Tehát.. először az előzmények. Hétfőn kezdtem a megyeiben önkéntesként, főként beteg hordással megy el a 6 órám, és eddig tetszik. Az egyetlen "baj" az, hogy nem alszom valami sokat éjszaka, mert ezzel párhuzamosan beindult az élet a városban is. Minden nap bent vagyunk, és van valami kurvajó dolog amibe belecsöppenünk. Kedden pl a Görögszőlő utcán voltunk, egy házibuliba. Volt sörpingpong, az a kocsmás játék amit még a karrinás időkben Regiékkel csapattunk mindig az órásban, találkoztam sok új arccal is, úgyhogy nagyon jól szórakoztunk. Aztán 3-4 óra alvás következett, majd 7től 1ig meló. Utána ebéd, haza, aztán délután irány Tédéhez és Firéhez, később hozzám, és úgy be a városba.
Találkoztunk Krácival+Domival, és Pikuval, aztán a spár után az Európa téren kötöttünk ki. Most újra reneszánszét éli, 2-3 év elteltével. Eleinte csak Tédével meg Firével voltunk, Szofiékkal futottunk össze, melléjük ültünk le. Később jöttek Tamiék, meg még pár ember akiket nem ismertem. Onnan kezdett bepörgni az este, felmentünk a templomhoz, voltak kacarászások is.. Utána ketté szakadt a csapat, mi hárman meg egy új arc, elindultunk le a templomtól, hogy menjünk valamerre.. aztán a srác leszakadt, mi meg elkezdtünk nyitva lévő pékséget, vagy bármi mást keresni.. kevés sikerrel.
Épp a Centrum felől sétáltunk a Villanyhoz, amikor hallom hogy valaki a nevem kiabálja. Nem ismertem fel először a hangot, aztán amikor odanéztem, Ádám jött nagy mosollyal. Leválltam Tédééktől, és csatlakzotam hozzájuk a cellarba. Bandi, Ádám, Móga, Zolkó, Milán, Bépé, Enikő, Dorina és Kriszti. Úgy örültem mikor megláttam Bandit, és ő is nekem, mint ha 20 éve nem találkoztunk volna. A legszebb az egészben hogy Ő is pont akkor gondolt arra, hogy jó lenne ha ott lennék, meg én is akkor gondoltam arra, hogy de jó lenne össze futni velük, biztosan ők is részt vettek a Szalamanderen, és most valahol a városban iszogatnak. Erre láss csodát, Ádám utána kiabál a főutcán.. Na hát mondanom sem kell, rögtön ittunk egy sört, mer még utána jópárat, beszélgettünk csomót, tervezgettük hogy legyen majd a nyár, mert ugye még egy közös tóparti bográcsos sátorozás is be van ígérve.. remélem megvalósul minden. Nagyon jó lenne. Eközben odakint éppen karaoke volt, eleinte nem is nagyon foglalkoztunk vele, de ahogy egyre több sört töltöttünk be, megjött a bátorságunk is. Bandival két számot is "énekeltünk", az egyik a billie jean a másik meg.. hát.. nem tudom már mi volt, de a lényeg hogy más éneklésébe is betrollkodtunk, szóval két mikrofonra jutottunk 6-7en, és üvöltöttünk meg ugráltunk. A Bíborszél - Miskolc c. remek nótát legalább 3× elénekeltünk, azaz inkább elordítottuk.. összekarultunk, és körbe-körbe ugráltunk. Mógának a söre ugrálás közben mind egy cseppig kifröccsent a korsóból, én legalább 3× letapostam valaki lábát, és végig üvöltöttünk mindannyian. Annyira önfeledt és boldog voltam, idejét sem tudom mikor éreztem magam ennyire hibátlanul. Egészen zárásig, nagyjából fél4ig ott voltunk, a végére Bandi rottyra tette magát. Mikor kijöttünk, még vártam velük egy buszt, és végül én is hazaértem fél5re. Egy óra alvás után már csörgött is az ébresztőm, de teljesen kész voltam, így nem mentem be melózni. Helyette aludtam egész nap.
