Péntek:
Nyaf ma nálam aludt. Eredetileg az volt a terv, hogy együtt főzünk, aztán izzítunk egy filmet, de végül is alvás és bújás lett az egészből. Volt egy párórás időszak, amikor kifliben feküdtünk, és.. ez annyira felfoghatatlan nekem. Szóval feküdtem mögötte, szorosan hozzá bújva, millió ponton kapcsolódva egymáshoz, és.. mint ha megszűnt volna a testem kontúrja. Úgy értem.. ha póló van rajtam, érzem ahogy dörzsöl.. ha hozzám ér valaki, érzem a nyomást a bőrömön.. de most semmit sem éreztem. Egymáshoz simulva feküdtünk, és nem tudtam volna megmondani hogy hol érek véget én, és hol kezdődik Ő. Mint ha mindketten ugyan annak a testnek a részesei lettünk volna, mint ha megszűnt volna a határ közte és köztem. Szabadnak éreztem a lelkem. Csodálatos érzés volt.
Szombat:
Eredetileg már a féltizenkettessel el akart menni, de köszönhetően annak, hogy kifejezetten élveztük egymás társaságát, csak a fél2essel ment el. Miután hazaértem a Tiszairól, 6-7 sört elciccentettem estig, mire Tédé és Fire feljött. Természetesen az ivás tovább folytatódott, előkerült a bor is.. meg egy mikrofon is.. úgyhogy miért is ne vettünk volna fel egy számot?! Ezt azért.. megelőztek események, amik abszolút nem a józanságról tanúskodnak. Merev, satu, hulla, totál. Aztán reggel folytatódott. Nóta TV, menekülés Pali bácsi elől, fekete irodista, WHAT?!
Vasárnap:
Végre. Rendesen boldog voltam, hogy megint van meccs. 4kor felvett Vitya, első körben otthon is felejtettem a drapinkat. A boltparkolóból rohantam érte vissza. Mire megérkeztünk a stadionhoz, Gergő és Kopasz már a szokásos helyen vártak ránk. Elmentünk egy sörért a boltba, közben megbeszéltük a matrica ügyet. Megjött Dani is, egy-egy sört verettünk még, aztán stadionba be. Ismét vettünk söröket, de mire felértünk a lelátóra, már eltelt negyedóra és 1-1 volt az állás.. fasza.
Megint volt baszakodás a Sturmos drapi miatt. Ez már egy vicc, komolyan. Minden tábor, így mi is leszedtük a drapinkat a kerítésről, tiltakozásképpen. Az ultrák kiürítették a szektorukat, és középre a korlátra kiakasztották az előzőleg levetetett feliratokat. A rendezők nem bírtak nyugodni, el akarták venni tőlük. Csak hát ehhez először 30-40 dühös emberen kellett volna átverekedniük magukat, hogy elérhessék, így semmi sem lett. Később tudtam meg azt is, hogy a Gyál feliratú angol zászlót is levetették, ami eddig minden meccsen a miénk mellett függött. Miközben Danival összetekertük a Czimborákat, odajött hozzám egy csávó, hogy a félidőben tüntetőleg vegyük le az alsógatyánkat és tegyük a kerítésre. Hát nem kicsit döbbentem meg az ajánlatán. 400 közvetlenül körülötte lévő emberből épp engem szúrt ki ezzel a remek ötlettel. Hát ez is mi?
Egyébként nem sokra emlékszem a meccsből. Pedig volt rajtam szemüveg is.. Egyetlen gólt láttam csak a 4ből, azt is a Vidi lőtte.. Ezt leszámítva egyébként kurva jól éreztem magam, hatalmas brigád ez a Czimborák. Istenem, ennyi barmot.. Nagyon szeretem őket. Meccs után Gergővel úgy gondoltuk, hogy folytathatnánk az estét a Vikingben. A busz út az valami fergeteges volt. Szétvertem a kezem a tetőn, miközben ugrálva üvöltöztünk. Gergő szokásához híven összebarátkozott mindenkivel aki 2méteres körzetében állt. Össze is szedtünk így egy kiskölköt, aki állította hogy már 18 éves, de ha 16 volt, sokat mondok. Végig Dugónak hívtam, mert már akkor elfelejtettem a nevét amikor bemutatkozott. Szóval így hárman leültünk sörözni. Közben Vitya is megjelent, nem is tudom hogy mikor vagy hol hagytuk el. De egyszer csak ott volt megint velünk. Alma, sör, röhögés.. ez jellemezte az estét. Halvány lila gőzöm sincs mikor és miért jöttem el köszönés nélkül. Ráadásul egy korsó sörrel a kezemben. Aztán ha ez még mindig nem lenne elég, hazáig sétáltam. Totálon, egy korsó sörrel a kezemben. Ilyenkor annyira megkérdezném magamtól, hogy: Veled mi a geci van? Kurvára be voltam baszva az az igazság. Itthon már azt sem tudom mik történtek. Egyszer csak felkeltem reggel 5kor.
