Fél9kor keltem, összeszedtem magam, megreggeliztünk Anyukával, aztán én indultam is Búzára. Fél10re ért be Timi, beültünk a plázába.. de megint úgy repült az idő. Fel sem bírom fogni. Hirtelen a Centrumnál voltunk, és már búcsúzkodtunk is.. 27-28!
Délre értem haza, még itthon egy kis kapkodás, készülődés, aztán 3ra jött értünk Jocó. Felmentünk hozzájuk, Zsuska meg Erzsi már tűkön ülve vártak ránk. Ajándékoztunk.. Anyukától megkaptam a DVTK 100év filmet, és a Centenáriumi könyvet is.. Leírhatatlan érzés. Jocótól és Zsuskától egy nagyon komoly kézisúlyzó készletet kaptam.. már fejben meg is van az "edzésterv". Erzsi egy komplett illatszer csomagot adott.. sosem volt még arcszeszem. Kíváncsi leszek rá.
Ajándékozás után indultunk Mádra, és mivel alig ettünk egész nap, már rettentően ki voltunk éhezve. 5re érkeztünk meg, Zoli, Betti, Anna, Katika, NagyTibi, KisTibi és Ági már ott voltak. Megtartottuk az ajándékozást velük is.. masszázskrém JEEE! Végre el lehet felejteni a testápolót.
Ezután végre következett az evés.. hát igazi mesebeli terülj-terülj asztalkám volt. Betti nagyon kitett magáért. Ízorgazmus. Miután mindenki jól belakott, már nem tudtunk hova lenni, úgy elpilledt mindenki. A csapat fele le is lépett, szóval maradtunk 8an: Zoli, Betti, Anna, Zsuska, Jocó, Erzsi, Anyuka meg én. Elkezdtünk Activityzni is: Betti Zsuskával, Zoli Anyukával, Erzsi Annával, Jocó meg velem volt. Nagyonjól éreztük magunkat, végig röhögtük az egészet.. Zoli nagyon alkotott néha, meg Zsuskáékkal a folyamatos rivalizálás.. Végül is mi nyertünk Jocóval. Hát igen, aki tud.....
Fél12kor elindultunk éjféli misére.. Csodálkoztunk is odafelé menet, hogy minek állnak a zsaruk a plébánia előtt. Azt hittük, hogy a papot rendőrök hozzák fel, ne történjen semmi baja. Ehelyett kiderült, hogy valaki szentestén rámolta ki az egészet. Felháborító.. nem is tudok mit mondani erre. Elég zaklatott volt a pap a misén, nem is volt prédikációt, csak a szokásos ceremóniát tartotta meg, aztán félóra után vége is lett az egésznek.
Már majdnem a ház előtt jártunk, amikor Zoliék utcájába egy fehér platós terepjáró kanyarodott be, bár elég érdekes ívben. Kacsázott még ott az út közepén, aztán vagy 60al belezúgott az árokba. Úgy hányta a szikrát az alja, ahogy végig szántotta az árok beton peremét, csoda hogy nem gyulladt ki. Végül is egy híd fogta meg a kocsit, úgy 10méterre előttünk. Kishíjja volt. Mentem oda egyből, de nem volt semmi para velük szerencsére. A zsaruk 3 másodperc múlva már ott is voltak, még felfogni sem volt időm. Mivel senki nem hívta őket, és már a szondával a kézben szálltak ki a kocsiból, valószínű hogy nem véletlenül teremtek ott ilyen hamar. Mi végül is bementünk a házba, még beszélgettünk kicsit lefekvés előtt. Közben kint folyamat próbálták kihúzni a kocsit az árokból.. egy szuzkával. Kevés égett gumi szag volt egyébként. Reggel még ott volt a kocsi, nemtudom mi lett velük végül. Érdekes volt minden esetre.
Összegezve az egész napot, csodálatos volt. Mindenkivel találkoztam akit szeretek, és közel áll hozzám a családból. Igazi szeretet ünnepe volt.
