06.25. Hétfő - Egeret szartam LIFE!
Délután Timivel voltam, sétáltunk a városba, beszélgettünk csomót, nevetgéltünk, kicsit ücsörögtünk a népkertben is, majd feljöttünk hozzánk. Fetrengtünk csomót megint, hihetetlenül lusták vagyunk, de nagyon jó volt így. 5körül ment haza, utána punnyadás egyedül. 8ra mentem Dgybe, Tédével beültünk a Zaccba egy sörre, aztán át a kisboltba, és vettünk még egyet, hogy majd kint megisszuk. Már kezdtem beálmosodni, amikor kitaláltunk hogy deszkázzunk. Tédé felment a lécért, aztán nyomattuk mögöttük a parkba. Kurva nagy volt. Nagyon nehéz amúgy, ezerszer egyszerűbbnek tűnik ha csak nézi az ember. Kétszer seggre ültem, de jósok gyakorlás után már úgyahogy tudtam haladni egész szépen, csak a kanyarodással vannak még gondok. Közben beszéltünk Safival, és legurultunk hozzá a Táncsicsra. Kocsiba be, elvittük egyik spanját Perecesre, aztán letettük a crew mobilt, és mentünk fel a Mr Burgerhez. Útközben a villamos sínek közepén gurultunk felváltva, mert ott volt a legsimább az aszfalt. Hatalmas volt. Tédét majdnem elbaszta a villamos, még szerencse hogy Safi felsikított, mert amúgy még én sem veszem észre hogy jön valami mögöttünk. Negyed óra alatt tettünk meg egy megállót, és mire felértünk már bezárt a Mr. Burger. Ezután haza is ment mindenki. Kurva nagy este volt.
06.26. Kedd - KOLI
Úristen mekkora volt ez az este.. 7után kicsivel jött értem Safi meg Tédé, és indultunk az egyetemre. Mikor megérkeztünk, kicsit fagyott volt még a hangulat. A meghívótt 39 emberből kb 16an voltunk, kicsit meg is lepődtem, azt hittem mire leérünk mindenki részeg lesz. Eleinte a szoba, a konyha, és a cigizőshely között ingáztunk. Az id előre haladtával jött meg a hangulat, fogyott a szesz, aztán kitalálták hogy giotinozzunk. Fogalmam se volt mi az, annyit mondtak hogy kártya kell hozzá, és inni kell. Máris szimpatikus lett. Viszont nem volt francia kártya sehol, úgyhogy Safi volt olyan jófej, hogy levitte az embereket a teszkóba meg a mekibe is. Közben mi a többiekkel meg a portással kint beszélgettünk, Bandit itattam a pálinkámmal, aztán végre visszaértek Safiék is, kártyával. Innen kezd homályos lenni az este, a játékra még emlékszem, az amugy tök jó volt. Meg kéne tanulni. Utána az Órás-féle magyarkártyás ivásjátékot akartam megmutatni a többieknek, ki is osztottam a lapokat, aztán jöttem rá hog ymár enm emlékszem a játék menetére. Faszán beégtem.. Utána még volt valami, aztán 11kor lépnünk kellett Safival meg Tédével. Itthon beleejtettem kézmosás közben a telómat a csapba, el is kezdett haldokolni. A bérletem is elhagytam, remélem Safi kocsijában van. Fasza ez így egy nappal VOLT előtt.. Amugy ezt leszámítva kurvanagy volt, nagyon jól éreztem magam.
06.27. Szerda - Készülés
Délelőtt végig a bérletem kerestem,reménytelenül. Nem volt sem a koliba, sem Safi kocsijában, így már kezdtem feladni a keresést, és utánajárni hogyan pótolhatnám, amikor beugrott hogy azért a levélszekrényünket meg kéne nézni, hátha oda dobta be valaki. Ott volt. Hú de örültem.. Közben megérkezett Timi is, kicsit lustálkodtunk, majd nyakunkba vettük a várost. Voltunk a bölcsibe ahol gyakszin volt, megvettük nekem Sopronba a vonatjegyet, és voltunk a Lidl-be is. 7óra körül ment haza, én még összepakoltam amit vinni akarok VOLTra, vasaltam, cipőt pucoltam, megnéztema meccset, és lefekdütem. Elég neheze aludtam el a nagy izgalom miatt.
06.28. Csütörtök - BDE
Életem egyik legjobb napja volt. Eszméletlenül jól éreztem magam, és felülmúlhatatlan élményekkel gazdagodtam. Nincsenek szavak arra a boldogságra amit érzek. Hihetetlen volt.
Az egész napom 6kor kezdődött, egy nehéz ébredéssel. Egész éjszaka alig aludtam. Összeszedtem magam, elkészültem, aztán irány a Tiszaira. Vonaton szerencsére volt ülőhelyem is, viszont zeném nem, így elég unalmasan telt az út Kelenföldig. Mikor leszálltam, már ott várt Tédé meg Évi. Kis töketlenkedés után megtaláltuk a vágányt, ahonnan indultunk tovább Sopron felé, majd a vonat is befutott pár perc mulva. Az odaúton mesélt Tédé, meg csapattunk Mac-et is hangolódás képp, söröztünk, (megint nyertem) aztán Sopron előtt pár megállóval felszállt Hédi, Tédé oldschool nője. Életemben először láttam, holott már 6éve vágom. Kb2re érkeztünk meg a city-be, első dolgunk volt hogy betámadtuk a Spárt, a WC meg egy-egy új sör miatt. Sétáltunk egy kicsit a városba, megnéztük a "nevezetességeket", röhögtünk az embereken, (nyak nélküli sofőr), söröztünk, aztán 3fele Hédi hazament, mi meg ki a Lővér kempinghez. Előzőleg itthon tanulmányoztam a térképet is meg a buszok menetrendjét, utólag kiderült, feleslegesen. Pont a bejáratnál tett le a busz. A jegyünket karszalagra cserélték, áttúrták a cuccaink, aztán beléptünk. Ekkor még nem voltak olyan sokan mint vártam.
Első dolgunk volt Tédé vonatjegyét lepecsételtetni, hogy a hazaúton a Keletiig ne kelljen újat váltania, aztán még ez előtt a sátor előtt valami biztonsági öv tesztre rábeszélt egy csaj. Volt egy rendes autós ülés egy kb 20°-os lejtőn, aminek felvittek a tetejére, elengedtek, majd a lejtő végén a szerkezet hirtelen megállt, mint ha karamboloztam volna. A lényege az egésznek az volt, hogy adtak a kezembe egy félkorsó vizet, hogy ha nem borult ki, kapok egy sört. Kitaláltam hogy messze tartom magamtól, és majd valahogy improvizálok a becsapódásnál.. há'.. úgy repült ki a korsó a kezemből vízzel együtt, ahogy nem akartam. Méterekkel előttem esett le. Tédé percekig ezen röhögött.. Nem volt egyébként kellemes érzés az "ütközés", a tüdőm nagyon fájt utána.
Mivel bakancslistás, és tudtam hogy lesz a VOLTon bungee, ezért rögtön megkerestük őket is. Épp akkor készülődtek a daruval, úgyhogy addig gyorsan letettük az értékmegőrzőbe a cuccainkat, tettünk fel pénzt a fesztiválkártyánkra, (ami amúgy tök jó megoldás.. ezzel kellett fizetni mindenhol, nem kp-vel) aztán ismét célba vettük a darut. Én voltam a 3. ugró. Mikor rámadták a cuccot, még nem paráztam. Megvártam amíg az előttem lévők leugranak, közben az utánam következő sráccal beszélgettem. Ő teljesen be volt tojva. Mikor elindultam az emelőkosár felé, már éreztem hogy kezd egyre hevesebben verni a szívem. Az emelkedés közben arra gondoltam, hogy ez nem is lesz annyira para.. há'.. Lenéztem 50m magasból, és hirtelen egy kérdés futott végig az agyamon: "MI A FASZT KERESEK ÉN ITT?" Az ugrómester csak röhögött, és elkezdett számolni, hogy háromra ugorjak. Fasza.. Első próba sikertelen. Nem bírtam mozdítani a lábam. "Számolj újra, most már menni fog." Össze szedtem a bátorságom, kihajoltam a kosárból, és már majdnem elrugaszkodtam, amikor visszahúztam magam. Majd kiugrott a szívem úgy vert, és nem bírtam mozdulni. Álltam ott fenn a magasba, lábamra erősítve a kötél, 50 méterrel alattam Tédé veszi az eseményeket, körülötte több tucat ember, és mind engem néznek. Na jó. Ha már feljöttem, nem lehetek ilyen töketlen. "Na, mostmár tényleg, háROM-ra ugrok. - Oké: Egy.. Kettő.. Há.. ROM!" És leugrottam. Leírhatatlan érzés volt. Zuhantam a föld felé, és teljesen tiszta volt a fejem. Már nem féltem, nem gondolkoztam semmin, csak száguldottam a lefelé. A föld meg csak egyre közeledett, és jött, és jött, aztán mint ha hirtelen nem hatott volna rám a gravitáció. Visszarántott a kötél, de én nem éreztem ezt így konkrétan. Olyan volt, mint ha lebegnék a levegőben. Repültem. Ezután ami a torkomon kifért, üvöltöttem minden. BULIVANKRÚÚ!! Lógtam még egy darabig a levegőben, mire leszedtek, és innentől pár képkocka kimaradt. A következő emlékképem hogy nézem a lábam, ami úgy remeg mint ha rohamom lenne, és Tédé mond valamit, meg nézzük a videót. Egyébként utána még többször is megnéztem a videót, és úgy vert a szívem közben, mint ha megint ugranék. Sőt, most hogy ezt leírtam, szintén ugyan így újraéltem az egészet.
Eztuán Tédé vett hamit, és leültünk a Petőfi rádió színpad előtt pár méterrel egy lépcsőre. Tédé kajált, én ittam az energiaitalt, és közben röhögtünk azon a gyökér nősökön. A produkció félidejében befurakodtunk a második sorban, hogy jó helyünk legyen az utánuk következő koncerten, ami nem más volt, mint Mac Miller. Szerencsére valami elbaszódott a nősök fellépése közben valami, ezért hamarabb abbahagyták, mi pedig kaptunk az alkalmon és egész az első sorba álltunk be. Fél óra múlva jött Mac, és elkezdte a műsort. Nem tudom már pontosan milyen számokat tolt el, de nagyon tomboltunk. Egyet kivéve mindnek tudtuk a szövegét többé-kevésbé, és toltuk is végig. Mac jópárszor ránk is vigyorgott. Tédé felvette a kedvenceinket, alig várom hogy lássam. Ami nagyon megmaradt az a Nikes On My Feet, a BDE Bonus, a Missed Calls, az Of The Soul, a My Team, a Diamonds And Gold, és a Donald Trump. Az utóbbi alatt fel is hívtuk Safit, ahogy megígértük neki. Őrölt nagyot tomboltam a számokra, nagyon-nagyon jól éreztem magam végig. Semmivel és senkivel nem foglalkoztam, csak élveztem hogy az egyik kedvencem előttem 2 méterrel tolja a kedvenc számaimat. Hatalmas élmény. Ezzel egy újabb bakancslista bejegyzés teljesült. Tényleg nem találok szavakat rá hogy mekkora élmény volt ez nekem. Miután befejezte, hátramentünk a backstage-hez, hátha kijön, és csinálhatunk vele képet, de nem jött. Volt ott még pár srác, meg 1-2 gruppi is, akik maradtak még. Ezután Tédével mászkáltunk egy kicsit, szétnéztünk mik vannak a többi színpadon, de a Faith No More egyáltalán nem jött be, így továbbálltunk. Közben belebotlottunk Mac spanjába, aki épp a bungee jumpingra készülődött. Kicsivel később megjelent Mac is, meg a teljes krú akivel eljött fellépni, kamerákkal, fényképezővel, és vették ahogy a srác leugrik. Mac-et végig 3man vették körbe, és úgy csináltak mint ha a rajongói ott sem lettek volna. Se pacsi, se aláírás, se kép. Ez elég nagy csalódás volt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora faszfej.
Megint mászkáltunk kicsit, feltöltöttük Tédé telóját egy kamion konnektoráról, aztán mikor megint visszaértünk a Petőfi rádió színpad elé, pont a Hadouken zenélt, és pont a Mecha Love-ot játszották. Nagyon nagy tombolás volt az egész nézőtéren. Annyira jó volt nézni így az egészet egyben. Nagyon élveztem még a leghátsó sorból is. Komolyan mondom, a hideg futkosott a hátamon. Mikor beindult a zene, felvillantak a fények, elárasztották füsttel az egész színpadot és a közönséget, és elkezdett ugrálni mindenki feltett kezekkel.. fhúú.. óriási látvány volt. Soha nem fogom elfelejtetni. Ez után átsétáltunk a nagyszínpadhoz, mert már kezdett a Chase & Status. Húú hát azok milyen műsort nyomtak.. Volt a kedvencem is, az End Credits. Ugyan az mint amit az előbb leírtam, csak 1000× durvábban. Óriási ugráló embertömeg, kurvajó fények, és egy akkora zene, amit egyszerűen nem bírok feldolgozni a mai napig. Csak ültünk Tédével jópár méterre az egésztől, és én hol a kivetítőt néztem, hol a tömeget. Leírhatatlan érzés fogott el. Bizsergett mindenem, és nem tudtam nem mozogni a zenére. Eszméletlen milyen bulit csináltak. Még volt pár nagyon jó számuk, a dobos előtt pedig le a kalappal.
Mikor vége lett, ismét kicsiséta következett. Egyébként annyira adtam ezeket a köröket, annyi idiótát láttunk mindíg, meg olyan furcsa "táncú" embereket, hogy nem lehetett röhögés nélkül megállni. Végül is leültünk valami nagy bazi zöld fotelbe megpihenni, mert még volt kb 3 óránk a buszunkig, a vonatig meg 4. Közben láttam, hogy nem messze egy asztalhoz leült két csaj, akik szintén ott voltak, amikor képet akartunk csinálni Mac-kel. Gondoltam megkérdem sikerült-e nekik, aztán valahogy úgy alakult az este, illetve hajnal további része, hogy maradtak velünk. Jó volt, mert beszélgettünk velük sokat, és egyrészt nem aludtunk be, másrészt meg nem untuk halálra magunkat. Reggel ők is azzal a vonattal jöttek Pestig, amivel mi, úgyhogy volt társaságunk az úton is, bár a végén már elég fárasztóak voltak. Az egyik egy igazi gruppikurva volt, a másik viszont aranyos, meg rendes, de még nagyon kicsi. Épp elég volt ennyi belőlük.
Valahogy délután 1körül értem haza. Visszanézve életem egyik legemlékezetesebb napja volt ez. Egy biztos: soha nem fogom elfelejteni azt a pár pillanatot amiket lejegyzeteltem. Az ugrás, a koncertek, azok az érzések.. örök emlék. Megérte.
06.29. Péntek - Pihi
Miután hazajöttem, első utam a fürdőszobába vezetett. Rég esett ilyen jól egy zuhany. Utána mivel nem bírtam aludni, elkezdtem filmezni, és közben Timi is megjött. Beszélgettünk, aztán elmeséltem neki a tegnapot, majd a mesélés vége felé úgy bealudtam, mint akit fejbe vágtak. Reggelig csak 3× keltem fel. Nagyon jót aludtam.
06.30. Szombat - Telkes
Este mentünk telkesre Timivel. 7körül vett fel minket Dani, kimentünk, már Denyó+Dóri, Buzis, Sinkó, Szabados, Szendi, Csengeri, meg még valami gyerek már kint voltak. Egész jól indult az este, röhögtünk meg nosztalgiáztunk sokat, aztán előkerült a szesz, és kezd homályos lenni az este. Sötétedéskor gyújtottunk egy tüzet, sütöttünk, Timi keresett egy ezrest, amiért sütött Szendinek virslit, Csengeri bedőlt a tuják alá a fűbe aludni, közben megjött Ármin meg Ági is, ettünk, aztán innentől képszakadás. Hajnal3kor keltem Timi ölében, hogy megyünk haza. Igazából az egész egy sima telkes volt. Semmi különös.
07.01. Vasárnap - EB döntő
Reggel szerettem volna ágyba reggelit csinálni Timinek, de valamelyik gyökér szomszédnak pont reggel kell fúrnia.. végülis asztalnál reggeli lett belőle. Délután elment melózni, addig punnyadtam, majd hazajött 6után, de már ment is haza. Fél8ra jött Tédé meg Fire, EB döntőt nézni. Söröztünk, rendeltünk pizzát, de a meccs valahogy senki nem kötött le. Szar volt. Szót nem is érdemel. Kurva spanyolok.
