Disznóvágás Gesztelyben, Levi nagyszüleinél. Nagyon-nagyon régen éreztem már ennyire felhőtlenül jól magam. Egyszerűen.. szavak nincsenek rá, komolyan mondom! Óriási volt!
A történet ott kezdődik, hogy az volt a terv eredetileg, hogy erre a hétvégére feljön Bandi meg Levi, és majd együtt elmarhulunk, focizunk, ilyenek. Aztán végül is ez nem jöttössze, csak a foci, de sajnos Levi arra sem tudott jönni, helyette viszont meghívott magukhoz vasárnapra, disznóvágásra. Eleinte gondolkodtam, hogy talán ki kellene hagyni, vagy valami szar kifogással lemondani, de végül is úgy voltam vele, hogy már nagyon-nagyon régen voltam, és miért ne mennék, ha már egyszer elhívtak.. azt kell mondjam, nagyon jól döntöttem.
6:50es busszal mentünk ki, Bandi is meg én is még hulla álmosan. Leszálltunk a buszról, Levi, Eszter és Bius már vártak. Elsétáltunk a nagyszüleihez, lecuccoltunk, átöltöztünk, köszöntünk mindenkinek, a disznónak is. Amíg Levi keresztapjára vártunk, aki amúgy böllér volt, kicsit feszélyezve éreztem magam. A disznó ott röfögött a ketrecbe, én meg állam mellette mint valami nyomorék, és nem nagyon találtam a helyem. Közben végre megérkezett Gábor, megfente a kést, kiszedték a jószágot a ketrecéből, fejbe lőtte.. mint egy zsák szar, úgy eldőlt. Levi meg is könnyezte. Azért az nem volt semmi.. egy szarházi cigányt akár mikor szétgépelne, de egy disznót így megsajnál. Én tartottam a véres tálat, Levi könnyezve fogta a kucu lábát, Bandi meg röhögött. Nagy életkép volt. Ezután elkezdődött a perzselés, megint olyan hülyén éreztem magam, a tétlenségem miatt, de sajnos sehogy sem tudtam segíteni. Levi apja, nagyapja, meg keresztapja csinálta a munka nagyobb részét. Közben megittuk az első stampót, kezembe nyomtak egy sört, aztán elkezdődött a kefélés, vakarás. Na itt már kivettük a részünket a munkából, keféltem mint állat. 9 órára elkészült a vér, bevonultunk mindannyian megreggelizni. Igen jól esett. Utána megittunk egy kávét, és vissza az udvarra. Megjöttek közben Levi kis unokatesói, hát az egyik kislány olyan aranyos volt, örökbe fogadtam volna legszívesebben. Meg kellett zabálni, komolyan mondom.
A meló közben egy percig sem hagytak kiszáradni, folyamatos szeszutánpótlás zajlott, igen jó pálinkából. Közben a disznó le lett kefélve, mosva, felnyitva, belezve, felezve, így hát elkezdődött a feldolgozás. Közben végig ment a hülyeség, Levi meg az apja nagyon nagy formák.. ment a csipkelődés, piszkálódás végig. Szépen oltogatták egymást aztán már mindenki mindenkit.. kaptam én is a pofámra. Tekeredtünk a röhögéstől rendesen. Közben elkezdtük a hurkának valót előkészíteni, kiporcozni, felvágdosni. Levi nagyapja eldicsekedett a kocsijával, ami a korához képest valóban jó állapotban van. Kidumáltam Levi apjával a cigányoktól a románokon keresztül a szerbekig, minden gyökér népet akit csak lehet. Meséltek a katonaságról, Levi vérét szívták folyton, olyan igazi családi hangulat volt. Ami pedig a legjobb.. úgy éreztem hogy részese vagyok, nem csak szemlélője. 2körül megebédeltünk, aztán elkezdtük a hurkát. Először ledaráltuk az előkészített alkatrészeket, majd be lett keverve, és elkezdtük tölteni. Kicsit nehezen indult, de a végére egészen belejöttünk. Igazi csapatmunka volt, mindenki kivette belőle a részét.
Na innentől már kicsit ritkásak az emlékeim. Miután a hurkát megtöltöttük, és befejeződött a procedúra, elpakoltunk mindent, és beültünk a ház elé a teraszra. Itt van egy kis képszakadás, a következő emlékem hogy Levi apja és nagyapja, Bandi meg én csocsózunk a ház előtt a szürkületben, és úgy csal a két öreg, ahogy nem szégyelli. Veszítettünk is. Ekkorra már mindenki ment is haza, úgyhogy elköszöntünk, megköszöntük a vendéglátást és az élményt, és eljöttünk. Én, Levi szülei meg Bandi a második körben érkeztünk meg Leviék házához. Hát sosem fogom elfelejteni azt a látványt, és azt a pár percet. Bemegyünk a kapun, megyünk az ajtó fele, egyszer csak látjuk, ahogy Levi fekszik hanyatt a kutyaól tetején, félig lelógva róla, és hangosan énekli hogy: "csillagok, csillagok, mondjátok el nekem.." Aztán mikor meglátott minket felkelt, és mint aki csak épp most jön a kertből, mint ha mi sem történt volna, jön oda hozzánk. Eközben a többiek, még ők sem tudják milyen indíttatásból, a teraszról, lehető legmesszebbről jöttek elő, a csenddel közölve: ilyenkor nem ismerjük ezt az embert. Ezen órákig röhögtünk úgy, hogy én pl néha már levegőt alig kaptam. Beültünk egy kicsit a nappaliba, győzködtük Bandival a többieket, hogy nézzünk el egy kocsmába, csocsózzunk egy normális asztalon, de nem adták be a derekukat. Helyette inkább hazakísértük Esztert. Egyébként az eredeti terv az volt, hogy mi Bandival majd megyünk haza, mert nem úgy készültünk hogy ott aludjunk, de végül Levi meggyőzött minket, hogy maradjunk. Hazafelé úton Levit rávettem hogy erősködjön, egy nagy betondarabot emelgetett volna, amit a sínek alatt a talpfák helyett használnak, de nem bírt vele. Ezen is jót röhögtünk. Meg azon is, amikor elmesélte hogy nemrégiben jöttek haza az apjával kocsival, a cigányok meg az út közepén kolbászoltak. Az apját elkapta az ideg, nyomta a dudát izomból, Levi meg üvöltött ki az ablakon, hogy: KAPJÁTOK BEEE!! A cigányok meg teljesen lemerevedtek, és csak néztek, hogy ez most mi volt?! Levi ezt olyan jól elmesélte, hogy ezen teljesen kiégtünk. Percekig röhögtünk. Ahogy így a cigányok helyébe képzelem magam.. köpni nyelni nem tudtak. Istenem, de idióta ez a gyerek..
Szóval nem mentünk haza, hanem felültünk Levi szobájába, kicsit PS-eztünk, aztán miután a család lepihent, mi még fennmaradtunk beszélgetni. Pontosabban.. nyeríteni. 8-2ig kibeszéltük az összes nőt, és szakadtunk mint a hülye gyerekek.. Ennyit nagyon-nagyon régen röhögtem már. Néha levegőt alig kaptam. Mivel másnap korán kellett kelnünk, így hajnal2kor már eltettük magunkat, de még az ágyban hosszú percekig megállás nélkül röhögtünk azon, ahogy Levi a kutyaól tetején fekszik, és énekel, aztán fapofával, mint ha mi sem történt volna, jön oda hozzánk. Még most is röhögök rajta, ahogy ezt leírom. Idióta..
Reggel kicsit nehéz volt az ébredés, és a buszon hazafelé vettük észre, hogy a bőrdzsekin ujja el van szakadva. A kedvenc dzsekim.. már meg van 5 éve. Nagyon szerettem. Még egy ilyen jót nehezen fogok találni. Nagyon jó szolgálatot tett, megérte az árát. Nyugodjék békében,
