Szombaton hazaértem hajnal 3kor, bepakoltunk Anyukával, aztán 3:45kor jött értünk a taxi. Mire megérkezünk a kavicsoshoz a Centrum mögé, már ott voltak páran, akik szintén velünk utaztak. Hamarosan a busz is megérkezett, aztán elkeztük a beszállást.
Zsuska is megjött végre, Erzsivel, és Borival. Az emeleten volt a helyünk, ami nekem elég szűkös volt, de.. végülis nagy nehezen azért elfértem. 4:15kor indultunk Miskolcról, útközben tartottunk két pihenőt, aztán 11fele értünk Schönbrunnba. Volt 1,5 óránk szétnézni a vásárban, hát.. olcsóság volt. Azért a puncs meg a sültgesztenye nem volt rossz. Valamikor 1órakkor mentünk be a kastélyba, a távlatvezetésre. Audio guide a fülemre tapasztva, és mint a birkák előre. Gyönyörű szép volt. Aztán ahogy igy belegondoltam, hogy 100évvel ezelőtt Ferenc József lépkedett ugyan ott, ahol én.. elképesztő. Miután a kastélyt végig jártuk, visszaszálltunk a buszra, majd irány a belváros. Durván 5-6 órát töltöttünk ott, de semmire nem volt elég. Elsétáltunk a Hofsburg kastély előtt, jön velem szembe egy csávó, vigyorog: hajra dzsiosdzsör! Köpni, nyelni nem tudtam. Lesokkolt. Lugecknél beültünk egy hangulatos cukrászdába, és a jött kihagyhatatlan sacher torta.. aztán még egy jó kávé, és indulás tovább. Vissza a Stephansdomhoz, majd az Operaházhoz. Onnan elsétálltunk a Maria-Theresien Platzra, ott is szétnéztünk a vásárban. Mire észbekaptunk fél8 lett, és indulni kellett haza. Szinte alig láttunk valamit.
Lenyűgöző az a város. A hangulat, a kis utcák, a fényfűzérek, a villamosok.. Ráadásul hatalmas hó volt mindenütt, ami mégszebbé tette az egészet. Nagyon otthon éreztem magam, mint ha csak itt, Miskolcon sétálgatnék.. Nem volt az a nagy káosz érzésem, mint pl Pesten, hogy lövésem sincs mi merre hány méter. Itt térkép nélkül is végig tudtam, hogy hol vagyok, merre kell menni, és nem éreztem úgy hogy eltévedhetek. Fantasztikus volt. Legszívesebben haza se jöttem volna.
