Vasárnap:
Délelőtt indultunk Anyukával, Évanénivel, Zsuskával meg Jocóval Cigándra. Mád határában bevártuk még Zoliékat is, aztán együtt tovább. Megérkeztünk, rendbe raktuk a sírt, Zoli meg Anyuka felragasztottak a sír közepére valami nagy kőtál szerűt amibe virágokat szúrkáltunk. Szép lett egyébként. Utána még beugrottunk Betti nagynénjéhez, aztán vissza a házba. Báttya nagyon szépen rendbe tette az udvart. Zolival kicsit szétnéztünk, aztán felmentünk mi is a többiekhez régi fényképeket válogatni. Nagyon tetszett, sok érdekes képet találtunk. A fülem és az orrom, egy az egybe Firudédipapótól örököltem. Találtunk Apáról is egy régi képet, hát az a beállás.. mint ha csak tükörbe néznék. Mostmár tényleg értem, miért hasonlítanak hozzá mindíg akik ismerték őt is.
Hihetetlenül jó idő volt, egész nap pólóban mászkáltunk. Sütött a nap, és egyetlen felhő sem volt az égen. Még mondtam is Jocónak, hogy.. úgy lementem volna Hejőkeresztúrba. Valamiért nagyon rám tört az a hangulat. Dejólenne..
Hétfő:
Ismét csak délelőtt indultunk Zsuskával és Jocóval, először Vámosra. Mama ismét töltött káposztával várt minket, de nem ettünk sokat. Beszélgettünk kicsit, aztán kimentünk a temetőre. Megint Zsuska csinálta a koszorút, szerintem nagyon szép lett. Mire visszaértünk a temetőből, már Andika is megérkezett a kisbabájával. Köszöntünk nekik, de indultunk is tovább. Először Zubogyra mentünk Jocó nagyijához és keresztszüleihez. Ebédeltünk, aztán ott is elsétáltunk a temetőbe, ami egy nagy domb tetején van. Nagyon szép kilátás volt egyébként. Meglátogattuk Jocó apukáját is, ott is sütiztünk kicsit, aztán az utolsó állomás Jocó anyukájánál volt Barcikán. Előtte még kocsikáztunk egy kicsit Imola felé.. gyönyörű volt a táj, ráadásul pont a naplementénél jártunk arra felé. Csodálatos volt. Na megérkeztünk Jocó anyukájához, a változatosság kedvéért ettünk ott is. Elég késő volt már, mikor haza indultunk, de még útközben megálltunk Jocó egyik régi osztálytársának emlék keresztrjénél, ott ahol autóbelesetett szenvedett a srác. Ott értettem meg ennek a napnak a valódi értelmét. Túl a giccsen, az egymással való versengésen, és a kompenzáláson.
Együttérzés.
