viktornapló

..ha egy kicsit tökösebb lennék, és a szívemre hallgatnék az eszem helyett.

Nyaralás, mert ezen a nyáron sem jutottam el sehová. Gyűlölöm ezt az állapotot. Nincs senki, akivel el tudnék utazni ide-oda, eltölteni egy kis időt.. ezért is örültem Bandi meghívásának.

Hetekkel korábban hívott fel félrészegen az ötlettel, hogy mi lenne, ha 19-én elmennénk Leviékkel hozzá, hívná spanjait, és akkor veretnénk náluk, mert szabad a ház. Na hát nekem sem kellett kétszer mondani, így 19-én reggel negyed 7kor a Tiszain vártam Gabira. Levi és Eszter Hernádnémetiben szálltak fel, aztán együtt robogtunk tovább Újhely felé. Azt gondoltam, majd alszik mindeni, úgyhogy vittem magammal a könyvem az útra, ehelyett végig beszélgettük meg röhögtük az utat, így pillanatoknak tűnt a 1,5 órás út. Mint kiderült, évekkel korábban ezen az útvonalon "belekötött" Levibe pár sittes cigány, Levi pedig nunchakuval akart nekik menni. Nos, ez a valódi esemény eléggé eltorzított verziója, de jó volt utána Levit még napokig ezzel szívatni.

Mikor megérkeztünk az állomásra, először egy cigánygyerekre hittem hogy Bandi, amíg rendesen rá nem fókuszáltam. Kis kacaj volt ezen is, bár Bandinak annyira nem tetszett a vicc, azt hiszem a helyében én sem örülök ha egy szikkadt cigánnyal tévesztenek össze.. Na a lényeg, hogy berámoltunk a Tháliába, Gabi ült elől, Eszter, Levi meg én hátul, sőt, Levi kijelentette hogy ő középen akar ülni. Az indíttatást kevésbé értem, minden esetre elférni nem nagyon lehetett így tőle. Útközben megálltunk Királyhelmecen, hogy még a Lidl-be beugorjunk knédliért. Bandi korábban már szólt, hogy éppen podpora (segélyosztás) van, de nem gondoltam volna hogy ez ilyen. Minden bolt és posta környékén hemzsegtek a cigányok. Mint valami csótányfészek. Ami viszont ennél még jobban megdöbbentett, hogy alig hallottam szlovák szót. Sőt, az egész ott tartózkodásunk alatt sem nagyon találkoztam igazi tóttal. A pénztáros is széles mosollyal, sziasztokkal köszönt amit akkor nagyon furának és szívmelengetőnek tartottam, főleg mert az első ember volt, akivel a "határ" átlépése után találkoztam. Minden esetre később szembesültem vele, hogy ez tök normális dolog, és pár nap múlva már az hangzott furán ha nem csak magyarul beszélnek körülöttem az emberek. Na a lényeg, hogy megvettük amiért bementünk, és indultunk is tovább Battyánba. Egyébként összesen 45perc volt az út, olyasmi tájon mint ha Cigánd felé mennék. Battyán kis falu, nagyrészt magyar, bár a podpora azért itt is látszott, mindenhol cigányok mászkáltak. Réka már ott volt, köszöntünk, lecuccoltunk, Bandi kiosztotta a szobákat, aztán kiadta az ukászt a lányoknak, hogy csinálják meg a csirkeszárnyakat, addig mi ketten elvittük nagymamáját Helmecre, orvoshoz. Már meg sem lepődtem, hogy mindenki magyarul duruzsolt a váróban. Azon viszont nagyon, hogy az utcákon a villanyoszlopra hangosbemondók vannak felszerelve, ahol előbb szlovákul majd magyarul is vakerálnak valamiket. Nem nagyon értettem hogy mit, de egy magyar pártról és színházműsorról szóló mondatokból csíptem el 1-2 szót. Visszafelé, de már "otthon" beugrottunk még a postára, és a boltba is, majd haza. Épp elkészült az étek: knédli, paradicsomos káposzta, sült csirkeszárny. Először próbáltam késsel-villával, aztán próbáltam kézzel mancsikálni, de valahogy sehogy sem esett kézre a hármat egyszerre, szépen enni. Aztán Levivel rátettük a káposztát a knédlire, és úgy haraptuk mint ha valamilyen lekváros kenyér lenne. Bandi meg Réka jól kiröhögött minket, sőt Bandi még egy képet is csinált Leviről, hogy megmutathassa a szüleinek, milyen "találékonyak" voltunk.

Utána azért megmutatták hogy kell szépen, kulturáltan viselkedni az asztalnál, ha ilyen eszünk. Teszem hozzá akkorra, mikorra már kb végeztünk. Ebéd közben megérkezett Nándi is, Réka öccse. Miután kicsit felszabadult, kiderült mekkora arc is valójában. Ittunk pár kör házit, aztán elérkezettnek láttuk az időt, hogy bicajjal elinduljunk a Latorcára. Természetesen a lőrét nem hagytuk otthon, és még sörből is feltankoltunk, aztán így nyolcan elindultunk.

Az út először a falun, majd a cigánysoron, de nagyobb részt egy ártér szerű bozótos-cserjésben vezetett. Közben ment a vigasság, kisebb-nagyobb ütközésekkel, egyensúlyvesztésekkel, koordinációs zavarokkal. Mindenki kellően becsípett már, én pl egy ilyen alkalommal, mikor hallottam magam mögül valamit csattanást, és hátra fordultam hogy megnézzem mi történt, belegurultam a bozótba, majdnem el is dőltem. Kicsit nevettek ki.. Nagyjából 15 perc lassú tekerés után értünk fel a töltésre, majd onnan nem messze a lengőhídhoz.

Épp olyan volt, mint a filmekben: nyekergő fa, jobbra-balra kilengő kötélszerkezet.. először igazán embert próbáló feladat volt a pálinkától spiccesen végig szédelegni rajta úgy, hogy inog minden felé, és még a bicajba se tudtam kapaszkodni rendesen, mert valahogy az se akart arra menni amerre én toltam. Nagy nehezen átértem a másik oldalra, addigra a lányok épp elkezdték az átkelést, visítozva, tiltakozva.. ahogy egy igazi lány: "jaaaj én ezen nem megyek át! jaj mi lesz ha leesek!?" stb. stb. A gavallérok vissza mentek értük, hogy átsegítsék őket, én meg egy igazi trollhoz méltó módon elkezdtem ingatni a hidat. Hát azért a sikoly és szitokáradatért már megérte. Nagy nehezen átértek, aztán tovább indultunk. Végül egy holtág mellett, a tarlón állapodtunk meg.

Nándival egyből az iszapba cuppantottunk minden szeszt, ami mint utólag kiderült hatalmas hülyeség volt, alig bírtuk utána kiszedni. Réka elesett útközben, a térdét lehorzsolta, Bandi pálinkából rögtönzött rá fertőtlenítést.. nem aratott osztatlan sikert. Kacarásztunk, fényképezgettünk, itt van egy kis képszakadás, aztán történt ami történt, Bandi és Réka össze kaptak. Amíg kibékültek, Levivel karatésat játszottunk. Még most is fáj a sípcsontom.

Utána visszafelé Nándi felvetette, mi lenne ha beugranánk a hídról. Voltam olyan spicces, hogy meg sem fordult a fejemben hogy mi van ha nem elég mély a víz, vagy egy gally van a vízfelszín alatt, ami felnyársalhat.. úgyhogy átmásztunk a szélére, aztán kis habozás utána ugrás....... leírhatatlan. Imádom ahogy a félelem utolsó szikrája is kiveszik belőlem abban a pillanatban, hogy a talpam alól eltűnik a talaj, és azt a pár másodpercet, amíg a zuhanás akár repülés is lehetne, vagy lebegés.. és végül a víz simogatását, amikor átbukik a fejem felett. Tényleg, ezt át kell élni, nem lehet leírni. Teljesen megrészegültem az élménytől, és ugrottam még egyet, amit már nem kellett volna, mert rosszul érkeztem, félig a hátamra, és utána borzasztóan szúrt a mellkasom napokig, talán egy kisebb légmell alakulhatott ki. Viszont ami nagy kérdés, hogy mi a fenéért ugrottam ruhástól a vízbe!? Bár mire hazaértünk, megszáradtam, de az indíttatást akkor sem értem.. Hazafelé úton Eszter már igencsak jól érezte magát, és el is esett, úgyhogy még szerencse hogy Tomi, akivel már a Kocsonyán is találkoztam, épp akkor érkezett meg Bandiékhoz kocsival, így ki tudott jönni érte, és Gabival együtt hazafurikáztak (lehet hogy Réka is velük ment, erre nem emlékszem már). Bandi és Levi így maguk mellett tolva hozták a két üres bicajt, így a hazaút jóval lassabb volt, és mivel Levi sem volt színjózan, meg és sem, egyszer össze is ütköztünk aminek egy kisebb borulás lett a vége. A falu szélén a cigány soron felajánlotta egy purgyé hogy megveszi a gazdátlan bicajt.. hát nem járt sikerrel. Mikor megérkeztünk, én bevetődtem a zuhany alá. Azt nem tudom még mik történtek ez után, a következő amire emlékszem, hogy ülünk a "mókapadon" Nándival meg Tomival, Tomi egymás után gyújtja a cigiket, és röhögünk mint a kurvaélet fasza minden szaron. Közben szalcsit sütöttünk, meg ittuk a köröket. Eszter egészen hamar kiütötte magát, talán már akkor mikor hazaértünk, úgyhogy Levi hol vele volt, hol kint velünk, aztán hirtelen eltűnt, mint utóbb kiderült elaludt. Réka meg Gabi maradt talpon a végére, Bandi nem ihatott mert másnap reggel megint vezetnie kellett, Tomi csak simán nem ivott, Nándi meg.. arra nem emlékszem Ő ott volt-e még ekkor. Na szóval így hárman ittuk a köröket megállás nélkül, egyiket a másik után. Réka folyton jött hogy na még egy picit, csak egy kicsit igyunk még, naa naaa igyunk már.. nagyon aranyos volt. Azt is megtanultuk, hogy az üdítőt málnának, a tömény italokat pedig pálinkának mondják, úgyhogy ha legközelebb valaki megkérdi hogy kell-e málna pálinkával, most már tudom hogy akár vodkanarancsra is gondolhat. Amúgy teljesen elveszítettem az időérzékem, mert már 11kor azt hittem, hogy van vagy 2óra, de végül is tényleg 2fele feküdtünk le, viszont azt nem tudom addig mi történt.

Másnap reggel. Ébredés, reggeli, kómás fejek, mindenki szenved.. azt hiszem én voltam a legkevésbé másnapos. Nagy nehezen már 10-11fele mindenki magához tért, aztán kis tétovázás után úgy döntöttünk, végül is kimegyünk a Tiszára. Nagyjából félóra volt kocsival, de mivel nyolcan voltunk, Bandi kétszer fordult. Amíg megérkezett a második hullámmal, mi Levivel Eszterrel és Gabival kerestünk egy jó helyet, ahová letelepedhetünk. Ahogy a part szétterült a kanyarban, ahogy a homok sütötte a lábunkat.. mint ha Cigándon lettem volna. Rögtön bevetettem magam a vízbe, kellemesen hűvös volt. Kicsit úszkáltunk Levivel, megállapítottuk hogy elég lassan mélyül, viszont a sodrás erős volt. Mint kiderült, az örményekkel is vigyázni kell, akik a víz alatt rejtőznek. Kiéltem a gyerekes homoktúró vágyaimat is, amikor elástam a parton a sört és a málnát, hogy be legyenek hűtve. Mondjuk szart sem ért, mert ugyan olyan meleg volt mikor kivettük, de én jól éreztem magam homokozás közben. Megjöttem Bandiék is, aztán felsétáltunk a parton egészen messze, hogy félig a sodrással félig úszva leereszkedjünk. Épp a folyó közepén úszkáltunk, amikor eszembe jutott hogy kiskoromban mennyire szerettem volna átúszni a Tiszát úgy, mint a nagyok. Hát most itt volt a lehetőség. Bandit is rávettem, és amint a rendőrök elmentek a partról, át is úsztunk a túlpartra, ami egyébként már Magyarország volt. Remek érzés volt. Egy régi vágyam teljesült ezzel az aprósággal. Utána már lassan elindultunk hazafelé, de még azért csináltunk egy képet.

Hazafelé egy sorompónál álltunk jó sokáig, mint kiderült tőlünk pár percre már az ukrán határ van, és a vonat amit mi látunk, arra felé tart Szlovákiából. Majdnem negyedórát álltunk ott, mire végre megmoccant a szerelvény, és átmehettünk. A hazaúton megálltunk Csernyőn egy pizzériába, hogy az aznapi ebédet biztosítsuk magunknak. Sajnos Levi és Eszter semmiképp nem tudtak tovább maradni, így ők miután hazaértünk, rögtön elkezdtek készülődni, mi addig megkajáltunk. Újhelybe is ugyan úgy utaztunk, ahogy előző nap. Miután felszálltak a vonatra, elmentünk Mátéért, aztán vissza Újhelybe, mert a félreértéseknek köszönhetően Ádám 1,5 órával a megbeszélt időpont után futott be. Mondanom sem kell, eléggé zabosak voltunk, főleg mert még aznap szerettük volna gulyást megfőzni, és tekintve hogy az idő is elromlott és már sötét is lett mire vissza értünk, ebből nem lett semmi. Helyette viszont Réka rajzolt egy piás társast, amibe szépen bele is kezdtünk, ám én már a végére nem jutottam el, ugyan is kidőltem nagyjából félúton. Volt amúgy egy nagyobb dinnyénk is, amit még Bandi az érkezésünk előtt vett, és amit naponta legalább 3× jutott eszünkbe hogy meg kellene enni, végül azt hiszem ekkor lett elfogyasztva.

A harmadik nap reggele. Stílusosan zenével ébresztettük azt, aki még nem vergődött ki az ágyból akkorra, amikorra a többség már igen. Előző nap Gabi talált a kocsiban egy "90-es évek válogatás" címkéjű CDt, amin mint kiderült apróbb zenék vannak, úgyhogy a balatoni nyár, a táncolj még, sájgájz, és még hasonló, borzalmasnál borzalmasabb zenekarok ébresztették a csapat felét. Reggelire virslit főztünk, mint kiderült talán túl sokat tettünk a fazékba..

..de azért jó lett. Az előző nap elmaradt bográcsozást viszont bepótoltuk. Gulyást főzünk. Bandi ásott krumplit, ami egy kisebb komédiába illett.. vagy olyan kis gubics volt mint egy heregolyó, vagy ha nagyobbacska volt, szét volt rágva. De csak a belseje, a héja egy lyuktól eltekintve ép volt. Azért csak összeszedtünk egy vödörre valót, utána én meg Máté nekiláttunk a hagyma felkockázásának, közben odabent Réka a hússal foglalatoskodott. A krumpli pucoláshoz is nekiláttunk, bár én a felénél átadtam a késem Ádámnak, elfogyott a türelmem. Nándi és a spanja gondoskodott a tűzről, amit párszor ott hagytak a picsába, így ilyenkor majdnem teljesen el is aludt, én léptem közbe. Mondjuk az indíték a pálinka volt, úgyhogy meg lehet őket érteni.

Szép lassan főtt a gulyás, Bandiék kihozták a hangfalat, így telóról tudtunk zenéket tenni. Közben "teázgattunk", csúszott a konyak és a pálinka is. Eközben egy fűkaszás ember is megjelent, aki a két telek közötti gazost aprította le. Épp akkorra ért a kerítéshez, mire a levesünk megfőtt, és mivel az asztal közvetlenül a kerítés mellett volt, így kénytelenek voltunk odébb költözni az udvar másik végébe, a fűre.

Sajnos ekkorra már elromlott az idő is. Amikor kijöttünk én még félmeszkóba voltam, mire megfőtt a kaja, már a pulcsim hiányoltam. Úgy volt megbeszélve hogy én és Gabi ezen a napon jövünk haza ebéd után, ám végül is sikerült rábeszélni minket, hogy maradjunk még egy napot. Hogy őszinte legyek, egyikünket sem kellett nagyon győzködni, nagyon jól éreztük magunkat.

Így hát Bandi Mátéval ment vissza délután Újhelybe, és visszafelé már a szüleivel és hugával jött. Mi addig, amíg távol volt, rendbe vágtuk a házat, porszívóztunk, mosogattunk, rendet pakoltunk, szóval csilli-villire varázsoltunk mindent. Amíg vártunk, kiültünk a kertbe kártyázni Nándival, a spanjával meg Ádámmal. A játék neve "anyád" volt, olyasmi mint a kent. Elszórakoztunk vele, Ádám lőtte a nap dumáját: "Viktor.. van nálad 5-ös? - Van. - Treff ötös? - Nem. - Ja.. bazdmeg, az nálam van." Megérkeztek közben Bandi szülei is, bemutatkoztunk szépen, az apukájával meg is ittuk a pertut nem sokkal ezután. Vacsira főzött nekünk lecsót, utána kicsit beszélgettünk és iszogattunk, majd hirtelen éjszaka lett. Megérkeztek Réka szülei is, és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Tea, pálinka, gin. Arra még tisztán emlékszem, hogy letegeződök mindkét apukával, beszégletünk minden féléről, és innentől valahogy képszakadás van. Sajnálom nagyon, mert jó lenne emlékezni mik történtek még, és az se lett volna rossz ha nem dőlök ki és még ébren vagyok tovább, de hát ez így jött ki.

A negyedik nap. Reggeli, készülés. Ádám közben elment megnézni a templomot, és mint kiderült amúgy kb a fél faluval összespanolt az alatt a pár alkalom alatt, amíg a boltba volt ezért-azért. Tisztába volt a falu összes friss pletykájával, azzal hogy ki kinek a kije, és ki mi csinált, illetve kivel. Mikor jöttünk el, még integettek neki a falusi asszonyok, amikor meglátták hogy ő is a kocsiban ül.. hát hihetetlen volt. A hazaút mindent egybevéve, ajtótól ajtóig 3 óra volt. Fura volt megint belépni a lakásba, ennyi mindennel a hátam mögött. Egyébként az egész úgymond nyaralás legkellemesebb csalódása Gabi volt. Ezelőtt csak felszínesen ismertem, de most tök jól kijöttünk egymással. Beszélgettünk csomót, szivattuk egymást, ő ütögetett, én oltottam.. elvoltunk. Egyik legkedvesebb emlékem, mikor csak hárman kocsikáztunk, Petőfit hallgattunk, és éppen ez a dal szólt. Csak bambultam ki kettejük között a hátsó ülésről, és ettől az apróságtól olyan nyugodtság, és boldogság fogott el, mint már nagyon régen. Leírhatatlanul jó volt ez a pár nap, teletűzdelve sok-sok boldog, önfeledt és gondtalan pillanattal. Szívből köszönöm nektek.