Fogalmam sincs hogyan értették meg egymást, de kaptak sört.. Amíg ez zajlott, én egy közeli hídra másztam fel, hogy pózoljak a zászlóinkkal.
Azt hiszem innentől kezdve firkáltam végig minden elém kerülő felületet alkoholos filctollal. Csoda hogy sehol sem büntettek meg érte.. Telt az idő, haladtunk a pályán, elvoltunk végig. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, végig szakadt az eső, köd volt, úgyhogy alig láttunk valamit a tájból. Feltűnő volt az óriási kamion forgalom, Gergő 5 perc alatt 70et számolt meg belőlük.
Délután fél2kor értünk Hollandiába. Ismét megálló, ismét benzinkút. Itt tapasztaltam először azt a határtalan lenézést és megvetést, amit a hollandok árasztottak felénk egész ott tartózkodásunk alatt. Ugyan az a tekintet, ahogy én itthon egy lyukói putris cigányra nézek, aki épp valami eszméletlenül állatias, megbotránkoztató dolgot művel. Ezen a kúton pedig még nagyon kulturáltak voltunk, ami mondjuk már később nem mindig volt elmondható, de attól még a kurva anyjukat. Köcsögök. Cserébe összefirkáltam a budijukat. Vettem valamilyen édes csípős csipszet is.. az mondjuk nagyon finom volt. Utána, már nem messze Amszterdamtól összetalálkoztunk egy magyar kisbusszal. Innentől konvojban haladtunk tovább velük.
Nem sokkal ezután megérkeztünk a stadion környékére. Hát ez Nyugat-Európa.. óriási full-üveg toronyházak, hatalmas stadion, tömeg.. Szokatlan volt. A kocsi leparkolásával elég sokat szoptunk, legalább 5-6 embert kérdeztem meg hova álljunk, mire nagy nehezen valaki rendesen útba igazított minket. Ha ez nem lett volna elég, még állnunk kellett vagy félórát az esőben is, mire kinyitott egy kurva pénztár, ahol a parkolójegyet megvettük. Utána elindultunk a stadion felé, és továbbra is megrökönyödött és megvető tekintetek kísértek minket, amit én rosszul tűrtem, egyszerűen nem értettem mire fel utálnak minket ennyire..
Elég sok időnk volt még a kezdésig, nagyjából 4 óra, úgyhogy ezt a stadion környékén töltöttük el. Találkoztunk a csávóval aki megvette tőlünk az egyik felesleges jegyünket, így immár vele kiegészülve, 10en jártuk be a helyet. Tulajdonképpen ez egy város a városban. Szupermarketek, éttermek, kocsmák, ruhaboltok, lakóházak, meg minden lófasz.. mindezt pont azért, hogy ha elmész meccsre, még a fél életed elkölthesd előtte ezeken a helyeket. Találtunk egy KFCt, páran oda mentek be, mi néhányan meg tovább egy spár szerű helyre. Bevásároltunk szeszből, aztán egy Lidl mellett a fedésben megálltunk piázni. Komolyan mondom, nem is mi lettünk volna.. az igazi borsodi trógerek, akik az utcán piáznak a szakadó esőben 10°C-ban is.
Kopasz.. hát igen. Mindig lövi a hülyeségét hogy őt ismerik mindenhol, meg így meg úgy.. erre mi történik? Állunk, iszunk, beszélgetünk, azt halljuk hogy valaki üvölt hogy "KOPASZ! KOPASZ!" Egy régi spanja. Csak így random. Hihetetlen. Közben rám jött a pisa, elindultunk egy nyilvános WC felé. Gergő egy gyorsétterem ablakában megállt activitizni két hollanddal, akik egyszerűen nem tudták mire vélni a szitut, és néhány zavart mosoly után úgy csináltak mint ha ott sem lettünk volna. Majd megpusztultam a röhögéstől.. ültek ott csendbe, félszemmel minket néztek hogy mégis mi a francot akarunk tőlük, és közben próbáltak elbújni a szendvicseik mögé.. Hatalmas volt.
Ezek után lassan már úgy láttuk jónak, ha elindulunk a stadion felé. Némi bolyongás után nagy nehezen megtaláltuk a szektorunkat, és még egy kicsit maradtunk előtte iszogatni. Csináltunk egy csapatképet is.
Gergő már nagyon nem bírt a picsáján maradni, és hiába szólongattuk meg nyugtatgattuk, hogy álljon már le, mindjárt bemegyünk együtt, még egy-két percet bírjon ki.. nem.. neki muszáj volt bemennie egyedül. Rá tényleg egy pár percre elindultunk mi is. Én hátra maradtam Pikuval meg Kopasszal, mert még eldugtuk a piákat amik megmaradtak. Sétálunk a beléptető kapu felé, erre látjuk hogy jön oda hozzánk Dani bosszankodva, hogy Gergőt kibaszták a stadionból, és próbáljak már beszélni a szekusokkal hogy engedjék be. Fogalmunk sem volt mi történt, mármint hogy miért zavarták ki. Közben megtaláltuk Gergőt is, kicsit odébb pityergett. Kérdezem tőle mivan.. nem tudja. Nem emlékszik rá. Na bazdmeg, ilyenkor mit csinálsz? Az egyetlen ember aki tudná hogy miért küldték ki, hót részeg és nem emlékszik semmire. Feltehetően egyébként ezzel volt összefüggésben a dolog. Nagyjából 10 perc volt míg megtudtam nyugtatni annyira, hogy kiderüljön, még a jegyét is elvették tőle. Így viszont semmi esélyem nem volt, hogy tegyünk még egy próbát a beléptetéssel. Egy darabig még ott maradtam, megígértettem vele, hogy keres egy kocsmát vagy valami helyet, oda beül, a telóját a keze ügyében tartja, és ha végeztünk megkeressük.
Ezután a velem hátramaradt Kopasszal és Pikuval bementünk. Miután beléptem a forgókapun, megkértek hogy pakoljak ki a zsebeimből, a táskámból, és megkérdezték mi van ráírva a zászlómra. Ezután még megszaglászott egy kutya, én megsimogattam, mire ő elismerően vakkantott. Meg a szekus is.. szóval engem semmi inzultus nem ért a beléptetésnél. Jó, nem azt mondom hogy ez lenne a normális eljárás ha egy szar meccsre akarsz bejutni, mert kb a bűnözőket vizsgálják át ilyen tüzetesen, de ettől függetlenül a szándékos kekeckedés ténye fel sem merült. Ezután következett a lépcsőzés a vendégszektorba, a stadion tetejére.. Szerintem azért annyira nem volt vészes, de volt aki a tüdejét is kiköpte mire feljutott. Engem csak az zavart, hogy.. megyünk, és még egy forduló.. és még egy.. és még sehol sem tartunk, de már legalább 5-6 forduló mögöttünk van. Aztán mikor beléptünk.. hát nem állt el a lélegzetem. Tényleg méretes építmény, de azért annyira nem volt nagy cucc, mint amire számítottam.
Többen is mondták mellettem hogy kb a lélegzetük is elállt.. hát nekem nem. Valahogy az emberek által kreált dolgok soha nem nyűgöztek le annyira, mint az természet alkotásai. Így hát elhelyezkedtünk, csináltunk pár képet, és várakoztunk.
Ami viszont fura volt hogy a vendégszektor csupán egy plexi fallal volt elválasztva a stadion többi részétől, és ennek a falnak közvetlenül a másik oldalán már ültek a hollandusok. Ennek a meccs alatt nekem elég nagy jelentősége volt..
Ugyan is az csak egy dolog, hogy tükröződött mint a kurvaélet, és nehezen volt kivehető mi történik a pályán.. de ráadásul a második kapott gólunktól rajtunk röhögött minden kurva holland, aki a közelünkben ült. Mutogattak, vágták a pofákat, vigyorogtak, és ugyan azt a szánakozó, lenéző, undorodó fejet vágták, amivel egész nap szembesültünk, bármerre mentünk, bármit csináltunk. Belőtte a csapatuk a gólt, ezek meg mint a jól nevelt birkák: tapsikoltak arra a ritmusra, amit az óriás kivetítőn mutatott egy jelmezes faszkalap, eleresztettek néhány kiáltást, aztán leültek, és nézték tovább a meccset csendben a következő gólig. Undorító volt az egész közeg. Komolyan, hányingerem volt már tőle. Aztán jött a félidő.. és Milán szólt hogy Ő megy a faszba, nem megyünk-e. Hát nem kellett kétszer kérni engem sem. Piku is csatlakozott, aztán elindultunk kifelé. Jött a mérhetetlenül hosszú lépcsőzés lefelé, majd ki a kapun.
Kijöttünk: na mi legyen? Keressük meg Gergőt és üljünk be valahova. Milán hívja, beszélnek percekig, aztán leteszik. " -Na - mondom - hol van? -Azt mondja Pesten. -Mi? -Azt mondta hazament. -Na várjál majd én felhívom." Nem tudom mitől reméltem, hogy majd velem értelmesebb lesz: " -Hol vagy? -A Blahán. -Na jó de most komolyan hol vagy? Kijöttünk, mer szar volt. Megkeresünk, és menjünk be valahova. -Mondom hogy a Blahán vagyok -Okcső." Fullon volt minden csehó, és a kidobónak öltözött négerek sem nagyon rajongtak az ötletért, hogy bárhová is bemenjünk, így hát egy kisboltba néztünk be. Vettünk vodkát, egy üveg brazil ízű szénsavas üdítőitalt, meg söröket. Tanítottam az eladónak egy szép magyar szót. Remélem megjegyezte. Amúgy az is feka volt. Sőt, a stadion környékén amíg kint voltunk csak feketéket láttunk. Mint ha valahol Ghánában vagy Szváziföldön jártunk volna. Fogtuk a piánkat, aztán egy kissé félreeső helyen álltunk meg. Minden, a stadion irányából érkező hangrobbanás egyre jobban megerősített minket abban, hogy jól tettük hogy kijöttünk. Firkáltam azért még egy kicsit itt is, csak hogy tudják hogy ott voltunk.
Mikor láttuk hogy hatalmas embertömeg jön a stadion felől, mi is elindultunk a parkolónk felé. Addigra minden szesz elfogyott, és hát igen.. vodka.. hihetetlenül felszívtam magam. Jött velem szemben több ezer holland, és én mint aki izmot reggelizett, mentem előre. A hollandok meg.. vállak szét előttem, mint a Vörös-tenger, én meg naná hogy belelkesedtem ettől. Egy pillanatra Piku és Milán is eltűnt mögülem, én meg szartam bele, csak mentem előre mint egy bika ha vöröset lát. Kajak egy állas, és kiterülök amilyen állapotban voltam, de senki egy rossz szót nem szól hozzám. Valahogy átúsztam a hatalmas tömegen a stadion másik sarkáig, ekkorra már megint mögöttem voltak a srácok. Na innentől már hárman csináltuk azt, amit én eddig egyedül. Mentek a hollandok szépen, csendben, rendben hármasával a járdán, halkan beszélgettek, mi meg, a három magyar az út közepén ordítva és hadonászva robogtunk előre. Azt hiszem az összes diósgyőri dalt elénekeltük amíg a parkolóba értünk, és itt már kifejezetten elismerés volt a hollandok szánakozó, megvető pillantása. Legalább most tényleg kiérdemeltük. Mire odaértünk a parkolóba, már mindenki ott volt, még Gergő is visszaért a Blaháról. Beültünk a kocsiba, és.. sötétség. Semmire nem emlékszem.
Következő emlékképem, hogy haladunk az autópályán, mindenki alszik, és fogalmam sincs mi történt. Hisztiztem még egy sort, hogy mi a faszom már az hogy eljöttünk a kontinens másik végébe és nem mentünk be a belvárosba.. mire leoltottak a faszba, hogy kurvára megjárták a várost.. csakhogy én úgy beájultam, hogy hiába pofozgattak, én fel sem ébredtem.. így a kocsiban maradtam azokkal akik nem akartak menni, és szépen csucsukáltam az anyós ülésen. Borzasztóan dühös és szomorú lettem.. Kellett is vagy egy óra amíg össze szedtem magam annyira, hogy legalább az életkedvem visszajöjjön. Amennyire kész voltam akkor emiatt, most annyira röhögök magamon.. kellett nekem megint kimenni, és bebaszni.. úgy, hogy előtte összesen 2 órát ha aludtam.. nem is csoda ha kidőltem.
Már 6óra felé járt az idő mire összeszedtem magam, de még mindig korom sötét volt mindenhol. Sőt, még utána legalább 1,5 óráig. Kopasz vezetett, mellette Ákos ült. Így haladtunk végig Németországon, és azt kell hogy mondjam, ez volt a túra legjobb része. Mindenen röhögtünk, megállás nélkül. Jövünk, nézelődök: "-Nézzétek már, ott egy tó! -Az nem tó te hülye.. hát hogy a gecibe lehet tó a domboldalba? -A faszt, hát nézd már meg rendesen! -Na várj, lehet.. - közelebb értünk: -TE HÜLYE AZOK NAPELEMEK HÁT MONDOM HOGY NINCS TÓ A DOMBOLDALON!" Innentől kezdve csak a tavakat figyeltük mindkét oldalt. Út közben elhaladtunk egy város mellett, és bár fogalmam sincs hol volt ez, de mi percekig azon röhögtünk, hogy az az Avas.
Közben természetesen hármunkon kívül mindenki szunyált, az a csoda hogy nem ébredtek fel, vagy ha fel is ébredtek, de nem tették szóvá hogy mi visítva röhögünk mindenen. Különben remekül elröhögtünk rajtuk is, ahogy egymáshoz bújva alszanak.. mint egy hatodikos osztálykirándulás.
Na most ez a szitu akkor lett mégviccesebb, mikor Dani felébredt. A fordított dominó effektus: kitolja a veséjéből Piku fejét, aki erre eszmélve félkómásan szembesül vele hogy hol feküdt, majd ő is eltaszigálja magától Milánt, akinek az ébredés pillanatában szintén halvány gőze sem volt róla hogy hol van. Majd megpusztultam rajtuk úgy röhögtem. Piku egyébként amikor aludt, valahogy mindig Dani hónaljába csúszott bele, Milán meg.. az igazi különc. Mindenki a feje alá teszi a párnát alvásnál.. Milán nem.. ő a feje tetejére.
Hát ha ezen nem röhögtünk legalább negyed órát, akkor egy percet sem. Közben felfedeztem, hogy 3 fogam igencsak mozog, sőt.. ijesztően laza. Na.. nem kellett sokat várni a magyarázatra sem: Amszterdamban leszoptam egy négert, akinek akkora fasza volt, hogy kiverte a fogaim. Ezen is hosszú percekig nevettünk, sőt.. a történet később még adott okot a derülésre.. Egyébként kezdett szépen lassan tisztulni az idő, bár ennek ellenére mégis sikerült egy kicsit elkeverednünk, hála Ákos hihetetlenül precíz tanácsainak. Megyünk, megyünk.. aztán egyszer csak az út szélén egy München feliratú tábla fogad minket. Na hoppá, itt valami kurva nagy gáz van.. idefelé nem erre jöttünk!
Szerencsére hamar sikerült korrigálni a hibát, aztán újra a jó úton voltunk. Lassan közeledtünk a határhoz, és az Alpokhoz is. Egyszerűen lenyűgöző szépségű. Az ősz, a hegyek, a tavak.. de tényleg, szavak nincsenek rá milyen szép tájon haladtunk végig. Regensburg után átmentünk a Duna felső folyásán is. Fura volt ilyen kicsinek látni.
Lassan átértünk az osztrák határon, aztán jött a jól megérdemelt pihenő. Itt egy kicsit elidőztünk. Ettünk, ittunk, betankoltunk sörrel, végre találtam Zipfert is.. nagyon örültem ám neki. Fizetésnél jött a meglepetés: a benzinkutas csaj magyarul köszönt ránk. Meg is lepődtem, mondom hoppá, már Hegyeshalomnál járunk? De hát a lány annyira nem értékelte a poént, úgyhogy inkább szépen megköszöntem a szép szót meg a jó sört, és elhúztam, mielőtt gázabbá vált volna a szitu. Focizgattunk még egy kicsit Pikuval amíg a többiekre vártunk, és csináltunk pár képet is.. ez nagy kedvencem lett.
Elindultunk, aztán volt egy sorcsere is, Milán és Dani jött előre. Milánnal tovább vittük a négeres sztorit, és fel akartuk tenni gyakorikerdesek.hu-ra ezzel a szöveggel: "Sziasztok! Leszoptam egy négert Amszterdamban, és kiesett 3 fogam.. szerintetek ez normális? 23/F" Különben Ausztria úgy nézett ki, hogy: sör, hegyek, sör, mingyábehugyozok, pihenő, hegyek, sör, sör, sör, hegyek, pisi, sör.. Amúgy kötöttem egy "megállapodást" is Danival, hogy 1,5 óránként állunk meg hugyozni.. hát persze hogy 20 perc után már majd bepisáltam. Közben továbbra is ámuldoztam a tájon, nevetgéltünk.. szóval jól telt az út ezen része.
Alig vártam már hogy elérjük Hegyeshalmot. Na nem azért, mint ha annyira szerettem volna már itthon lenni.. egyszerűen csak ha még egy km-el tovább kell menni, behugyozok. Mármint úgy igazából. Tatabányánál betértünk egy Burgerkingbe, de most szerencsére nem tévedtünk el utána úgy, mint nyáron a győri túra után.. Aztán Budán egy piros lámpánál egy pali elkövette azt a hibát, hogy mellettünk állt meg. Na nekem sem kellett több: -Csá! Hallod, most szabadultam! -Igen, látom a hajadon.. -Neem ez nem igazi, levehetős.. de amugy, csak vicceltem.. most jöttünk Amszterdamból.. leszoptam egy négert és kiesett 3 fogam. Ez gáz szerinted?" A többiek mögöttem dőltek a röhögéstől, a csávó meg annyira nem tudta hová tenni az egészet, hogy inkább elfordult, és már nem is válaszolt nekem. Átértünk a városon, aztán végig az M3mason, majd oda, ahonnan a túra indult.. a Siestába.
Hát ennyi volt a nagy utazás. Emlékül pedig álljon itt egy kép a kisbuszról, ami 2 napig volt 9 megtermett férfi lakhelye:
