Szervusz!

Barbi barátja/palija/pasija vagyok. 1-2 dolog rólam: Egy lassan 20 éves, értelmiségi és egyben középosztályból származó srác.
Sajnos úgy érzem, hogy nekem most erre a bejegyzésre igenis válaszolnom kell.

Először is ha csak Neki szól ez az üzenet akkor miért egy olyan helyre írod ki amit bárki, bármikor megláthat? Nem lett volna szerencsésebb, ha mondjuk írsz egy levelet és lesétálsz hozzá és odaadod a kezébe? Vagy esetleg bedobod a postaládába? Gyerek vagy még . . .

Ez az egész blogozást azért kezdted el mert Barbit nem sikerült feldolgoznod, elfelejtened. Erre utalnak a folyamatos „emlékezések rá”. De ha mindent így tennél a múltban akkor nem kellet volna ennyi kínt átélned, emiatt értehetetlen számomra ez a kijelentésed. Bár ez lényegtelen, hisz a múltat el kell fogadni! Méghozzá, úgy ahogy történt. Egyszerűen a múltba bele kell törődni.

Igen, Barbi elég csúnya, számomra is elfogadhatatlan dolgokat tett veled. Ez így van. De itt felmerül nem egy kérdés.
Mi volt az oka ennek? Szerintem volt egy jókora hullámvölgyetek, de ez csakis ti miattatok volt.
Mi miatt történhetett meg ez az egész? Mert a te „barátiad” belementek.
Megtette? Megtette!
Ebből mi derült ki? Egy párkapcsolat legalább 2 emberen áll, de általában többön (család, barátok). Hogy ez megtörtént az igenis rajtatok is, de a te „barátaidon” is múlott. Azaz szerintem elég egyszerű, de mégsem helyes csak Barbit hibáztatni.
Másik dolog: hogy is írtad? Nyolcból csak négy volt szép? Akkor meg minek maradtál vele? És igen. A nyári tetteiddel igenis te is ugyanolyan mélyre süllyedtél, mint akkor Barbi, amikor nagyon-nagy hülyeséget tett! Ezen semmilyen ok, semmilyen kifogás nem mentesít.

Olyan nagy mondatokat írsz le ebben a blogodban. Hogy felnőttél. Nagyon nem, de nagyon nem. Tetteiddel, ezekkel az írásokkal pont azt bizonyítod, hogy nem.
Hiszen nem tudod, nem akarod elfelejteni őt. Folyamatosan Róla írsz?
Egy igazán éretten gondolkozó ember mit tesz? Továbblép! Ez az élet rendje.
HA túltetted volna rajtad magad, akkor szépen lesétálnál hozzá, és normálisan tudnátok beszélgetni. Te még köszönni sem tudsz neki.
Én, aki Tőled idősebb, mellesleg érettebb (bár ez egy feltételezés, de tetteidből erre következtetek) sem mondanám, hogy felnőttem. Egyszerűen még most is vannak olyan dolgok, amiket nem úgy oldok meg mint, hogy kéne.

Hát ha abortuszra kellett volna mennetek, az azért egy elég nagy csapás lett volna mindkettőtöknek. Főleg, hogy te börtönbe kerültél volna. . . Szóval azért ilyet ne írj . . . :)

„Te hagytál el először”. Ebben a mondatban, ebben a kifejezésben is meglátszik az a kettősség, amit az egész téma iránt érzel. Mert igenis elég nagy kettősség van az írásaidban is. Hiába ő szakított veled először csak összejöttél újra vele, majd te dobtad. Ugyanazt tetted Vele, mint Ő Veled.

Van egy óriásian furcsa dolog. Barbi Rólad Nekem igenis leginkább POZITÍV dolgokat mondott el. Hiszen nagyon szeretett Téged. Te voltál neki az első. És igen. Most is szeretne téged, bár mint egy barátot, de attól még tenné, ha engednéd. Egyedül kivételnek azt szokta mondani, hogy nyáron csak egy szexuális segédeszköznek tartottad. Ami igenis mocsok dolog. Amit remélem te is belátsz. Am.. Anyukádra meg csak jókat mondott, sosem mondott Róla semmi rosszat, bár szerintem oka sem lenne rá.

Összefoglalásképp: mindketten csináltatok számomra elitélendő dolgokat, de az a múlt. El kéne felejteni, legalábbis a rosszakat. Mert igenis még sokkal rosszabb dolgokat is át fog élni az ember, mint ez volt. Akár mennyire mondod, hogy nem… DE! Túl kell lépni ezeken a dolgokat. Az az igazán nagy ember, aki meg tud bocsátani, tovább lépni, újítani és igenis tanulni a múltból. Jövőbe kell tekinteni, és nem a múltba.

Nézd. Én nem akarok itt még több feszültséget gerjeszteni, mert az senkinek sem jó. De attól még ezt a helyzetet szerintem mindenképpen normalizálni kéne.
Én 2 utat látok: vagy valami szinten megbocsátasz neki és valami szinten újra lesz köztetek valami kapcsolat, vagy hagyjátok egymást békén és te menj balra, Barbi jobbra.

Én csak azt szeretném kérni Tőled, amit jómagad is leírtál. Éld az életed, élje Barbi az ő életét.
De ha folyamatosan emlékezteted magad meg őt a múltra (a kapcsolatotokra) akkor sosem lesz „külön” életetek.
Van egy mostanában közkedvelt szó: innováció.
Ezt kéne tenned, bár lehet, hogy nem csak neked. Innováció jelentése: olyan újítás, ami a régi dolgokat elavulttá, használhatatlanná, értéktelenné teszi.
Találj magadnak egy olyan személyt, dolgot, hobbit bármit ami által igazából túllépsz ezen az egészen.

Utolsó gondolataim:
Én a helyedben abba hagynám a blog írását. Legalábbis azt a részét, hogy Barbiról írjak. Mert ez így elég érdekes. Amit leírsz (túltetted magad) azt gyakorlatilag azzal a tettel, hogy leírod rögtön hiteltelenné teszed. Hiszen ha így lenne akkor miért kéne leírnod? Saját magadnak bizonygatod, azt ami nem úgy van. Ezzel még baj sem lenne, de miért kell az egész világnak tudnia erről?

Más: Köszönöm Neked, hogy Barbira rátaláltam. A ti kapcsolatotokból származó negatív tartalmú történetek miatt hallottam Róla először, és végül így találkoztam vele. Aztán megismertem az igazat; és megszerettem. :)

Képes vagy olyat kijelenteni, hogy Viktor a gyerek, miközben az írásodból süt a fájdalmas butaság. Igazából válaszolnék neked hosszabban is, de már megtanultam az évek során, hogy aki szellemileg alultáplált, az úgy sem érti meg, azt, amit írok...de azért azt megjegyezném, hogy te lehet valóban jobban tudod Viktor túltette-e magát, annyira ismered. Sőt vágod a gondolatait és az érzéseit. Hiszen ott vagy mellette minden nap, mint mondjuk például én. Ebben abszolút igazad van, tényleg. :) Egy ilyen komment után nem reklámoznám azt a bizonyos "20 éves, értelmiségi srác vagyok" szöveget... mert elég nagy minusz pont ez neked. Bocsásson meg??? Megnézném te mit tennél, ha a barátnőd megcsalna három barátoddal is... liberalista vagy, hogy te ilyeneket megbocsájtanál? Vagy mi? Komolyan, nem találok rád szavakat. Max azt, hogy buta...

Olvasd el az én blogom és állapítsd meg rólam is, hogy gyerek vagyok. :)

Viktor:
egy dolgot ne felejts el: akkor és arról írsz, amikor és amiről csak akarsz. Senkinek semmi köze a fájdalmadhoz, az örömödhöz, sőt, egyáltalán a gondolataidhoz. Talán ez a legszebb a demokráciában! Tudom min mentél keresztül, mert ott voltam valahol a közelbe és tehetetlenül hallgattam végig a történeted Barbival, akit életemben egyetlen egyszer láttam és nem is volt semmiféle előítéletem vele szemben. Úgy voltam vele, ha szereted és boldog vagy vele, akkor nekem is jó, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kevesebbet találkozhatunk és beszélhetünk, mert nem tudok beleférni az idődbe ( és akkor most azzal nem foglalkozunk, hogy miért)

Barbi barátja:
Nem ismerlek, nem is akarlak kioktatni, de ha már te ilyen jól meg tudod mondani a tutit, hallgass végig engem is. Semmi közöd hozzá, hogy miről ír Viktor. Nem élted át a fájdalmát, másrészről pedig ne felejtsük el azt az aprócska tényt, hogy ennyire még biztosan nem vertek át téged az életben. Nem az a gond, hogy megcsalta Viktort, mert egy félrelépést még meg lehet érteni. Na de, hogy Viktor akkori legjobb barátaival (kivéve Dávidot) mind lefeküdt! Lehet ilyet?! És bőr a képén úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ugyanúgy a szemébe nézni, ugyanúgy állítani, hogy szereti.. ilyet egy érző ember sem tud megtenni! Lehet, hogy elfogult vagyok, mert szeretem Viktort, mert ő az egyik legjobb barátom, de ha ismeretlenül hallanám a szöveget, akkor is megbocsáthatatlannak tartanám, amit tett. Mellesleg ez nem történt olyan régen. Ha jól emlékszem, a nyáron ez még friss téma volt, ami azt jelenti, hogy ez még egy friss seb.
Beszélsz nekem a szerelemről, nem tudom én 2?3? hónap után, közben még nem is tudhatod mi is az igazán. Ha te egy érett felnőtt vagy, akkor tudod, hogy ennyi idő smafu, még csak megismerni sem lehet a másikat.

Ne Viktor lelkiállapotával foglalkozz, ha majd itt lesz az ideje, túl teszi magát TALÁN ezen az egészen, de én még akkor sem tudnék rá haragudni, ha sosem lépne túl rajta, mert én személy szerint fele ekkora csalódás után is kiszeretnék az emberiségből és utálnám az ellenkező nemet.

Örülök, ha te boldog vagy Barbival, bízom benne, hogy ekkora orbitális baklövést veled már nem fog elkövetni és tanult a hibájából, de Viktorról szállj le, mert fogalmad sem lehet, hogy mit érez. Örülj neki, hogy nem kurvázza le és nem üvölt vele minden találkozáskor, mert én lehet, hogy ezt tenném a helyébe, de még én sem mondok ilyet, mert nincs jogom beleszólni senki életstílusába és nem ítélem el ezek után sem Barbit, mivel mindenki követ el hibákat.
Bár abban nem értek egyet Viktorral, hogy megérti, mert az élet is kibaszott vele. Sok embernek sanyarú a sorsa, még sem tesz ilyeneket. Semmi sem mentesít a tetteink alól. Ezt a bélyeget pedig még jó ideig viselnie kell Barbinak. Legalábbis az én szememben biztosan. Ha idegesít Viktor blogja, töröld ki az előzményekből és ne gyere ide soha többet! Senki nem kérte és talán ez lenne a legjobb, amit tehetnél.

Üdv, Lilla

Jah, és Dávid, ez nem liberalizmus, hanem balfaszság lenne.. mármint ha megbocsátana ilyesmit :P

Köszönöm a reagálásokat. Vannak Viktornak barátai, ennek örülök. Barátok megvédik egymást, ezt is.

Én leírtam a véleményem, ennyi. El lehet fogadni vagy nem.
Ez a legjobb a demokráciában.

Én remélem, hogy Viktor túllép ezen az egészen, de ezek szerinted (Lilla) sem tette túl magát rajta.

Nem akartam ilyen feszültséget gerjeszteni, de ez lett belőle.

Én nem fogok több kommentet írni, mert látom nincs értelme.

@ABC123ABC: amit mondtam, megmondtam: ne gyere ide, mert TE nem vagy Viktor barátja, akkor ne érdekeljen az sem, hogy mi van a fejében és ebből mit ír le az internetes naplójába. Köszönjük szépen, hogy megosztottad feledhetetlen gondolatmenetedet velünk, de nem érdekel minket. Az ő útjuk szétvált, ezáltal a tiéd véletlenül sem kanyarodik erre felé.

Köszi még egyszer a kommentet! Nem mondom, hogy viszlát, inkább azt mondom ég veled!

Szia abc123!
Először is szeretném kihangsúlyozni hogy egyáltalán nem támadó jellegű amit mondok. Nagyon fontosnak érzem hogy tisztázzak minden félreértést.
Egyébként értékelem hogy csak a hozzászólás kedvéért csináltál még egy új e-mail fiókot is, amivel beregeltél, hogy írhass. Bár a neved nem vállaltad fel. Lassan 20 éves? Na én meg lassan 19. Most ezzel nem vagy se több se kevesebb. Nem értem ezzel minek felvágni.

Mindenek előtt: sajnálom hogy ha esetleg a drogos részt magadra vetted, és mégsem lennél az, én ezek szerint lemaradtam egyel. Bár úgyis írtam, hogy: "együtt vagy még...?"
Ezzel te is tisztában lehetsz.

Rögtön az első és legfontosabb dolog. A blog NEM Barbi miatt van. A blog emlékek megőrzése készült. Kérdezd csak meg tőle, hogy mennyire tré a memóriám. Helyeselni fog. Le is írtam rögtön az első bejegyzésben. Ez egy hatalmas félreértés. Különben meg minek olvasod, ha ennyire zavar? Egyébként is hogy jössz te ahhoz, hogy megmond mit tegyek? Soha egy szót nem váltottunk még.

Második. Nem vagyok bunkó, szoktam köszönni. Ezt kikérem magamnak. Érdekesnek tartom hogy pont ezt írtad be, mert ez volt az a dolog amit egyáltalán nem vártam volna. Az hogy "cső" vagy "sziá"-val köszönök, az megint más téma. Meg az is hogy nem hallja vagy nem akarja meghallani. Arról meg már nem is beszélek, hogy neked hogy torzít.

Harmadik. Folyamatosan Barbiról írok? Te jóisten! Te mit olvastál? Legutóbbi bejegyzés ami neki szólt, október 18. Előtte pedig 14-e. Azóta egyetlen halvány utalás sem történt. Most a blogok utolsó, záró sorára gondolsz, ami személyes,és könnyedén magára vehetné? Basszus, nem körülötte forog a világ. Van más ember bőven az életemben akire kifejezetten célozgatok ezzel. Egyébként kíváncsi lennék te mire értetted a "folyamatos utalgatást".

Negyedik. Ne hívd a barátaimnak azt a társaságot. Még idézőjelben sem. Szerintem egyetértünk abban hogy aki ilyet tesz, nem barát. Azt mondtad, találjak valamit/valakit amivel/akivel lefoglalom magam. Lehet hogy neked nem ez jött le az írásaimból, de én megtaláltam. Mégpedig: Lilla, Zsuzsi, Norcsi, Dávid, PÉ és Denyó. Emellett pedig a blog, a főzés és a fényképezés. Persze te ezt nem tudhatod, hiszen soha nem beszéltünk még. Vannak barátaim.Rájuk számíthatok. Pontosan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy mire én ezt megírom, már bőven kaptál reagálást a kommentedre.

Ötödik. Kérlek ne oktass ki a múltba beletörődésről. Mi is a blog címe? "ez az utolsó.." Ez eléggé úgy hangzik, mint egy lezárás. Tévednék? Vagy te mégis mitől tudod jobban, hogy én mit hogy döntöttem el magamban? Pszichológia szakra jársz, hogy pár bejegyzés alapján ennyire vágod a lelki világomat? "Nem tudom és nem akarom lezárni." Basszus valaha beszéltünk mi egy szót is erről? Vagy ezt én nem értem, miből szűrtedle? Netán mellettem vagy minden nap június óta? Hiszen te csak azt tudod rólam, amit Barbi mondott. Viszont ha annyira felnőtt vagy, mint mondod, tudhatod, hogy egyoldalú is lehet az információ, mivel engem nem hallottál még minderről beszélni..

Hatodik. Megbocsájtani nehéz egy ilyet. Nem mondom hogy lehetetlen, de nekem ennyi idő édeskevés.Mellesleg nálam e megbocsájtás és a túllépés két merőben más dolog. Kíváncsi lennék te hogy éreznél a helyemben, szóval te csak ne sürgess engem a megbocsájtással. Ezt egyébként sem veled közölném, ha ez megtörténne.

Hetedik. Ahogy említettem, kismilliószor végig gondoltam a nyáron, hogy hol rontottam el. Én ezt pontosan tudom. Tudom minden egyes kimondott szavam, minden egyes tettem, ami idáig vezetett. Fura hogy úgy állítasz be ezzel a hsz-el, mint ha én csak őt hibáztatnám. Hol olvastad te ezt? Miből jött ez le neked? Mivel hogy erről még SOHA nem beszéltél velem.. Nem is értem ezt mi alapján szűrted le. Ja vagy Barbi állította be így az egészet? Egy kapcsolathoz 2 ember kell. Ahogy írtad. Hidd el ezzel én is teljesen tisztában vagyok.

Nyolcadik. Az hogy én miért maradtam együtt Barbival, pontosan tudja Ő is. Elmondtam már neki. Az hogy én mit tetem, és ő mit tett, szerintem összeegyeztethetetlen. Butaság egy lapon említeni. Persze nem vagyok büszke rá én sem.

Kilenc: Ha túltettem volna magam rajta, lemennék hozzá beszélgetni? Ez hülyeség, ebbe semmi összefüggés. Minek mennék le? Túltettem magam rajta, nem beszélek vele. Cső. Nálam egy így működik. Nincs szükségem a társaságára. Szeptemberben megpróbáltam, és rájöttem hogy úgy nem működik. Nekem így a jó, nem értem miért viseled ezt ennyire a szíveden. Nemhogy örülnél hogy csak köszönő viszonyban vagyunk. Egyébként szerintem elég egyértelmű hogy én az általad említett lehetőségek közül melyiket választottam. Nem igen értem ezt minek írtad be..

Az abortuszos mondatot olvasd el még egyszer. Azzal egyáltalán nem magamra céloztam. Nem is értem hogy azonosíthattál azzal.

Zárás képpen még annyit, hogy neked semmi közöd hozzám. Nem is volt, nem is lesz. Én vagyok az ex, te a jelenlegi. Örülj ennek, és szállj le rólam. Addig örülj amíg nem jársz úgy mint én. Az utolsó mondatod pedig elég röhejesnek tartom. Én ilyenek után messziről elkerültem volna.

na pacsizlak, abc.

Szia!

Igazából erre vártam, hogy végre a blog írója válaszoljon. Nem válalom fel most a nevem, nem biztos, hogy itt és most kéne. Majd a jövőben ez is meglesz feltehetőleg.(Bár több blog bejegyzésre nem fog sorkerülni.)

Ez így egy korrekt hozzászólás, mocskolódás meg minden nélkül. (apró sértegetések beleférnek) Ez már tetszik. Ez már valami. Sajnálatos módón megint kijött, hogy a kommunikációnak a 70%a nem az amit mondasz, hanem ahogyan mondod.

Nem, a drogos csávót dobva lett. Hála az égnek. teljesen más valaki vagyok. Ahogy szokták mondani: abból a normálisabbik fajtából. (ez itt feltehetőleg nem látszik ez, de így van)

Igazából elég nehéz kommentálni bármit is amihez csak közvetetten van közöd, mint nekem. De attól még közöm van hozzá. Egyszerű: Barbi életét igenis befolyásolod/befolyásoltad, ezáltal az enyémet is. Ezért is íródott a komment is.

Korrigálnom kell az abortuszos kijelentésemet, mert azt tényleg félre olvastam, bár tény hogy elég szörnyű dolog egy abortusz, kívánni sem jobb.

Ahogy olvasom vannak közös gondoaltaink, a fő dolgokról, főleg a történésekről.("barát " kérdés; a maradék 4 hónapról, miért maradtál vele) Ez pedig jó, már ha jónak lehet nevezni egy ilyen dolgot.

Különbségek is vannak: én a megbocsátás híve vagyok. Szerintem az ölésen és az öngyilkosságon kívül minden megbocsátható; bár engem még sosem csaltak meg, (remélem ez így is marad), de sok olyan dolog miatt megbocsátottam embereknek amik elég súlyos dolgok voltak. És tudom hülyeségnek hangzik, jobb lett tőle. Jobb lett a közérzetem, nem aggódok azóta, nincsenek igazán nagy problémáim, valahogy jobb. Ezért tanácsolnám Neked, hogy tégy így.

Nagyon örülnék neki, hogy ha tényleg ez lett volna az utolsó bejegyzésed Barbiról. Szerintem mindenkinek ez lenne a legjobb. Alapvetően is azért írtam a kommentemet, hogy ezt kifejtsem, csak hát sajnos ezek szerint nem a legjobban jött össze.

(Nekem csak jó, ha csak köszönsz neki. )

Köszönöm az értelmes hozzászólást! Nem szálltam rád, nem is fogok; egyszer leírtam amit gondoltam ennyi. Nincs érdekemben további konfrontálódás, lehet, hogy ez az egy is hiba volt. De így legalább tisztán látok; ami lehet, hogy megérte minden kellemetlenséget. (Minden roszban van valami jó.)

Bármennyire furán hangzik, igenis köszönöm azt, hogy veletek ilyen dolgok történtek, mert ezek a dolgok miatt (is) sikerült találkozni Barbarával. A múltat elfogadom úgy ahogy van (ehhez semmi közöm), a jövőt meg építem együtt Barbival.

Remélem, hogy valami szinten megértesz, hogy miért írtam ezt az egészet. Szeretem Barbarát és érte sok minent megteszek. Olyan dolgoakt is melyek nem biztos, hogy a legokosabb, de majd tanulok az ilyen hibákból. Pl.: ez.

MInden jót !

Szia!
Elképesztően nehéz most vissza fognom magam, de mivel én igen is felnőttnek tartom magam, (és a te véleményedre egyáltalán nem adok) nem süllyedek 15éves színvonalra.
Íme a válaszom:

A szememben minden hiteled elveszítetted ezzel:
"bár engem még sosem csaltak meg."

Úristen! Te hallod magad? Engem oktatsz ki a megbocsájtásról, miközben hasonló esetbe még soha nem is keveredtél? Soha nem érezted azt amit én, és ne mondd hogy hasonlót érezhettél, mert hasonlót SEM! Amíg nem csalnak meg, és főleg nem a 3 legjobb barátoddal, akiket 5-6 éve ismersz, és akikért a kezed a tűzbe tennéd, nekem ne magyarázz a megbocsájtásról. Nem tudod milyen érzés. Egyébként is mi az hogy csak ölést és az öngyilkosságot nem lehet megbocsájtani? Nem értem hogy ha ennyire a bocsánat híve vagy, miért tennél mégis kivételeket. Ahogy azt sem, miért nem tudod elfogadni, hogy én NEM bocsájtok meg olyat, ami az addigi életem egy romhalmazzá tette. Remény nélkül, a semmiben lógva. Nem túlzás.

Igen is így történt, és az hogy most én itt tartok, az három embernek köszönhető, amiből két emberrel a szakítás pillanatában aligha voltam beszélő viszonyba. Magyarul azt is a legelejéről kellett felépítenem. Úgy, hogy egy ekkora seb tátongott rajtam, és minden bizalmam elvesztettem az emberekben. De tudtam hogy az a múlt, és szükség van új kapcsolatokra. Szerinted ez úgy hangzik, mint aki nem tudja lezárni a múltat? Tudod te mennyire nehéz ezek után akár kiben is megbízni? Főleg nekem, aki alapból féltékenykedős, és azt sem hiszi el néha, amit kérdeznek. Ja.. bocs.. te ezt nem tudhatod.. téged még SOHA nem csaltak meg..

Zárás képen téged idéznélek: "Igazából elég nehéz kommentálni bármit is amihez csak közvetetten van közöd"

Akkor meg milyen alapon szólsz bele a magánéletembe, a lelki világomba, a mindennapjaimba? Hogy mit csináljak, mit gondoljak, és mit érezzek?

Adja neked az Isten hogy SOHA DE SOHA ne kerülj ilyen helyzetbe Barbival.. Ezt őszintén kívánom neked. Nem ismerlek, de..ezt senki nem érdemli meg. Ám ha mégis megtörténne, én jussak eszedbe, és az, hogy most hogy véded Barbit.. és mit kaptál cserébe.. Akkor gondold át a "ki volt a köcsögebb" kérdést is.

Feltételezem, még visszajössz elolvasni a kommenteket, így vagyok olyan drága, hogy üzenek neked valamit, kedves Barbi barátja, aki inkább nem mutatkozna be, mert az nem ide való (mert a téma megvitatása tökéletesen ide illő...)

Húzódj vissza az egérlyukba és most már tényleg szívódj fel! Hidd el, kivételesen finom és nőies voltam, de kezd idegesíteni, hogy beleütöd az orrod valamibe, amihez se közvetlenül se közvetetten nem kapcsolódsz, mert ez már csak Viktorról szól. Barbi a szar múlt, ami megváltoztatta Viktort, de a blogja nem kapcsolódik még Barbihoz sem, csak a múltbélihez, ami elkövette a hibákat.
Igen, most igyekszem antidemokratikus közeget teremteni, ezzel rávéve arra, hogy lépj le! Sikerült? Hurrá! Pá!