"Hittem, hogy minden óceán átúszható..
Már nem hiszek, csak messze repülni volna jó."

Hittem, bíztam, reméltem. Hittem, hogy van itt jövőm. Bíztam benne, hogy jobb lesz itt élni. Reméltem, hogy tudok változtatni a dolgokon. Most viszont már úgy vagyok, mint Jean Reno: Jöttem, láttam, visszamennék. - nade hová?

10 évvel ezelőtt még nemnagyon fordult volna meg a miskolciak fejében, hogy nappal a mellékutcákban, vagy éjszaka a belvárosban folyamatosan a hátuk mögé kelljen figyelni. Eltelt egy évtized, és alapjában változott meg minden. Az avason, a vörösmartyn, az újgyőrin, meg a vasgyárban már lassan nappal is veszélyes a gyalogos közlekedés, nem hogy éjszakánként. Fosunk átmenni  éjszaka az aluljárón a Búzán, meg az újgyőrin a buszra várni, nehogy valami para legyen. Lehet tagadni, meg nem foglalkozni vele, de ez így van. Fosnak a zsaruk is, meg az úgynevezett "rendvédelmi szervek" is. Vasgyári rendőrörsön a 3. próbálkozás után veszik csak fel a telefont (jobb esetben) ha hívod a 107-et. Ez mi?

Eltelik még 10-20 év, aztán ott tartunk majd, hogy nincs közbiztonság, nincs munkahely, nincs semmi, csak egy magyar Compton. Drogos köcsögök, stukkeres  trollok, meg halott öregek mindenhol. Én meg DVTK meccsre akartam vinni a gyerekem.. (már ha lesz egyáltalán)

Régen nem tetszett, hogy mindenki megy el innen külföldre, pestre, dunántúlra.. Miért ne teremthetnénk meg itt azt, ami máshol megvan? Aztán jött a felismerés: szarból, várat.. Egy lehetőség van, elhúzni innen amíg lehet. Akár mennyire is imádom a városom, akár mennyire is itt akartam leélni az életem, fel kell ébredni. Itt nem lehet hosszú távra tervezni.