Vakoskodva a félhomályban,
egyedül a kihűlt szobában
úgy csüngenek az emlékek,
mint a falamon a képek.
Holdvilág és csillagok,
megtörtek de itt vagyok.
Az égig érő házak között,
ahová testem költözött.
Éjszaka a lakótelep
rengeteg titkot rejteget.
Megtalálod mind a porba,
a kocsmában, meg a kisboltba.
Figyeld meg a fényeket.
Érted már a lényeget?
ahogy egyszerre ugrálnak,
Mint ha mindent tudnának.
Panelházból fák tövébe,
kurvától tündér ölébe.
Magányból romantikába,
szürke betonból zöld tájba.
Ott azon a titkos helyen,
a végtelen erdővel szemben,
fejem a plédre hajtva,
csak hunyorítok a napba.
Tudod milyen a réten
feküdni a napfényben?
Fehér felhő felettem úszik,
a boldogság szívembe kúszik.
Szívem, lelkem együtt szárnyal,
barátokkal, meg pár lányal.
Mosoly, jókedv, szeretet,
hunyd csak le a szemedet.
