Szomorúan szembesültem vele az elmúlt napokban, hogy már nem szokás, vagy ha úgy tetszik, nem "menő" Trianonról beszélni. Kétségtelen, hogy el kell fogadni a tényeket, mert nem tudunk már változtatni rajtuk, viszont attól, hogy nem beszélünk valamiről, még ugyan úgy létezik.
Aki mégis megemlékezik erről a napról, azt rögtön beskatujázzák, hogy: "Na, ez is Jobbikos.." Nekem ez a legsokkolóbb az egészben, hogy a Trianoni megemlékezés Jobbikos rendezvénynek számít. Ennek a napnak az egész ország gyásznapjának kéne lennie, nem csak egy párt híveié. Szomorúan szembesültem azzal is, hogy a társadalom döntő többségének fogalma sincs mi történt akkor, milyen hatása volt, és van még mindíg az életünkre. Igen, még ma is, ebben a percben, amikor ezt írom.
Nem kezdem el fejtegetni a szerződés pontjait, hogy mennyire jogtalan és igazságtalan volt. Ezt minden magyar gyereknek tanították. Tanították, nem pedig megtanítoták. Érzed a különbséget? Ugyan annyi figyelmet szenteltek neki, mint mondjuk a kora Újkornak Európa országaiban, aminek tulajdon képpen semmi köze nincs a mi jelenlegi életünkhöz, ellentétben Trianonnal.
Nem fogom elemezgetni a számbeli adatokat sem, hogy mennyi mindent vesztett az országunk a "békeszerződéssel". Azok csak számok, itt most az emberekről van szó. Fura, hogy azokat akik Trianonról beszélnek, vagy egyáltalán csak szóba hozzák, mások előszeretettel nevezik nácinak, kirekesztőnek, és rasszistának. Na azokat akik ilyen hülyeségeket beszélnek, a történelem tudását inkább nem is minősíteném.
Szerintem a minimum az lenne, hogy aki ilyen jelzőket használ Trianon gyásszolóira, legalább az akkori történelmünkkel, tehát a békekötésig vezető úttal tisztába kéne lennie. Azokra az történésekre célzok ezzel, amik meggyőzték a nagyhatalmakat arról, hogy a magyarokat meg kell büntetni, és mégsem olyan ártatlan, elnyomtot nép, mint ahogyan ők addig gondolták.
Kossuth Lajos és a '48-49es szabadságharc után száműzetésben élő befolyásos magyarok minden vezető hatalmat megkerestek, és szimpátiát keltettek a magyarok iránt, remélvén hogy ezzel sikereket érnek el, és az országunk szabad lehet. Mint tudjuk ez nem sikerült, viszont a világ nagyrésze együttérzett a magyarokkal. Ezt rombolta le az 1880-as évektől kezdve a román, szerb, és főleg cseh külpolitika. Valótlan állításaik az országunkról olyannyira jól sikerültek, hogy az I. Világháború kitörésekor már szabályos gyűlölettel tekintettek ránk nem csak a nagyhatalmak, hanem a hirtelen felerősödött magyarországi kisebbségek is.
Tehát visszatérve.. én lennék a rasszista, aki az igazságot védi, nem az a pár cseh, román, szerb és szlovák vezető politikus akik a saját nyerészkedéseik érdekében valótlan álíltásokkal egész Európát ellenünk hangolták, és akiknek az utódaik még mind a mai napig ezt folytatják? Én vagyok a kirekesztő, aki megemlékezik erről a szégyenteljes napról, nem pedig a környező országok azon lakói, akik akkor is és ma is gyűlölettel tekintenek ránk?
A Trianoni békediktátum egy jól szervezett országot darabolt szét kis, önmagában semmit nem érő államokra. Ezt tanították ugye a könyvekben, de! Bele gondoltál már valaha, hogy ez mit jelent? Például.. ma, itt Miskolcon miért nem tudsz jóformán semmit se kezdeni magaddal? Mert nincs munkahely. Ez a város hosszú évtizedek alatt a kohászatra, az acél- és gépgyártásra épült. A 19. században élte fénykorát a Diósgyőri kohászat, ami emberek tömegeit foglalkoztatta vagy így, vagy úgy. Mivel a nyersanyagok döntő részét Erdélyből és a Felvidékről kapta a gyár, Trianon után egy csapásra megszűnt a termelés, és szép lassan leépült minden. Az a szenvedés ami a kommunizmus alatt volt itt, nem fogható ahhoz, ami az 1800-as évek vége felé, és az 1900-as évek elején folyt Miskolcon. Csak gondolj bele: Mi lenne ha a gyár még most is üzemelne? Lenne munkahely.. Nem azt mondom, hogy én arra vágyok hogy öntsem az acélt, meg kalapáljak a 40°-ban. A munkásokon kívül még irodai alkalmazottak, mérnökök, és beszállítók is dolgoztak még itt, azokról nem beszélve akik közvetve álltak kapcsolatban a gyárral, tehát akik kiszolgálták az embereket. A kórházak, boltok, üzletek, kocsmák.. Mindez csak egyetlen példa aközül a rengeteg üzem, vállalkozás és cég közül, amit Trianon tett tönkre Magyarországon.
Ezért írtam én még a bejegyzés elején, hogy Trianon a mai napig hatással van ránk. Ezért fáj nekem annyira ez az ítélet, és ezért emlékeztetlek téged is: nem szabad elfelejtenünk, hová vezethet egy rossz, megfontolatlan, és elvakult döntés.
