Annyira írnék most egy mindent kimerítő bejegyzést. Az érzéseimről, a gondolataimról néhány emberről, erről a világról amiben élünk, a jövőképemről, az elvárásaimról..

De.. akiknek szólna.. azok úgy sem értenék meg. Ehhez ész kell.

Csak azt az elcsépelt mondást tudom írni hogy.. ne csak nézz, láss is! De tudod mit? Elegem van.. Nem akarom látni hogy mit csináltok magatokból, hogy miként viselkednek egymással, hogy milyen aberált gondolataitok vannak, hogy mennyire nem becsültök meg semmit és senkit.. nem akarom látni..

MÁR CSAK NÉZNI AKAROM!

Füvezd szét az agyad, vágd fel az ereid, ordítozz a szüleiddel, verd szét a lakást, baszd át a barátaid, alázd meg a szerelmed, idd el az agyad, baszd szét a tüdöd..

DŐLJ BE NEKIK! LÉGY RABSZOLGA!

Aztán majd gondolkozz el a múltadon.. hogy megérte-e.. és jusson eszedbe százszor és százszor, hogy azon már úgy sem tudsz változtatni, amit megtettél.. Időgép nincs.. Csak felelősség teljes gondolkodás.. Persze annak jópáran híjján vannak..

GEBEDJ BELE!